Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-16 / 50. szám
IX. évfolyam. Szatmár, 1906 december 16. 50. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR Előfizetési árak: Egész évre ..........................4 korona. Fé l évre................................2 » Ne gyed évre........................1 » Megj elenik minden vasárnap Szerkesztíség és kiadóhivatal: SZATMÁR, Viz-utca 17. szám. Hétről-hétre. A földmivelésügyi tárca költségvetése. A földmivelési tárca költségvetésének tárgyalását folytatta a képviselőház. A második napra esett a tárgyalás lendülete. Három képviselő (Novák Aurél, Lázár Pál és Popp István) beszéltek, sírták el úgyszólván panaszukat anélkül, hogy a bajokra megfelelő orvoslási módot tudtak volna ajánlani. Karácsony és a magyar ipar. A közeledő karácsonyi ünnepek előtt lelkes fölhívással fordul a Magyar Védőegyesület a közönséghez, a melyet arra kér, ne halassza el a magyar ipar pártolására kínálkozó alkalmat. A Védőegyesület fölhívása megsziv- lelésre méltó, mert hazafias kötelessége a közönségnek, hogy a karácsonyi vásár elsősorban a magyar iparnak váljék üdvére. Csak magyar ipari cikket vegyen mindenki karácsonyi ajándékul. A magyar iparnak ezt a pártolását azután állandósítani kell mindenkor és mindenben, akkor nemcsak szilárd alapot nyer a magyar ipar, hanem fejlődése is biztosítva van. A református zsinat a király előtt. A református zsinat tagjai Bánffy Dezső b. főgondnok vezetésével a minap megjelentek a király előtt Buda várában. Megköszönték őfelségének a zsinat összehívására adott engedelmet. Bánffy Dezső báró beszédet intézett a királyhoz, mire a király kegyesen válaszolt. Majd elsőben is Bánffy bárót szólította meg, ki jelentette, hogy a zsinat papi elnöke betegsége miatt nem jelenhetett meg. Király őfelsége beszélt még a küldöttség több tagjaival is. Dókus Gyula zempléni alispántól nagy érdeklődéssel kérdezősködött a megyei gazdasági viszonyokról. Testvérharc. Mikor a magyar magyar ellen küzd, harcol — ezt a szomorú jelenséget joggal nevezhetjük testvérharcnak. Testvérharcok egy famíliában, családban sem hozhatnak áldást, hát még egy országban, ahol körül vagyunk véve közös bajokkal, közös veszedelmekkel. Mert ki tagadhatja, hogy a baj közös. Baj, mélységes baj van a nép körében, de nem hiányzik ez a tünet a gazdáknál, sőt talán ott lappang társadalmunk minden egyes osztályában is. Eggyel már tisztában lehetünk. Azzal, hogy e bajnak, ez általános és lázas mozgolódásoknak, súrlódásoknak a többi közt van egy főforrása. A nehéz megélhetési viszony. A hallatlan drágaság, mely nehéz gondokat hajt a családok, a munkátadók és munkások életére egyaránt. Ám, ha belátjuk azt, hogy társadalmunk közös bajban, közös veszedelemben van, a természetes józan gondolkodás arra kell hogy vezesse az embereket, hogy közös erővel küzdjenek a bajok ellen. Hogy akik egy földön, egy hazában élnek, küzdenek: azok megértsék egymás küzdelmét és szeretettel, méltányossággal eltelve, rajta legyenek a közös baj ellen való egyöntelü védekezés erősítésén. Fájdalom, ez most nálunk nem igy^ van. A közös baj oly elkeseredést szült itt is, ott is, hogy majdnem elvesztette társadalmunk nyugodt, megfontolni tudó lélekjelenlétét. Ennek a lelkiállapotnak az oka, hogy itt is, amott is inkább szétválnak, széttagolódnak az érdekek. Elvesztvén az egyensúlyt itt is, amott is oly védelmi sáncok közé és mögé húzódnak, melyek csak arra valók lesznek, melyszerint a közös baj elhárítása helyett még nagyobb, még érezhetőbb ba-
