Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-04-21 / 16. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

127

gokban, hogy honatyáink, a nagyságos képviselő urak nem teljesítik úgy a kötelességüket, ahogyan azt a nemzet tőlük elvárhatja.

Egyik újság például igy irt a minap:

— Nem történnék meg, ami történik a képviselőházban, ha a képviselőház tagjaiban a kötelességérzet oly mértékben megvolna, ahogy állásukhoz és hivatásukhoz illik.

Majd tovább:

— A képviselőház tagjainak nagy része, túlnyomó nagy része oly kelletlenül, oly lanyhán, oly lelkiismeretlenül teljesiti kötelességét, hogy a képviselőház üléseire el sem jár...

Hát bizony ez szégyenletes állapot. Bezzeg képviselőségre vágyódik ma annyi és annyi ember, hogy számát se’ lehet tudni. Önjelöltek ezer számra akadnak; mások meg verik mellüket, hogy ha ők ott ülnének, hát igy meg úgy lenne.

Mikor aztán bekerülnek a képviselőházba: csak amolyan mellékfoglalkozásnak tartják a hon- atyaságot, vagy létrának, melyen magas állásokba kerülhetnek.

Nem jól van ez igy!

Első sorban vétenek a hanyag képviselők a honatyai méltóság ellen. Másrészt pedig érdemtelenül szedik a fizetést, az ország, a nép pénzét, adóját.

Rettentő rossz példát mutatnak főleg a kötelesség teljesítésében. Abban az erényben, melynek épen hijján van a mai társadalom, a mai nemzedék.

Szigorúan kell venni a képviselői kötelességet. Vegye szigorúan a képviselőház elnöke, kinek kötelessége őrködni a nemzet legfőbb érdekein.

De vegyék komolyan a választók is.

Jegyezzék meg jól, hogy kerületük képviselője hogyan és miként tölti be hivatását. Mikép teljesíti kötelességöt.

Vannak képviselők, kiket kerületükben sem lehet soha se’ látni. De a képviselőházban sem.

Az ilyen honatya megérdemli, hogy ha még egyszer fellépj odamondják neki:

— Elül is ut és hátul is ut. Elmehet.

Olyan képviselőket kell küldeni a képviselőházba, kik hivatásuk magaslatán állnak. Kik nem csak ismerik kötelességüket, de teljesitik is azt.

Legjobb lenne, ha minden ülésről tudósítást hoznának a lapok, hogy kik voltak jelen és kik tündököltek távollétükkel...

JHkszi.

— A császár Prágában. Királyunk őfelsége Prágába utazott. Két heti állandó tartózkodásra érkezett oda, mi a cseheknek nagy örömöt szerzett. Ilyen eset II. Rudolf császár óta nem történt Prágában. Futó vendégekként elmentek a cseh fővárosba a császárok, de állandó tartózkodással nem örvendeztették meg a cseheket.

— A király ajándéka. A király a makranci római katholikus hitközségnek pénztárából ötszáz koronát és a semesnyei görögszertartásu katholikus hitközségnek templomuk építésére, magánpénztárából kétszáz korona segélyt adományozott.

— Nagy vasúti szerencsétlenség Dorozs- mánál. Kettészakadt gyorsvonat. Szeged közelében, a dorozsmai állomáson, nagy katasztrófa történt a múlt héten. Az Orsóvá felől jövő gyorsvonat egy váltónál kétfelé szakadt. A mozdony és az utána következő kalauzkocsi, valamint a postakocsi a rendes sínpáron tovább száguldott, a többi tizenegy kocsi azonban a másik vágányra tévedt és az ott álló három teherkocsiba ütközött. Az összeütközés irtózatos volt. Az étkező- és hálókocsi szilánkokká törött, három utas szörnyet halt, harminc pedig megsebesült. Az életben maradt utasokat különvonat vitte négy órai késéssel Budapestre. A halottak és sebesültek pontos névsora a következő: Meghaltak hárman és pedig: Ola- neszku es neje (Krajova), Bauer Adolf, a hálókocsi kalauza (Budapest). Súlyosan megsérültek hárman és pedig : Böissin Demeter orvostanhallgató (Krajova), Kunze Nándor, az étkezőkocsi segédszakácsa (Budapest), Kummer József, az étkező kocsi főpincére (Budapest). Könnyen megsérültek tizenkilencen : Muoson Frigyes (Zürik), Kaity Antal szerelő (Budapest), Normay lord (London), Buchbinder Ármin utazó (Bécsj, Winter Gyula (Bécs), Kutner József kereskedő (Berlin), Singer utazó (Berlin), Wisner Ede, az étkező kocsi szakácsa (Budapest), Bachtitz utazó (Bécs), Bágyi Szájé (Krajova), Fiameri Gyula ügyvéd (Törökbecse), Hredlay Emil (Szeged), Loria Henrik ügynök (Szeged), Deutsch Emil és neje (Szeged), Jernay Zoltánné (Dorczsma), Bereczki Árpád (Budapest) és Kis János s Bloch Ármin, kiknek lakóhelye ismeretlen. A halottakat megható részvét és kegyelet közt temették el. Szeged városa maga rendkívüli kegyeletet és melegséget tanúsított. A részvét óriási volt.

— A Bodrog és Latorca áradása. Csapás, nagy csapás érte a Bodrog és Latorca közt elterülő nagy és szépen termő vidéket. A vidékkel természetesen a lakosságot is. Azt halljuk, hogy a pusztulás nagyobb, mint volt 1888-ban. Ak^or pedig nagyobb volt a vízállás, az okozott kár az idei áradás alkalmával mégis nagyobb. Igaz-e ? Majd lapunk olvasói erősítsék meg e hirt. Mert az ár oly helyekre is eljutott — olvassuk —5 ahol ezelőtt árvíz sohasem volt. A Bodrogközi Tiszaszabáhjozó társaság emberfeletti erővel védekezett a veszedelem ellen, de működését, mentő munkálatait nagyon megnehezítették, hogy mi sem történt azon panaszokkal szemben, különösen a Bodrog medrének kikotrása és kiszélesítése ügyében — melyeknek szomorú és válságos következményeire úgy a Bodrogközi Tiszaszab. Társulat, mint a vidék érdekeltsége már évekkel ezelőtt felhívta a kormányzat figyelmét.

— Csak tovább! A földmivelésügyi miniszter legutóbb a kilitii gazdakör, a silingyiai gazdakör, a szentháromsági gazdaszövetség és a patacsi gazdaszövetség, továbbá a földesi vadásztársaság alapszabályait hagyta jóvá. Örvendetes, hogz az utóbbi időben különösen észlelhető a kisgazdák tömörülése, s minden héten öt-hat gazdakör alapszabályai kerülnek jóváhagyás végett a miniszter elé.

— Föídszerző gazdák. A mezőberényi hitel- szövetkezet közvetítésével az ottani gazdák, körülbelül százan, megvásárolták Ilerczog Péter bárónak 1000 holdas birtokát és felosztják maguk között.

— A hű cseléd jutalma. Gódán Pál már 53

esztendeje szolgál hűségesen Bittó Béni sárosfai uradalmában. A miniszter a derék cselédet ez alkalomból 100 korona jutalomban részesítette és díszoklevéllel tüntette ki, amelyet az egész község népének a jelenlétében megható beszéd kíséretében nyújtott át neki Ernyei Pál főszolgabíró. Szép beszédet mondott az ünnepelthez Horváth Jenő gazdasági titkár is, mig az ünneplő nép a Himnusz és a Kossuth- nőta hangjaival kisérte lakására a derék cselédet.

— Egy földmives munkás. Biró János várdaróci földmives munkás szép szavakban adta tudomására a Szövetség újságnak, hogy a Gazdaszövetség évdijas tagjai közé kíván belépni. — »Hat évre kötelezem magamat — Írja — élek-e addig nem tudom, de ha élek, újabb hat évre is aláírom, mert a mai társadalmi mozgalmak igen érdekelnek.« Sok nagy urnák szeretnénk hasonló nyilatkozatát venni. Erre azonban gyakran hiába várunk. Ez alkalommal, reá mutatva a fentiekre, fölhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a Gazdaszövetség évdijas tagjai közé való beiratás érdekében munkálkodjanak közre. Évenként két koronát fizetnek az évdijas tagok és ezért negyedévenként, de esetleg gyakrabban is hasznos füzeteket, könyveket kapnak, melyekből megtanulhatni a helyes fejlődés irányát, annak útjait, hogy a jobb, szebb és gazdaságosabb jövőt miként lehet megszerezni és megtartani.

— A korcsmák vasárnapi szünete. Alcsernáton háromszékmegyei nagyközség képviselőtestülete elhatározta egyhangúlag, hogy a korcsmák és italmérések vasár- és ünnepnapokon zárva tartassanak. Gelence és Bereck nagyközségekkel ez a harmadik helység e megyében, ahol az alkohol ellen védekeznek.

— Elgázolta a vonat. Sátoralja-Ujhelyről Miskolcra indított 407. számú személyvonat elütötte Ragán Péternét, egy fűtő feleségét. A szerencsétlen asszony, a ki