Magyar Földmivelö, 1907 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1907-01-06 / 1. szám

% f&k s' Im ­X. évfolyam. Szatmár, 1907 január 6. 1. szám. Hétről-hétre. Meglesz! Sokan aggódva és türelmetlen- kedve kérdezgetik országszerte, hogy hát mi van a választó joggal ? Hát egyszerű és rövid a felelet. Meglesz! Nem mi mondjuk, de Wekerle miniszterelnök mondotta a minap, hogy — Becsületbeli kötelesség azt megcsinálni. Nem is csudálkozunk, hogy a miniszterelnök ily határozottan és szigorúan nyilatkozik e kérdés­ről. Hiszen e kormány programmjának voliaképen a választási reform újítás a magva. De éppen azért, mert magva, mert a nemzet életének úgyszólván lüktető ere lesz ez az uj tör­vény : nem szabad azt elhamarkodni, ötletszerűen összetákolni. Meg kell azt jól fontolni, emészteni, nehogy azután az újítással a nemzet önmaga, saját léte és alkotmánya ellen adjon készítsen fegyvert. Tehát türelem és bizalom abban a kormányban, melyet a nemzet bizalma kisér nagy eszméiben és munkásságában. A föld. El kell tehát érnie ennek az áldott termő földnek azt, amire szomorúság nélkül gondolni sem lehet. Mi újság? cimü rovatunkban olvashat­juk, hogy a gazdákat a sok túlzás, a sok gyülése- zések, az ellenségeskedésekre való hajszolás mire fogja vinni. Arra hogy közösen kezdik elhatározni, melyszerint a munkások tulköveteléseivel szemben földjeiket parlagon heverietik és csak annyit mun­kálnak meg, amennyit önmaguk elvégezhetnek és saját fentartásukra elégséges lesz. Lám lám mi előre megmondottuk, hogy a túlzás, a szélsőségek mindig méhükben rejtik — a bünhődést, a büntetést. Kinek lesz tehát haszna a tulságba vitt munkabér harcok­kal? És kinek leszen kára? Tessék erre felelni. És ki issza meg legjobban a levét ennek? A gazdák? Nem. Lám a gazdák segítenek magukon úgy, amint tudnak. És ha szegényebbek lesznek is, de marad mindennapi kenyerük, ha mindjárt saját kezükkel fogják is learatni a kevés termést. És ők haladnak tovább. De mi lesz a munkás nép mindennapi ke­nyerével? Mi lesz e mindig hálás földdel, mely végeredményében mindenkor legjobb barátja volt az embernek. Mi lesz a hazai társadalommal. Vagy talán nincs más célja ennek a viszálynak, mint izzóvá tenni a nép szivét? Akkor nem szóltunk semmit. Ám történjék, aminek történni kell. Ha népünk még most sem látja be, hogy igenis talál­ható egy talpalatnyi föld legalább, ahol közmeg­egyezésre juthatnak munkások és gazdák: akkor majd annak idejében senkit se’ okoljanak szomorú sorsukért. Különben nagyon ajánljuk megszivlelésre •' melyet a i óleik ii. népét szerető per­benyiki gróf Mailáth József intézett a mezei mun­kásokhoz. Ezt a szózatot, ma lapunkban egész ter­jedelmében közöljük. A politikusok ujesztendeje. Politikusaink, képviselők, miniszterek az uj esztendőt használják fel arra, hogy a jó kívánat közben politikai nyilat­kozatokat tegyenek. A vezérek a katonáknak szól­nak ugyan, de azokat a nyilatkozatokat mohó kí­váncsisággal lesi, olvassa — az egész ország. Az idén különös súllyal hat a közvéleményre az a két beszéd, melyet a képviselők újévi tisztelgése alkal­mából Kossuth és Wekerle miniszter illetőleg mi­niszterelnök mondott. Kossuth ugyanis a többi közt hivatkozott arra, hogy ma van egy kormány, mely az ország által elfogadott programra megvalósítására vállalkozott és van egy óriási többség, mely e kor­mányt támogatja. Kossuth azt is tudja, még pedig jól, hogy e kormánynak ellenségei is vannak. Ezek azért ellenségei a mai többségnek, mert irigyked- nak. Az egyesült ellenzék szétbontására törekszenek. De hiába akarnak — úgymond Kossuth — ellenfe­leink beugratni bennünket, hogy fejjel menjünk a falnak, mi ezt nem fogjuk megtenni. Wekerle a kormány elnöke is halalmas beszédet tartott a nála tisztelgő honatyáknak. Elsorolta a tenni valók egész láncolatát. Általában az újévi beszédekben nagyon kiemelkedik az egyesült ellenzék (koalíció) szüksé­ges volta és határozott fentartása. Ez talán felelet volt Bánffy szegedi beszédére, melyben a volt mi­niszterelnök arról tett bizonyságot, hogy szívesen látná, ha a koalíció — szétugrana.

Next

/
Thumbnails
Contents