Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-11 / 6. szám
MAGYAR FÖLDM1YELŐ 43 termelés értékéhez, mint a mezőgazdasági munka. Ez már a munkának a természetétó'l van igy, ezt megváltoztatni nem lehet, de igenis lehet más oldalról ellensúlyozni, jóvá tenni. Az adóteher leszállítása csökkentené a terhek összességének a termelés értékének összességéhez való arányát, s nagyot könnyítene a mezó'gazdaságnak és talán a munkásainak a sorsán is. A mezőgazdasággal szemben követett okos és méltányos pénzügyi politika meglepően jó hatással lenne nemcsak magára a mezőgazdaságra, hanem az egész népességre. Erre az okos politikára azért is szükség volna, mert a mezőgazdaság helyzete az értékesítés dolgában is rosszabb az iparénál. A mezőgazdasági terményeknek csak kisebb része vehet részt a világforgalomban, romlandó lévén a nagyobb része, s hosszabb ideig tartó útra. vagy akár eltevésre alkalmatlan. Áz iparnak síiig van ilyen terméke. Azonkívül az értékesítés kicsinyben, ha csak szövetkezés utján nem történik, alig jövedelmez. Szövetkezet pedig aránylag igen kevés van még. Egy francia Útmutatás szerint az egész világon tizennyolcezer mezőgazdasági szövetkezet van, a társaságok és egyesületek nélkül. Mindent összefoglalva, Méline a következő eszközöket tartja alkalmasnak a mezőgazdaság és a falusi népesség helyzetének javítására: védővám a mezőgazdaság termékeire, igazságos adórendszer és az értékesítés eszközeinek tökéletesítése és szaporítása. Ezek a föltétlenül szükséges eszközök elegendők lesznek arra. hogy az ipar kárhozatos túltengődének útját állják a jövőre, hogy a mezőgazdaságot megmentsék a romlástól, s a mi talán a legfőbb, hogy egyre több munkaerőt fogadván kebelére a mezőgazdaság, az emberiség nagy része fölöslegessé ne váljon. Könyvét ezzel a mondattal fejezi be Méline: — A közjó hasonlatos a fához : a földmivelés a gyökere, az ipar és a kereskedelem az ágai. Ha a gyökért betegség támadja meg, a levél elszárad, az ág letörik, s az egész fa kipusztul . . . Hova lesz a pénz? Általában azt hiszik, hogy az arany és ezüst pénzt féltő gondoskodással őrzi mindenki ■és hogy abból csak nagyon jelentéktelen mennyiség megy veszendőbe. A valóságban nem igy áll a dolog. Franciaországban például egy század alatt a vert arany és ezüst pénznek több mint fele eltűnt. 1803 óta (ez az aranypénz évi száma, 1869 az ezüsté, 1825 a rézé és 1903 a nickelé) Franciaországban 15.464 milliárd értékű pénzt vertek, a melyből ma körülbelül csak 6.375 milliárd van forgalomban. Hová lesz a pénz 1 Kétségtelenül visszatér a vizbe, földbe és a tüzbe, — a honnan jött. EGÉSZS ÉG. ____ A délutáni álom. Az ebédutáni szunyókálás nagyon sok embernek olyan öröme, melyről nem tud lemondani, holott az orvosok már számtalan esetben fejtegették ennek a délutáni alvásnak a hátrányos következményeit. Mindazonáltal úgy látszik, a természet maga sem fogja pártját a doktoroknak, a mennyiben lépten-nyomon éppen az evésutáni pihenés szükségét bizonyítja. A háziállatok, különösen a kutya, mindig le szeretnek pihenni étkezés után és a munkában kifáradt napszámos is lenyugszik ebédje befejezésével, még pedig önkénytelenül, tudományos tudományos teóriák fejtegetése nélkül. A világ véleménye is megoszlik ebben a kérdésben. Napeleon és Nagy Frigyes egyenes ellenségei voltak a délutáni alvásnak, ellenben Milton minden étkezés után lepihent egy kicsit, Shakespeare és Goethe sem ismerték a délutáni alvás élvezetét. A Szent-Bernát-rend tagjainak ma is ez a mondása: — Étkezés után állj, vagy járj ezer lépést. A méz, mint orvosság. Hogy a méz a legkedvesebb csemegék egyike, azt már a legsötétebb hajdankor Ínyencei is nagyon jól tudták. Nem is szólunk az ambróziáról és a nektárról, melyek a régi görögök hitregéje szerint az olvmpusi isteneknek ételül és italul szolgáltak; elégnek tartjuk az ó-szövetségi szentirásra, mint tényleges bizonyítékra, hivatkozni, mely szerint Kanaán tejjel és mézzel folyó ország volt, mint ezt a legutolsó normálista gyerek is tudja. Azt azonban már kevesen tudják, hogy a méz sok egyéb jó tulajdonsága mellett ki- tünp orvosság is. Így például adjunk gyermekeinknek reggelenkint éhgyomorra egy kávéskanálnyi mézet, s ez hatalmas óvószer (pracservativum) a diftentisz ellen. téli esték. ___ Ma nkó bácsi esete. — Igaz történet a gyermekek okulására. — Szegény jó Mankó bácsi! Ott lakott a Hajnalutca végén egy kis kunvbócskában. Hej, bizony nem igy volt ez régen. Mankó bácsi számára más nap sütött — az égen. Gazdag volt, nagy, hatalmas kőházban lakott, élt. De még hogyan ? Sok volt a barátja, sokan törülték meg szájukat az ő fényes asztalánál . . . Most már mindennek vége. Nagy szerencsétlenség érte. Talán a más, de még jobban saját hibájából. Azt hitte, hogy mindig igy lesz. Azt gondolta, hogy aki gazdag, aki könyökig nyulkál mindenben, arra sohasem vigyoroghat ... a szükség, a szegénység. 0 is úgy gondolkodott, mint annyi száz és száz ember. Hogy csak pénze legyen valakinek, meg gazdasága, akkor nincs szükségünk senkire. Se az emberekre, se a jó Istenre. Amikor aztán arra ébredt fel, hogy teljesen tönkre ment, akkor ébredt fel csak ... a sötét valóságra. Hogy bizony a sors kereke fordul. Hogy a pénz. vagyon még nem biztosítja az embert a boldogságban. De nem esett össze. Hiszen sok jó barátja van. Sok-sok emberen segített, mig gazdag volt. Őt sem fogják elhagyni. És kereste barátait a miniszterek bársony székeiben. Kereste a nagy hivatalokban, kereste a pénzpiacon. Senkit, de senkit nem talált. Mintha az ő régi barátai mind idegenek lettek volna. Mintha kerülnék őt, kit oly gyakran felkeresték csak nem rég. Ily keservesen csalódva, belátta, hogy számára csak egyetlen barát maradt hű. A vallás, a hit. Pedig ennek a barátnak nem adott ő ennek előtte egy jó szót sem. Egy imádságos sóhajt sem. És
