Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-23 / 51. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

413

igazán megtartod fogadásodat — mondá komoly, ünnepélyes hangon a gazda.

— Úgy áldjon meg!... — sóhajtá Bárdos.

Ezután elővette Csendes István a család kincsét, azt a kopott fedelű nagy könyvet, melyből gyermekkorában is olyan szívesen, örömmel olvasott fel estenként, Általános figyelem közt olvasta el a nagy könyvből a kis Jézus születésének történetét. Végezetre más lapra fordított, arra, melyről leggyakrabban szokott olvasni. Különösen, ha bánat, szenvedés nehéz fellege borong lelkén, ha az élet terhes gondjai között vigasztalásért eped. Erre a részre külön figyelmeztette Bárdost, hogy ezt jól hallgassa meg, mert ez megvigasztalja bánatában. Azután olvasta mély áhítattal az örökigazság könyvét:

— »Ha pedig bánat nyomja a te szivedet, lelkedet, keress vigasztalást a vallásban, keress enyhülést a munkában, a kötelesség teljesítésében, mert minden más hiába való...«

Mindnyájan megvigasztalódtak az okos könyvből olvasott szavak elhangzása után. Bárdos Károly a szent karácsonyestén újjászületett. A gazda és családja ismét énekelni kezdett. Bárdos is velük zengte e magasztos szép karácsonyi éneket:

»Óh kedves vendég nálam szállj,

Bűnömtől ne iszonyodjál.

Jöjj be hozzám, te szolgádhoz,

Szegény, megtérő juhodhoz.

A mennyei magas égben Istennek dicsőség légyen,

Ki szent fiát küldé értünk,

Hogy Megváltónk legyen nékünk.«

A csillagok pedig fényesen ragyogtak az egyszerű, szerény földmives-lak felett s a holdvilág szelíden mosolygott le az égről...

Szász Ferencz.

CSAL AD.

Amiről örömeink közt sem szabad megfeledkezni.*)

A hazugságnak veszedelmes fajtája, mikor a gyermek tervszerüleg, jóelőre megállapított rossz célzatból — hazudik.

Itt már komoly bajjal állunk szemben. Szomorú, sőt aggasztó tünet ez, különösen serdültebb gyermekeinknél, ifjainknál.

A szülő és tanító vállvetve kell, bogy e bajt orvosolják.

Az első lépés, mikor veszszük észre, hogy a hazugság megfontolt, tervszerű, haszonlesésből való, rossz célú, mely szerint kipuhatoljuk, nincsenek-e a gyermeknek pajtásai? Nem áll-e gonosz cimborák kényszerítő hatása alatt? Vagy ezek nélkül, egymagában lett rabja a hazugságnak?

Az effajta hazugság veszedelmes, mert már itt romlott szívről van szó. Haszonlesésről, szülőknek, esetleg másoknak lelketlen megkárosításáról. Az ilyen hazug ifjú jellem leien emberré válik.

A közönséges gyermekpajláskodás szülte hazugság még nem olyan végzetes. Mikor ugyanis

*j Vonatkozással múlt számunkban közölt »Mikor a gyermek hazudik« cirnü közleményünkre.

egyik-másik gyermek barátján igyekszik segíteni. De könnyen veszedelmessé válhatik.

Azért ezt sem szabad tűrni. Meg kell értetni a gyermekkel, hogy hazugsággal barátján nem segít. Sőt elrontja, merészebbé teszi. Aztán mi lesz, ha kiderül? Nemcsak barátján nem segíthet, de önmagát is, esetleg szüleit is szégyenbe, sokszor kellemetlenségekbe keveri. Elveszti megbízhatóságát, személye iránt való becsülést. Pedig ez nagy büntetés ám. Mikor ugyanis a hazug embernek akkor sem hisznek, ha igazat mond. Ilyen áldozatot igaz barát igaz barátjától nem kívánhat.

Ha a szavahihetőség megvonása és sok más eljárás sem rendid meg a hazugnak lelkét, sőt a belőle származó szégyen fel sem veszi, hanem megy a maga utján... ott már erkölcsi sülyedésről van szó.

... Az apa veszi észre, hogy a fia költ. Serdültebb ifjak korcsmákba járnak, isznak, mulatoznak. Telik szivarra, játékra. Eleinte fel sem tűnik. Később faggatni kezdi az apa, a tanító a kamaszt.

Ekkor kell csak hallani, hogy mily szemensze- dett hazugsággal állunk szemben. Úgy szétszórják az adatokat, hogy kutatásába belefáradunk, elkeseredünk.

Csak aztán, mikor veszi észre az apa, hogy a szekrény fiókjából, a ládából pénz hiányzik; hogy a télire keserves takarékossággal félre tett búza, gabona, tengeri hihetetlen módon fogy: akkor lesz nyilvánvalóvá az a sok szeretet, gonosz hazugság.

...Oh anyák, hányszor hullatjátok titokban könyeiteket az ilyen hazudozó gyermekért? Hogy az atya meg ne tudja, meg ne lássa, mily áldozattal, mennyi leleményességgel takargatjátok. És hosszú időkön keresztül.

Azt hiszitek, jót tesztek? Hogy a fellegekel, sőt villámlásokat elűzitek. Nem, ezerszer nem.

Álnokságával megveszi szivedet. Még tivornvá- zás közben a cimboráknak el is dicsekszik, hogy és mikép bánt el veled. Hizeleg. Bizodalmadat igyekszik megnyerni. Mikor azt hiszed, hogy na most szent igazat mond. akkor csap be. Akkor hazudik igazán.

Élő tanúja vagyok egy nem rég történt megrázó családi tragédiának. Sohasem felejtem el. A fiú rossz volt. Legnagyobb baja, hogy hazug volt. Az anya takargatta hibáját. Lopta az apját. Először csak apródonkint. Az anya vette észre, hogy a fiú költ. Megkérdezte, honnan veszi a pénzt? Innen, onnan. Dolgozott, podgy ászt vitt. Egy pajtásától kapta. És igy tovább. Az apa még mindig embert akart csinálni a fiúból. Eladott minden eladhatók Mert iskolába akarta vinni. Más városba. Itthon már elkopott a becsülete. Hát ha ott, távol a szülei háztól, észretér. Mikor nem lesz aki kényezteti, hibáját takargassa.

Este volt. Késő este, már a tisztességes ember aludni készült. A fiú kimaradt. Az apának sej telmei támadtak.

— Istenem, vájjon ez a fiú nem nyult-e a pénzhez. Ahhoz a pénzhez, melvlyel végső erőfeszítésre, megmentésre készült a megzaklatott apai szív.

A szekrényhez megy. Semmi nyoma az erőszaknak. Kinyitja. Tetemes összeg hiányzik.

Az apa halálsápadt lesz. Nem szól hű nejének