Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)
1907-04-14 / 15. szám
/ X. évfolyam. Szatmár, 1907 április 14. 'íaW 15. szám. Hétről-hétre. A képviselöház. — A képviselőházban még mindig a tanítók fizetése ügyében beadott törvényjavaslat járja. Mi tudtuk azt, hogy ennek letárgya- lása nem fog oly simán menni, mint sokan gondolták. Mert ez a tárgyalás legalkalmasabb arra, hogy a nemzetiségek kimutassák a foguk fehérét. Alkotmányos életünk kezdetén 1868-ban a népoktatási törvény tárgyalásakor is hasonló jelenségekkel .táplálkozunk. Pedig igazán a nemzetiségek csak hálásak lehettek volna az ország iránt. Mégis 45 szónok, nem kevesebb 126 beszéddel és számos határozati javaslattal és módosítással ostromolta a javaslatot. De mégis törvénnyé lett. Lehet, sőt most már biztos, hogy e jelen tárgyalás is hosszú időn át el fog húzódni, a nemzetiségi képviselők csak ugv ontják az áldástalan, hiábavaló szóözönt. De nincs kétségünk benne, hogy Apponyi javaslata azért törvénnyé válik. Ez a nemzet akarata. A nemzet akaratának pedig érvényesülni kell. Hogy javítani, tökéletesíteni való van a javaslatban, bizonyos. De a nemzet gazdasági megizmosodása majd ezen is segíteni fog. Két uj törvényjavaslat a kis emberekért. Darányi földmivelésügyi miniszter a minap két törvényjavaslatot tett a ház asztalára. Az egyik a gazdasági cselédek, a másik a gazdasági munkások érdekeit van hivatva szolgálni, előbbre vinni. Mi már ismertettük, megbeszéltük e javaslatokat. A múltkor és ma is foglalkozunk vele, adván részletes és kimerítő felvilágosítást azok mivoltáról. Most csak azt említjük meg, hogy ezek a javaslatok nem csupán a földmivelésügyi minisztérium munkája, dolgozata. Beleszólott abba — Írásban vagy szóval az egész ország, a gazdák is, a cselédek is egyaránt. Ezek meghallgatott véleményéből szűrődött, alakult aztán az a javaslat, mely most a ház asztalán fekszik. Azt az egész ország elismeri, hogy ez a törvényjavaslat uj és nem kicsiny terhet ró a gazdákra. A gazdák azonban belátták, hogy itt arról van szó, mely szerint a kifogásolható, emberséget nem ismerő gazdák törvényileg köteleztessenek az ember- I ségre és méltányosságra. A jó gazdág eddig is, törvény nélkül teljesítették kötelességüket. Hiszen a jó gazdánál a jó cselédnek jól megy a dolga. Csak aztán ez a javaslat, melynek törvénnyé való emelését éppen a cselédek és munkások kívánják : meghozza a kívánatos békét. A másik javaslat, mely a munkás házak építését célozza, olvasóink előtt eléggé ismeretes. Megjegyezzük, hogy rosszakaratú híresztelés az, mintha a kormányzat a 10—12 ezer munkásház .építését valami vállalatnak adná ki. Nem. Ez nem igaz. A munkásházak építésénél a törvényhatóságok és községek teljesen függetlenül intézik az építés pénzügyi részét A munkásházak építéséről szóló törvényjavaslat évenkint 300.000 koronát bocsájt a kormány rendelkezésére a célból, hogy a munkásházak építését előmozdítsa. A megokolásban a miniszter statisztikát is ad arról, hogy eddig kik és mennyi segítséget kaptak a munkásházak építésére. Bács-Bodrog vármegye 25.000 korona Békés vármegye 48.200 Csanád vármegye 30.000 » Háromszék vármegye 5.000 » Jász-Nagykun-Szolnok vármegye 32.000 Kis-Küküllő vármegye 6.000 Kolozs vármegye 10.000 Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye 25.000 Torontál vármegye . 25.000 Hódmezővásárhely tjh. város 24.039 » Zombor sz. kir. város 20.000 Az 1901--1905. években tehát összesen 290.239 korona Rendelet a községi és birtokossági legelők érdekében. A földmivelésügyi miniszter rendeleté következtében azonnal gondos munkának kell megkezdődnie arra, hogy mindenütt, ahol közös legelő van, de ott is, ahol nincs, a legelő kérdése rendeztessék, illetőleg legelő szereztessék. A közös legelők ugyanis nagyon megfogytak hazánkban. Pedig legelő nélkül lehetetlen jószágot tenyészteni. Ezt a rettenetes bajt érzi és érezte hazánk, mert a gazdák legnagyobb kincse, a legelő teljesen elkopott, elhanyagolódott. Leszen tehát minden községnek
