Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-18 / 7. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 54 törvények és szabályok hivatalos összeállítása értelmében a sertés, birka, kecske, borjú stb. levágása csak annyiban adómentes, ba az kizárólag házi szükségletre eszközöltetik. Az adómentesség tehát csak azon húsra vonatkozik, melyet a gazda az általa saját házi szükségletre levágott állatokból nyert és a melyet ő, családja s önálló háztartást nem vezető belső cselédjei fogyasztanak. De ezen adómentesség nem terjed azon húsra és szalonnára, melyet a munkaadó a háznépéhez nem tartozó napszámosainak, mezei vagy külső cselédeinek és munkásainak a bér egy része fejében szolgáltat ki. KIS GAZBA. Szölőkölcsönök. — A M. Földraivelő számára irta Szölösi. Tapasztalt szőlősgazdáink megjövendölték, hogy az agrar szőlőskölcsönöknek nem leszen jó vegük. A jövendölés szomorú — valóan beteljesedett. írják az újságok, hogy péld. Tolna vármegyében a szőlőkölcsönöket végrehajtják. Nem kevesebb, mint 4700 agrar kölcsönös van ott. Ezek a végrehajtás következtében aligha tönkre nem mennek, így áll a dolog az aradhegyaljai kölcsönökkel, de mondhatjuk az egész országéval. Hol keressük e szomorú következménynek okait. Hát a legelső szál ott van, a tulreménykedé- sekben, a kölcsön rendszerében, de főleg a bor értékesítési viszonyaiban. A borpancsolás korszakától egész a mai viszonyokig minden, de minden ellensége lett a szőlősgazdáknak. A mohó betelepítés, mindenáron és mindenütt, de különösen a homoki szőlőtermelés és még különösebben: hogy az értékesítésre csak nagy későn gondoltunk; előkészítette, megérlelte a kínos helyzetet. E sorok írója is nagy és kitűnő szőlő-vidéken szerezte tapasztalatait. És mondhatja, hogy mintegy előre látta, a mi következik. Hogy t. i. rémitő áldozattal betelepített, fentartott és munkált szőlőink terményei ott hevernek a pincékben. Vagy el kell azokat valóságosan pocsékolni. Ennek sok oka van. Távolabbi és közelebbi. Távolabbiak, hogy a rohamos telepítés nem számított a bölcs mérsékletre, fokozásokra, körülményekre. Rajta, csak termeljünk! A homoki szőlő- termelést is szabályozni kellett volna. Tagadhatlan, hogy a homoki szőlő valóságos versenyre és pedig nem szerencsés versenyre kelt testvérével, a hegyi szőlőkkel. Túltermelésünk szemmel látható. Nem azért, mert valójában tultermelünk, de azért, mert nem vetettük meg ágyát az értékesítésnek, a fogyasztásnak. Népünk is rabja a spiritusnak; nem sikerült meggyőzni a népet arról, hogy a bor fogyasztása ragadhatja ki a magyar népet a spiritus körmei, gyilkai közül. És miért nem sikerült? Végzetes oka ennek legelső sorban: a boradó. Ez valóságos tengeri kígyója a mi szőlőgazdaságunknak. Ha a spiritus jobban meg lenne adóztatva, ha a fogyasztási adó felszabadította volna a bort az elviselhetetlen láncoktól, máskép állana a fogyasztás is. így nem lehet, képtelenség boldogulni. A borban továbbá még most sem bíznak. Úgy elromlott nem csak külföldön, de itthon is a mi beraink becsülete, hogy az emberek kételkedve veszik nyilvános és magán helyeken is kezükbe a boros poharat. Mit szóljunk a bor ügynökökről. Nálunk például valósággal lelketlen kartelt csináltak a borku- pecek. Messze hires borainkkal úgy játszanak, mint a macska az egérrel. Nevetséges árakat lökdösnek gazdáink elé. Azon gazdák elé, kik a szőlőmunkásokat 2—3 koronával is fizették. Aztán jöttek az időszaki csapások. Csuda-e. ha a szőlőkölcsönök katasztrófával fenyegetik gáz- dáinkat? Jubiláló gazdasági egyesület. A folyó évben lesz 50 éve annak, hogy a jásznagykunszolnok- megyei gazdasági egyesület néhai gróf Szapáry Gyula kezdésére megalakult. A jubiláns esztendő emlékére az egyesület nagyobbszabásu ünnepségeket tervez. A báziipar fejlesztése. A Szabolcsvárme- gyei Gazdasági Egyesület elhatározta, hogy vármegyei háziipar-fejlesztő bizottságot alakit, a mely kellő anyagi és erkölcsi támogatással háziipari mintatelepeket. munkástelepeket, értékesítő szövetkezetét létesítene. Az egyesület nemrégiben három holdas minta nemesfűz-telepet létesített Gégény község határában. Bikavásár Szatmáron. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület Szatmáron, a városmajorban folyó évi március hó 7-én rendezi díjazással egybeköti IV-ik bikavásárát. A vásárra felhajthatok magyar és pirostarka tenyészbikák. Csizmát, hogy a viz át ne járja, ilyen kenőcscsel kell bekenni: egy rész gyantát négy rész hab- zsirral addig főznek, mig a gyanta fölolvad a hab- zsirban; ekkor tiz rész dizsnózsirt kevernek hozzá. Hogy fekete szinü legyen, kormot lehet a disznózsírba tenni. Ha ezzel a kenőcscsel jó erősen bedörzsölik a csizmát, soha se ázik át a bőre. Megázott csizma összeugrik. ha szárad és a bőre megráncosodik, kemény lesz. Ennek elejét lehet venni, ha az átázott csizmát, cipőt teletöltjük jó száraz zabbal. A zab magába szívja a nedvességet, megduzzad és nem engedi összehuzódni a bőrt, hanem megtartja a csizmát a formájában. A zabot aztán kiterítvén, megszáritjuk, semmi baja, hibája nem támad a csizmadiaságtól. HÁZI-ASSZONY. A zsír megavasodása ellen. A zsirfélék megavasodása lényegében csak a zsírnak a fényhatása közben végbemenő elégülése. Sötétben a zsir nem avasodik. Minél több levegő van jelen és mennél erősebb a fény, annál gyorsabban avasodik a zsir. Ha a zsírt teljesen sötétben tartjuk, fölösleges oxigén jelenlétében sem avasodik meg: és ha az oxigén teljesen hiányzik, a legerősebb fény sincs hatással a zsírra. A zsir elnyeli a szénsavat akár sötétben, akár világosan tartjuk. Ilyenkor a zsírok nem avasodnak, hanem faggyuizüvé válnak. Mindezekből következik, hogy mennyire fontos a zsirfélék
