Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-03-04 / 9. szám
MAGYAR FÖLDMIYELŐ 71 földbe való; ha fnandulára van nemesítve, melegebb, szárazabb hegyi vidékre, köves, murvás, meszes talajba való. Az őszi barack a védett, napos, meleg fekvést és a meszes talajt szereti. Ha magvát magunk vetjük és ott helyben nemesitjük, a csemete a hűvösebb és egyébként is kedvezőtlenebb viszonyokat megszokja. A mandula ugyanolyan igényű, mint az őszi barack. A lasponya vagy nospolya hűvösebb éghajlatot szeret. Mindenféle talajban diszlik csak az altalaj nagyon meszes, márgás ne legyen. A dió fiatal korában védett fekvést kíván. Csa-’ kis úgy nő nagyra és úgy lesz termő s hosszú életű, ha talaja mély. A moyyoró melegebb, védett fekvést kíván. Csakis a gazdag, televényes földben diszlik. Nagyon sok fajta gyümölcsfát ne ültessünk és mindég olyat válaszszunk, amilyen azon a vidéken jól diszlik és jól terem. Ezt a szabályt főleg akkor tartsuk meg, ha a gyümölcsöt eladásra akarjuk termeszteni. Tirol almájáról azért lett hires, mert ott mindenki csak rozmarin-almái ültet, igy a vevő mindég tudja, hogy Tirolból mit kap. Így lett hires Jankovác jeges-almájáról, Újvidék szerecsika-a\má- járól, Erdély a balul-almájáról, Gönc cseresznyéjéről, Kecskemét és Nagy-Iiőrös kajszinbarackjáról és igy tovább. A gyümölcsfát lehet őszszel vagy tavaszszal ültetni. Az őszi ültetés ideje akkor van, mikor a fák levelüket elhullajjották és nedvkeringésük, vagyis életműködésük már megszűnt. Tavaszszal ültethetünk, mihelyt a föld fagya felengeded egészen addig, mig a fákban a nedvkeringés megindulását a rügyek dagadozása mutatja. A melegebb déli vidéken, laza, homokos, köves földön az őszi ültetés ajánlható. Hidegebb vidéken és kötöttebb földeken a tavaszi ültetés jobb. A szilvát. meggyet, cseresznyét, barackot, diót, mandulát és mogyorót mindenütt lehetőleg csak tavaszszal ültessük. MI ÚJSÁG? Ahol érzik, hogy egy kis ... pénz van ... Mióta a hitelszövetkezet a faluban megalakult, Dániel gazda takarékos ember lett. Hétről-hétre, hónapról-hónapra összegyűjtött egy pár garast és vitte — a bankba. A hitelszövetkezeti bankba. Jó Sári asszony úgy örült a betéti könyvecskének, amint annak tartalma, sommája — gyarapodott. És gyarapodott, már két-háromszáz korona volt... a kis könyvecske szerint a bankban. Volt. Mert egyszer csak történt valami. Majdnem lelkendezve jön a gazda haza és suttogva beszéli az asszony felességének, hogy baj van. Az a hir nyargal, hogy háború leszen. Zivataros időket élünk ebben az országban, az egyesületeket is bezárják, a hitelszövetkezeteket is. Az a kis pénz ilyen mis-más időkben még odaveszhet. Ki kell tehát venni. Jobb ha itthon, kéznél lesz. Az asszony elsápadt. Rosszat sejtett. Bizonyosan felültették a Dánielt Meg oszt’, ha egyszer onnan kiveszi, lába kél annak. — Soha többé együtt nem lesz. Csóválta is a fejét az asszony, le is beszélte Dániel gazdát a szándékáról. Mit sem használt. A könyv már nincs az almárium kulcsos fiókjában ; de ott a pénz. Alig melegedett meg azonban az a kis pénz ... megjelent egy uriasan öltözött — vigéc. Sorsjegyeket kínált. Beszélt oly kábitóan, olyan tisztán, világosan, hogy levette a lábáról először Dániel gazdát, aztán persze — az asszonyt. Mert mai nap már minden okos ember értékpapírba teszi a pénzét. Az el nem kopik, el nem fogy. El se lophatják olyan könnyen. Aztán örökösen játszik. Hatvan-száz ezer korona főnyeremény és igy tovább. Dániel gazda elfeledett pillanatba esett. Vett egy csomó sorsjegyet. Mozgolódott a kebelében azonban valami. Bizalmasan bémutatta a sorsjegyeket a tanító urnák. A tanító ur meg nyomban tisztára látta, hogy ezek afféle nem gazdának való sorsjegyek. Nem is örökös. Egyszer húzzák, aztán vége. Nem is ötven-száz ezer koronáról van szó. De értéktárgyról. Amiért sohasem kapja meg a valódi értéket. No de legalább várjuk hát a húzást — vigasztalta magát a gazda. Ami aztán meg is történt. Egy flányi kis darabocskát, értéktárgyat sem nyert a sorsjegyekkel Dániel gazda. A csalódás nagyon elbusitotta. Annál is inkább, mert a jószágában is sok kár, csapás esett. Nem volt mihez nyúlni. A hitelszövetkezeti bankhoz is restel fordulni, hogy igy falnak állították. De a hitelszövetkezeti bank mégis segített rajta. Most aztán lassan törleszti az adósságot. — Ej-ej ! Hamar megérzik azok a vigécek — mondogatja Dániel, hogy ahol egy kis pénz van .... — Én meg szentül hiszem, szól leverten az asszony, hogy azokat a nyargaló híreket ezek a vigécek repítik világgá. — Nem különben hiszem, hagyta jóvá Dániel. — Király-biztosok Rudnay Bélát — Budapest fő és székváros főkapitányát, a főváros és Pest vármegye királyi-biztosává nevezte ki a király. Több vármegye is kapott ilyen király-biztosokat. — Három esküvő egyszerre. Érdekes családi ünnepség folyt le Berec községben a múlt hó 19-én. Bodó Ferenc földbirtokos tartotta aranymenyegzőjét felesége, született Esztám Rozáliával. Ugyanakkor tartotta fia, ifj. Bodó István ezüstmenyegzőjét nejével, Lukács Karóimnál. A nagyszülők és szülők arany- és ezűstmenyegzője után esküdött Bodó Mária az unoka, illetőleg leán}' örök hűséget Paizs Mihály földmivesgazdának. A hármas "esket- tetést Bodó Ferenc kolozsvári segédlelkész, az unoka, fiú és testvér végezte. Az esküvőt fényes lakoma fejezte be. — A lövöldöző lakodalmasok. A még mindig uralkodó rossz és izetlen szokás, hogy a falusi lakodalmakban lövöldöznek, ismét áldozatot követelt, Laborcfő községben egy lakodalom alkalmával revolverével a levegőbe lövöldözött Komár Péter gazdálkodó. Nem vigyázott s az egyik golyó véletlenül 14 éves nővérét, Komár Máriát érte. A szerencsétlen leányka rövid idő múlva meghalt. Letartóztatott pénzhamisítók. A szatmári csendőrség elfogta Húsz Ábrahám, Mihnya András petrovai lakosokat, kik Szatmármegyét és a szomszédos megyéket hamis ötvenkoronásokkal elárasztották. A házkutatás alkalmával lakásukon gépeket és sok hamis bankót találtak. — Halál a lakodalmon. Svacskó János oehti- nai gazda a sógora lakodalmára betolakodott fiatalságot kiutasította. Egy ismeretlen fiatal tót legény Svacskót a sötét folyosóra magával rántotta és ott Svacskó mellébe kést döfött, mely tüdejét átfúrta. — Mi a szomorujáték? Egy németországi felsőbb leányiskolában szokás volt, hogy a növendékek, ha színházban voltak, a látott darabról, annak tartalmáról és minőségéről jelentést tettek. Nemrég egy takaros, félig serdült leányt megkérdezett az igazgató, hogy ismer-e valami színdarabot. — Igen — felelt a leány — azt, amelynek cime »Tíz leány és egy férj sem.« — S milyen darab az ? — A leány fölpillantott az égre és egyet sóhajtván, igy felelt : — Tanár ur! Tiz leány és egy férj sem, - az csak szomorú- játék lehet. — Szélhámos ügynök. A rendőrség nyomozza Jaksinszky Ferenc ruttkai születésű huszonötéves ügynököt, aki az »Őrangyal háziipari müintézet« megbízásából megrendeléseket gyűjtött Háziáldásókra. A cég a Háziáldásokat 12 koronáért szállította, az ügynök azonban a vevőknek azt mondotta, hogy 5 korona az ára. így gyűjtött egy csomó megrendelőt, a kik abban a hiedelemben, hogy 5 koronáért kapják a megpepdelt dolgot, 2 korona előleget adott. Mikor a megrendelés alapján a Háziáldást a cég elküldötte és követelte a 12 koronát, ekkor derült ki az ügynök szélhámossága. Eddig tizenöt feljelentés érkezett ellene. — Veszett farkas. Nádalján nagy riadalmat okozott egy veszett farkas, a melyről a lakosság azt hitte, hogy kutya. A veszett állat a községben iszonyú pusztítást vitt végbe az utcán tartózkodó baromfiakban és kutyákban. A megrémült lakosság üldözőbe vette, de sikertelenül. A hajsza mégis azt eredményezte, hogy a farkas elhagyta a községet. Másnap aztán sikerült a veszedelmes állatot kéz- rekeriteni, Kóborlása közben Golubszky Gyurica tanyájára
