Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-04-21 / 16. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 125 Táncolni meg éppen nem táncolt csak Kovács Gáborral. Ezért haragudtak is Kökény Rózsira sokan és elnevezték Vadvirágnak. Szinte szerelték volna már ezek a legények, ha fejkötő alá keríti minél előbb azt a gyönyörű leányt Kovács Gábor, hogy ne büszkélkedjék tovább közöttük. Kovács Gábor is rálartós, hetyke legény volt nagyon. Ha megjelent mátkájával, avval a bogárszemü Vadvirággal a mulatságon, ő is csak félvállról lökött egy-egy szót legény-társainak, de abban az egy szóban is több volt a csipkedés, a gúny, mint a barátságos megszólítás. Egy napon hire ment a faluban, hogy már ki van tűzve a biztos terminus Kökény Rózsi lakodalmára. Örült a fiatalság, hogy végre annak a büszke Vadvirágnak beköti a fejét ifj. Kovács Gábor és egyúttal megszűnik ennek a gőgös legénynek a hencegése is. A lakodalom előtt három héttel azt gondolta ez a boldog vőlegény, hogy elmegy az ő mátkájával még egyszer és utoljára a bálba. Kökény Rózsi a legszebb ruháját vette fel erre a napra, hadd irigykedjenek rája a leányok. Kovács Gábor is feltűnő csinosan jelent meg ezen a mulatságon, mintha csak érezte volna, hogy úgyis utoljára néznek reá olyan sanda szemmel... ...Alig volt négy óra, már összejött a táncolni vágyó fiatalság a korcsma tágas udvarára. A cigányok még nem mutatkoztak és igy a fiatalság egy része különféle játékokkal töltötte idejét, mig egy csoport összeállva, a bátorságról beszélgetett. Egyszerre aztán olyan nagy lett a vita a legények között, hogy Kovács Gábornak a figyelmét is felköltötte. Oda ment hát ő is, meg Kökény Rózsi is. Egy amúgy is felingerelt legénynek sehogy se tetszett ezeknek a megjelenése és kötődve vágta oda Kovács Gábornak: — Ez is első legény a vagyonban, de a legutolsó a bátorságban! Mély csend követte e kijelentést. Kökény Rózsi égő szemekkel nézett hol arra a kötekedő legényre, hol Kovács Gáborra, mig végre aztán ő törte meg a csendet. — Micsoda ? Kovács Gábor, a falu első legénye gyáva? Leteriti ő még a bikát is. — Hahaha! — kacagtak gúnyosan a legények — próbálja meg, éppen itt jön a csorda. Nagy haragra lobbantotta ez a kacagás Kökény Rózsit és szinte parancsolólag lépett Kovács Gábor elé: — Mutasd meg, Gábor, ezeknek a nyomorultaknak, hogy méltó vagy reám és arra, hogy első legénynek tartsanak. — Éppen itt jön a bika — kiáltották gúnyosan a legények — vágd a földhöz hát te hires legény! És csakugyan éppen a kapu alatt szaladt el ez a hatalmas állat. Kovács Gábor eldobta fokosát s mint egy oroszlán rohant ki az utcára. Nem sokáig tarthatott a viaskodás a vakmerő legény és a bika között, mert alig hogy kimentek a legények nézni a jelenetet, már ott feküdt Kovács Gábor a porban, mozdulatlanul, a felbőszült állat pedig futott tovább. Kökény Rózsi rohant oda előbb. Költötte Kovács Gábort egyre hangosabban, de az nem mozdult... Mire a többiek is odamentek, Kökény Rózsiból csakugyan Vadvirág lett. Ott ült átdöfött szivü kedvese mellett a porban, beleragadt annak dús hajába; tépte, ráncigálta, aztán kacagott vadul, rémesen... ... Megbomlott szegénynek az esze!... AMERIKA. Az amerikai mezőgazdasági munkabérek. Egri István, az ugocsamegyei tiszántúli járás gazdasági tudósítója hosszabb időt töltött Amerikában Texasban és az ottani mezőgazdasági állapotokat tanulmányozta. Hazajővén, közvetlen megfigyelésen alapuló tapasztalatairól hosszabb jelentést szerkesztett, amelyet Darányi földmivelesügyi miniszternek megküldött. Jelentésében az amerikai mezőgazdaz- dasági munkabérekről több figyelemreméltó dolgot mond. Amerikában igen kevés a mezei munkás. Ennek oka egyrészt a kiterjedt mezőgazdálkodás, de még inkább az a körülmény, hogy az amerikai farmer a legtöbb munkát gépekkel végezteti, melyek jók és olcsók. A mezőgazdasági munkás átlagos napszámbére egy dollár, mely az amerikai pénzviszonyok közt kevésnek mondható és mégis az amerikai farmert oly annyira nyomja, hogy munkást lehetőségig farmján nem alkalmaz. De nem is igen kap munkást, mert a kivándorlók még a mezőgazdasági államokból valók is a bányák, gyárak felé özönlenek, szokatlan, súlyos és kizsákmányoló üzemében tönkre mennek. Egri jelentéséből megdöbbentően tárul elő az amerikai kivándorlás veszélye, a mező- gazdasági munkás biztos nyomornak néz elébe, a jobb keresetű bánya- és gyárimunkások nagy része pedig idő előtt elpusztul. KIS GAZDA. A kukorica. Mikor Kolumbus Kristóf Amerikát fölfedezte, arra a tapasztalatra jutott, hogy az ott élő indiánoknak legfőbb táplálékát a kukorica képezi. A kukorica képezte az amerikai első telepitvényeseknek is az időbeli zord, kemény teleken át a főtáplálékát, amelyet lisztté őrölve, belőle kenyeret és egyéb süteményeket készítettek és minden egyéb élelmiszer hiányában ezzel tengették a hat hónapig tartó télen át életüket. A kukoricának őshazája Mexikó-állam, honnan az indiánok hozták át az Egyesült-Államokba és innen terjedt aztán el a világ minden részébe. Az indiánok azonban csak annyit termeltek, amennyi szűk-
