Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-12-16 / 50. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

401

mal és szerencsés gazdasági viszonyok között boldogulhat.

Ha már most azt nézzük, hogy kik azok, akik megfelelő vagyoni alappal rendelkeznek a további földvásárlásra — akkor azt látjuk, hogy csak olyan kisgazdák, akiknek eddigi birtoka is többé-kevésbbé tűrhető megélhetést biztosított. Kívánatos ugyan, hogy a kisbirtokos gazdaosztály is szaporítsa ingatlan vagyonát, sőt kiváló elemei lehetőleg a középbirtokosok közé emelkedjenek, de összehasonlíthatatlanul fontosabb nemzeti és szociális érdekek követelik, hogy elsősorban a földnélküli kisemberek, a zsellérek, munkások és gazdasági cselédek jussanak földbirtokhoz, hogy azokat kössük a hazai talajhoz, akik leginkább hajlandók boldogulásukat a külföldön keresni. Már pedig azáltal, hogy valamely nagybirtok földaraboltatik, a munkásoknak és cselédeknek sokszor egész seregét fosztják meg a munkaalkalomtól, mert hiszen az uj kisbirtokosok jórészt saját maguk végzik a megműveléssel járó gazdasági munkát.

Ilyen körülmények között a hitelszövetkezet, amelynek zászlóján a józan gazdálkodásnak és a gazdaságilag legnehezebb helyzetben levő tagok segítése, fölemelésének jelszava ragyog, — hivatásának sokkal jobban megfelel, ha ilyen tagjainak módot nyújt a gyarapodásra, előkészíti őket a földszerzésre, a helyett, hogy tehetősebb tagjait kockázatos birtokvásárlásban támogatná. És szerencsére, a hitelszövetkezetnek módjában áll ezt megtenni — földhaszonbérlet utján.

Olcsóság száz év előtt. Ezelőtt száz évvel is panaszkodtak a drágaság ellen, s akkor Pest- megye generális kongregációja összeült és megszabta az árakat, melyeknél nagyobbat szedni tilos volt. A vendéglői árakat a következőkép szabta meg a nemes vármegye: Egy adag leves 2 kr. Egy adag marhahús hozzátartozóval 6 kr. Egy adag főzelék 7 kr. Becsinált 10 kr. Marha- vagy vesepecsenye 6 kr. Sertéshús 10 kr. Csirkepecsenye 10 kr. Libavagy kacsapecsenye 10 kr. Pulykapecsenye 15 kr. Sült hal 15 kr. (Megjegyzés: Minden egyes terítékhez salátát is tartozik adni a vendéglős.) Ha több személyből álló társaság eszik, három tál étel ára 12 kr. Ha a három tál étel közt pecsenye szerepel, akkor minden személy fizet 10 krajcárt. Hat tál ételért, melybe bor. kenyér nincs beleszámítva, minden személy fizet 36 krajcárt. (Megjegyzés: A kenyeret vagy zsemlyét a vendéglős abban az árban tartozik felszámítani a vendégnek, mely árban maga vette a péktől.) Ezt az árszabást Pest vármegye közvetlenül a devalváció után, 1812-ben állította össze, a mikor az árak nagyon drágák lehettek, mikor a papírpénz értéke a névérték egyötödére szállt le. Egy csirkepecsenye tehát akkor nem 10 krajcár, hanem csak két sájn-krajcár, a mi a mai pénz szerint három és fél krajcárnak felel meg, ha egy pengő krajcárt 75 osztrák értéhü krajcárba számítunk. Ilyen olcsóság volt akkor az országban s ha hozzátesszük, hogy még ma is élő öreg emberek emlékeznek arra az időre, mikor szüretkor annyi akó bort adtak, a mennyi akós hordót adott át az ember, boldognak mondhatjuk a száz év előtti időket.

TÉLI ESTÉK.

Mikor a gyerek — hazudik.

Egy téli estén a tanító ur a következő előadást tartotta a mi olvasókörünkben:

— Van a családban, az iskolában a gyermekek közt egy igen gyakran előforduló hiba, mely bűnné is változhatik, ha szokássá erősödik.

Ez a: hazugság,

Mindenki tudja, hogy a hazug ember furcsa ember, sőt sokszor veszedelmes ember is lehet. Hej, nem jó jel az, mikor valakinek azt a titulust adják:

— Hazug ember!

A jó Isten egyetlenegy családot, iskolát se verjen meg hazug gyermekekkel. A hazug gyermekek utálatosak, veszélyesek és gyötrők is a környezetre. Hát még aztán, ha felnőnek ? A társadalomra meg éppen azok.

Pedig úgy a családok, mint az iskolák, tele vannak hazug gyermekekkel. Onnan van ez a jelenség, mert nem sokat adunk mindjárt kezdetben a hazugságra. A fillentéseket mulatságaink és örömeink közé számítjuk. A felnőttek, kik között ott vannak rendszerint a gyermekek is — valóságos bravúrokat csinálnak a hazugságokkal.

— Hazudj már egyet koma, szokják mondani. Vadászok, katonaviselt emberek, de meg jókedélyü emherek is vágnak aztán olyan hazugságokat, hogy csak úgy füstölög. De a szülők maguk sem veszik komolyan, hogy mi következménye leszen az ő — talán nem is rossz szándékkal véghez vitt hazugságukból.

— Mondjad, hogy nincsen itthon az apád.

— Mondjad, hogy nincs apró pénzünk.

— Mondjad, hogy már készül, de igy és igy. (A mesteremberek nagy szokása ez.)

Tiszta dolog, hogy a gyermek lelkében hordozza — az igazság érzetét. A mindennapi tapasztalat hangosan és csattanósan hirdeti ezt.

...Farsang egyik estéjén vendég volt a háznál. Ismert fillentő ember, a ki még a legközönségesebb élete mozzanatánál sem tudott már ellenni fillentés nélkül. A farsangi fánkból jó bepakolt, de azért a háziasszony csak kinálgatta:

— Tessék szeretni!

— Köszönöm szívesen, de már bepakoltam ötöt.

— Jé bácsi — szólt közbe a kis fiú, Pista — nem tetszik igazat mondani. Megolvastam. Tizet evett meg a bácsi.

... A szülők ebéd után lepihennek. A kis gyereknek azt mondják :

— Ha keres valaki, mondjad, hogy nem vagyunk itthon.

A gyerek az udvaron játszik. Csakugyan vendég jő.

— Nincsenek itthon szüleid, kis fiam ?

— Nekem azt mondották, hogy nincsenek. Pedig én tudom, hogy itthon vannak, de alszanak.

íme, a gyermek igazságérzete, hogy mily erővel nyilatkozik meg.

Csakhogy legtöbbször az történik, hogy a szülők ilyen eljárásokkal éppen a gyermek e termé-