Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-05-05 / 18. szám
MAGVAK FÖLDMIVELŐ 139 túl menő keményebb szavakkal is megfenyíthesse és hogy pénzbírsággal büntethesse. Ezenkívül nagyon fontos módosításokat jelentett be a miniszter. Ezek szerint a kötelességszegésre rótt büntetések tetemesen enyhébbek lesznek, csak a felbujtók, az igazgatók, akik a cselédeket kötelességszegésre csábítják, lesznek a legsúlyosabb büntetéssel (30 napi elzárás és 600 korona pénzbüntetés) sujIhatok. A cselédek által fizetendő közterheket, illetőleg úgy intézkedett a bizottság, hogy a községi és egyházi adókat fizesse a cseléd ellenben az iskolai tandijat és beiratási dijat a cselédek gyermekei után teljesen a gazda fogja fizetni. A háromszinü lobogó diadala a vörös zászló fölött. Aki a magyar földnép józaaságát meg akarja ismerni, olvassa el a ceglédi munkások zászlószentelési programmját, mely minden kommentár nélkül igy szól: A »Ceglédi Újvárosi Földmives Munkás Egylet« 1907 április 28.-án, vasárnap d. e. 10 órakor az Árpád-téren nyilvános zászlószentelési ünnepélyt tartott. Közel liz éves múlt áll az egylet mögött. Tíz éves múlt, tiz évi küzdelem. A munkától kérges kéz, a verejtéktől gyöngyöző homlok és a vörös lobogó jelezték az egylet útjait. A kérges kéz, a gyöngyöző homlok most is megvan, de a vörös zászlót a háromszinü nemzeti lobogó váltja lel. A nemzeti lobogó alatt követeljük teljes politikai és polgári jogainkat, de nem a gyűlölettel, hanem a szeretettel lelkűnkben. Érezzük, tudatában vagyunk emberi mivoltunknak, de ugyanekkor elismerjük s hűséges katonái vagyunk a magyar hazának, a magyar állameszmének. A világot nem a gyűlölet, hanem a szeretet tartotta fenn múló idők viharában, tűnő századok során. Erre gondolunk mi a zászlószentelési ünnepen, amidőn kifejezzük a háromszinü megszentelt lobogóval hazánkhoz, nemzetünkhöz való meleg ragaszkodásunkat is. Ez a föld takarja őseink haló porát, ez a föld ad nekünk kenyeret, ez ápol s ez takar el majd minket is hantjával. Itt születtünk, itt élünk s itt akarunk meghalni, mert: A nagy világon e kívül nincsen számodra hely; Áldjon, vagy verjen sors keze: itt élned vagy halnod kell! Programm: 1. Megnyitó beszéd: tartotta dr. Molnár Albert országgyűlési képviselő, az egylet diszelnöke. 2. A közönséget üdvözölte: Szalisznyó Pál egyleti elnök. 3. Zászlószentelési beszéd: tartották Horváth József prépost-plébános és Takács József ev. ref. lelkész. 4. Kossuth Ferenc Cegléd város képviselője megbízásából beszédet tartott dr. Nagy Emil orsz. képviselő. 5. Alkalmi óda: irta S. Nagy Lajos a »Ceglédi Újság« szerkesztője, szavalta Milus Liduska. 6. Dr. Molnár Albertné zászlóanya beverte a zászlószöget. 7. Zászlószögek beverése. 8. Az egylet megkoszorúzta Kossuth Lajos szobrát. Este 7 órakor a városi Vigadó nagytermében nyilvános táncmulatság. Beléptidij személyenkint 80 fillér. Cegléd, 1907. április hava. Hazafias üdvözlettel a Ceglédi Újvárosi Földmives Munkás-Egylet. Kérjétek a Gazdakörökben, Olvasó-egyletekben a „Magyar Földmivelőw-t! Fokrócz Ferenc és társainak esete. A múlt héten százharminc balmazújvárosi földmives munkás érkezett a fővárosba s elmentek a képviselőházba is, hogy küldöttségben járuljanak Darányi Ignác földmivelési miniszter elé. Hosszú rajban szállották meg a folyosót, megannyi szervezett szociálista. A karzaton helyezkedtek el és meghallgatták a tanítókról szóló törvényjavaslat vitáját. Arra a kérdésre, hogy miért jöttek ily tömegesen a Házba, ilyeténképpen válaszoltak: — Eljöttünk, mert helyzeti viszonyaink nagyon súlyosak. Ezt aztán kifejtették Darányi Ignác földmivelési miniszter előtt is, a ki elé Justh János országgyűlési képviselő vezette a balmazújvárosi szociális- tákat. Ott volt a küldöttség fogadásánál Návay Lajos, a képviselőház alelnöke, Bartőky József miniszteri tanácsos és több képviselő is. A küldöttség kívánságainak tolmácsolására előlépett a sorból Pokrócz Ferenc, a balmazújvárosi szociálista párt vezére. Udvariasan, majdnem bókolva fogott a beszédhez: — Kegyelmes atyánk! — szólította meg a minisztert nagy tisztességgel. Azután világos beszédben Balmazújváros népének nyomorúságáról, az odavaló gazdák lelketlenségéről mondott kemény szavakat. A földmivelési miniszter a vadvirágos beszédre türelmes, békés szóval válaszolt. — Szívesen jöttem el ide — úgymond Darányi — hogy kérésüket meghallgassam, de előre is figyelmeztetem, hogy önöket földhöz nem juttathatom, hogy önöknek földtulajdont nem szerezhetek. Minden tulajdonjogot, tehát a föld tulajdonjogát is tiszteletben kell tartani. Senki birtokát elvenni nem lehet. Én minden eszközt fölhasználok arra, hogy a földmunkás nép sorsán segítsek. Ezt teszi az egész kormány s a törvényhozás is, a mely most is több népsegitő törvényjavaslatot tárgyal. A kormány munkához is juttatja a népet. Erre a célra egy egész külön osztályt is szereztem a minisztériumban, a hol utána nézettem az ügyeknek és azt tapasztaltam, hogy a balmazújvárosiak közül egyetlenegy ember sem fordult munkáért a kormányhoz, pedig a kormány eddig minden munkást, a kik hozzá munkáért fordultak, elhelyezett. Azt hiszem, hogy a balmazújvárosiak izgatás áldozatai. E rövid beszéd után a miniszter egész közel lépett a küldöttség szószólójához s megkérdezte : — Magát hogy hívják ? — Pakrócz Ferenc a nevem — válaszolta. — Hát akkor maga irta a »Földmivelő«-ben ezt a cikket? — kérdezte a miniszter s a hüledező ember előtt kivette a zsebéből a lapot és fölolvasta az alábbi cikket. Atyai gondoskodás. Darányi Náci már megint megerőltette magát. Fölösleges hévvel nekirugaszkodott olyan dolognak, a mihez egy fikarcnyit sem ért. Őkelme ugyanis ökölnagyságu falragaszokon adta tudtára minden épkézláb földmives-mun- kásnak, hogy igy meg úgy kössünk aratási szerződést, mert bizonyisten ő áll majd egy arató banda élére és aratógazdául megfogadja Kossuth Ferkót, Apponyi Albertkét, And- rássy Gyuszikát, magát is beleértve és végig dolgoztatja
