Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-11 / 10. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ aiemes gróf adott talpraesett fölvilágositásokat. Az alapszabályok egy részének ismertetése a következő előadásra maradt. Végül Hodossy Béla igazgató mondott az intézet és hallgatóság nevében gróf Mailáth Józsefnek hálás köszönetét. A Magyar Gazdaszövetség előadásai. Nevezett szövetség az ország szék- és fővárosában immár másod ízben rendezte az úgynevezett socialis kurzust, előadásait. A gazdag, változatos tárgyú előadásokat Darányi Ignác, volt földmivelési minis/tér, a szövetség elnöke nyitotta meg. Ennek a beszédnek első részét mai öregbetüs cikkünkben olvashatjuk. A többi részt is hozni fogjuk apránként. A megnyitó beszéd után gr. Mailáth József tartotta meg előadását. Tárgya volt: *Bismarck, mint soci- alpolitikus«. A széles és alapos, nagy szellemi látókörre valló előadást a közönség feszült figyelemmel hallgatta. Előadást tartottak még a norvég nép- életről (Rosenberg Auguszta) Bernát István beszélt a socialista programmokról; társadalmi munka Amerikában (Német József). 1848 március 15. A magyar nemzet történelmének könyvét mindig nagy szeretettel s rendkívüli érdeklődéssel olvasom. Úgy tetszik nekem, mintha annak minden egyes lapja, legyen az bár sötét, vagy ragyogó emlékű arany betűkkel beírva: egv-egv nemzeti fohász, himnus lenne a most élő magyar nemzet s a késő unokák számára is. Sok sötét lapja van a magyar történelemnek. Sok szenvedést, nyomort, megpróbáltatást élt már keresztül a magyar nemzet. Hála, örök hála érte az isteni Gondviselésnek, hogy átélte. Valóban meg- bünhödte már e nép a múltat s jövendőt. Volt a magyar nemzetnek örömben is része. Mikor egy szív s egy lélek volt az egész ország magyar népe; mikor egy szent eszme győzelmének tudatában a szebb, s boldogabb jövő elérkezésének reményében lázasan dobbant meg minden magyar szív s egy volt az érzés, egy volt a gondolat... Ekkor Kárpátoktól le egészen a kék Adriáig egy hang, az örömmámorban úszó ezer éves nemzet hatalmas hangja hirdette, hogy él magyar s áll Buda rendületlenül. A magyar nemzet egy ilyen testté s lélekké alakult 1848 március 15-én. E napon a szent szabadság gyújtó lángjától hevítve, lázasan dobbant meg minden honfi kebel; megdobbant az ország szive, a haza fővárosa Pest is. Kossuth Lajos hatalmas, megnyerő beszéde az országban mindenfelé élénk viszhangot, óriási lelkesedést keltett. Már a március 13-iki bécsi forradalom hire magával ragadta, fellelkesitette az amúgy is lobbanékony magyar ifjúságot. Március 15.-ének reggelén Budapesten a Pilvax-kávéházban az ifjúság kibontotta a nemzeti zászlót és Petőfi Sándor s Jókai Mór vezetése alatt a »szabadság, egyenlőség, testvériség« jelszavával csatlakozásra szólította fel az egyetemi polgárságot. Petőfi elszavalta a »Talpra magyar«-!, Jókai felolvasta a nevezetes 12 pontban, hogy mit kíván a magyar nemzet. A nagy számú s 75 folyton növekedő közönség mindkettőt óriási lelkesedéssel fogadta. Az egyetemtől a növekedő emberáradat a Landerer-féle könyvnyomtató műhelyhez vonult. Itt Jókai, Petőfi, Vidacs és Vasvári lefoglalták a nép nevében a sajtót s azon sok ezer példányban kinyomtatták Petőfi »Talpra magyar«-ját és a nemzet által kívánt 12 pontot, melyeket a lelkes közönség órási éljenzése között osztottak szét. Ezek voltak a fölszabadított magyar-sajtó első termékei. Délután népgyülést tartottak a Nemzeti Muzeum előtt, itt Petőfi ismét elszavalta a »Talpra magyar«-t. Ezután a lelkes közönség a városháza elé vonult, hol a tanács és a képviselő-testület elfogadta a 12 pontot s a polgármester aláírta az országgyűlés elé terjesztendő kérelmet. Ugyanekkor megalakult a »közcsendi bizottság« s ez gondoskodott a nemzetőrség szervezéséről. Este felé a nép Budára, a helytartó tanácshoz ment át s követelte a censura eltörlését és a fogházban ártatlanul szenvedő Táncsics Mihály iró szabadon bocsátását s ez nyomban meg is történt. Este a Nemzeti Színházban ingyenes előadás volt, melyen a lelkes közönségen kívül számos four is megjelent. Mikor az éjszaka elérkezett, véget ért a forradalom vér nélkül s megszületett a magyar sajtószabadság. A főváros utcáin s terein visszhangzottak még a szent fogadalmak, hogy: »rabok többé nem leszünk!« s aztán a fellelkesült polgárság egy szebb, boldogabb, szabad jövő reményében nyugalomra tért. íme, ez 1848 március 15. napjának a magyar nemzet életében nagy fordulópontot képező, uj korszak alkotó, örökké emlékezetes rövid története. #■ Három nap múlva ismét elérkezik március 15, a magyar nemzet virágvasárnapja. 58 esztendő folyt le azóta az idők folyamán, mióta a magyar nemzet megrázta rozsdás rab-bilincseit, azok lehullottak s szabad hazában élt s imádta Istenét a magyar nép. Öröm s megelégedés mosolya ült e napon minden arcon. A földes ur az ő jobbágyaival pár nap múlva, mint szabad polgárokkal fogott kezet. Mint minden évben, úgy az idén is március 15-én a magyar nemzet szivében-lelkében solia le nem róható hálaérzelmekkel telik el a nagy idők, nagy emberei iránt. Hódolatteljes szeretettel s e nap eseményeinek feledhetetlen emlékeivel, a mostani felleges és borongós napokban, egy szebb, boldogabb jövendő eljövetele reményében áldoz nagyjai dicső emlékének, a hazaszeretet szent tűzü, lángoló oltáránál. Sz. F. Vigyázzatok ! Varkonyi István, ez a sokszorosan eltévelyedett, konok ember nem nyugszik. A közelmúltban ő volt az, aki elsőben a szabolcsi népet áldatlan sztrájkba kergette, melynek keserű levét a nép itta meg. Ő volt, aki a magyar népet hihetetlen mesékkel, hallatlan ígéretekkel, mesterséges furfangokkal csúffá tette. A nép maga tett bizonyságot róla, hogy mily szörnyen restelli és szégyenli, melyszerint ilyen kézzel fogható ámításoknak és hazugságoknak hitelt
