Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-09 / 49. szám
MAGYAR FÖLDM1VELŐ 397 MI ÚJSÁG? A vessző... Ezelőtt... még az én időmben is — úgy írták volna ennek a pár sor Írásnak a címét: A virgács.. . Mert bizony akkor még a virgács járta. Már mint az iskolában. És pedig haragos, jól bepácolt — virgács. Most már kiköltözött az iskolából a virgács. Finomabb világ van már — mondják — tegye a lomtárba a tanító ur a virgácsát, ha még maradt. De még a vesszővel se okoskodjék. Mert minden vessző igénybevétele nélkül rendnek muszáj lenni... így áll a törvényben — papiroson. Különben meggyül a baja a tanító urnák nemcsak a szülőkkel, de... a törvénnyel is. Hivatalába, oklevelébe kerülhet... Hanem azért az életben máskép szokott ám lenni, történni, mint ahogyan a papiroson kicirkal- mazták... Akárhány szülő azt mondja a tanító urnák, hogy hát bizony ... csak — Ne tessék a gyermektől sajnálni a — vesszőt. És jól teszi az a szülő, ha mondja... Mert ha a tanító helyettessé, második szüleje annak a gyermeknek, hát adassék meg a tanító urnák is az a jog, amivel a szülő rendelkezik. A szülőnek még az irás is azt mondja, azt tanácsolja, hogy hát ne sajnáld a vesszőt. Az élet is azt prédikálja egy-egy ember szerencsétlensége, félrelépése esetén, hogy hej. ha annak idejében, módja és rendje szerint nem sajnálta volna az apja... a vesszőt... Máskép alakult volna a legény sora. Módjával-szerével tehát bizony áldásos nevelői eszceignak bizonyul a vessző... De nem a pof, meg a vaktában való ütlegelés ... Mert azt bizony jó lelkű ember, még az állattal szemben sem alkalmazza. Vannak azonban szülők, (épen a héten olvastunk egy parádés esetet) kik nyomban villanyütést éreznek, ha a tanító urak egy adandó alkalmatossággal egy kis csípős vesszővel látják el a gyermek kimondhatlanját. Elég, ha a gyerek hazamenve, elpityergi magát. Vagy ha megvakarja a vessző helyét. Anélkül, hogy tisztába jönnének az esettel... rohannak tanítóhoz, bíróhoz. Mert hát az ő drágalátos magzatjukat... vessző-csúfság érte. Kik teszik ezt leginkább ? Mint ennél az esetnél is kisült, olyan szülők, ' akik különben a legkisebb esetekért is, otthon agyba-fűbe verik a sokszor ártatlan gyermeket is. No lám! Ilyen szülői szeretet is vagyon. Hát a tanító urak bizony sokat küszködnek, küzdenek a gyermekekért... nem csuda, ha olyik- kor a vesszőhöz folyamodnak. De ne verjék agyba, fejbe, fülbe, mellbe a gyermeket. Erre nincs szükség. Ezt teljesen elitéli az ő tudományuk is, akit pedegogiának, nevelésnek hívnak. A vessző arra való, hogy fenyitsünk vele. És a fenyítésre elégséges is. A szülők pedig lássák be, hogy erre bizony módjával-szerével szükség is van. Mikoron pedig a vesszőről írunk, nem állhatunk ellen, hogy ide ne ragasszuk azokat a sorokat, melyeket a minap egy fővárosi napilapban olvastunk. Azt mondja: Dániában bizony botoznak s a duhaj legényt, a kivándorlási és egyéb ügynököt, a népboldogitókat minden hosszabb tárgyalás mellőzésével deresre huzatja a dán főszolgabíró. Félreértés esetén némi kárpótlás jár. Azt mondják, hogy a dolog jónak bizonyult s akinek a humánus érzületét sérti ez a rendszabály, az ne ügynökösködjék s ne akarja a népet boldogítani a dánok országában. A berlini Feldarbeiter-centrale ágensei óvakodnak is átlépni a dán határt. Lám-lám az a... vessző! M—r. — Egy újságíró ünnepe. Ritka és igazán tiszta örömmel teljes ünnepséget rendeztek az újságírók Báró Kaas Ivor munkatársuk, mondhatni atyamesterük tiszteletére. Kaas Ivor cimére, méltóságára nézve báró, de mesterségére ujságiró, a magyar Írásnak egyik leghatalmasabb mestere. E téren immár negyven esztendeje dolgozik, keresvén vele becsületes kenyerét, keresvén a haza és a magyar nép üdvét, jólétét, emelkedését. Ritka és sok oldalú tehetség, akiből — ha csak egy kicsit tudott volna a maga javára önző és élelmes lenni, fényes pályán volna. így maradt mindig a rendithetlen meggyőződés és meg nem alku- vás mezején mindig önmagához, Kaas Ivorhoz hű. Soha nem irt más forrásból, mint saját meggyőződéséből. Nem csuda, ha kartársai és az egész ország, még ellenfelei is meghajtották előtte az elismerés lobogóját és őszinte, igaz tisztelettel és ünnepséggel vették körül azt a fehér-hollót, akiről, mint újságíróról is elmondhatjuk, hogy legszebb jutalmát öntudatában és a nemzet elismerésében találta fel. — Koronaőr választás. Az országgyűlés két háza hosszú idő óta most tartott együttes ülést az országház kupola-csarnokában. Koronaőr választás volt. Ez alkalommal közfelkiáltással koronaőrré választották báró We- selényi Miklóst. — Tífusz járvány. Csáktornyán és környékén már napok óta járványszerüen lépett fel a hastífusz. Eddig 17 megbetegedés történt, leginkább gyermekeknél, s ezek közül négy halálos végű volt. A hatóság minden óvintézkedést megtett. A megbetegedés okát az egészségtelen ivóviznek tulajdonítják. — A mezőgazdasági cselédek érdekében. Vasvármegye törvényhatósági bizottsága szabályrendeletet dolgozott ki, a melynek célja, hogy a gazdasági cselédség a legfontosabb életszükségleteinek fedezésére szolgáló illetményeit mindenkor elsőrendű minőségben igényelhesse. A megye közgyűlése ezt a szabályrendeletet Ernuszt Józsefnek azzal a javaslatával együtt fogadta el, hogy a cselédilletményt tevő búzának minimális súlya 73 kgr. legyen, ha a gazdának ily súlyú gabonája nem teremne, köteles ily minőségű gabonát beszerezni és abból kielégíteni cselédeit. — Kitüntetett gazdasági cseléd. Bléza Péter gazdasági cselédnek 48 évi hű és példás szolgálatát a király azzal jutalmazta meg, hogy ezüst érdemkeresztett adományozott neki. — Uj vasút. A szatmár-mátészalkai helyi érdekű vasút régóta húzódó ügye ma megoldást nyert oly módon, hogy Szatmár városa a még hiányzó 200.000 koronát jegyezte. Az építési munkálatokat nyomban meg is kezdik. Ezzel az uj vicinális vasúttal a lecsapolt Ecsedi-láp területét, mely 91.000 kataszteri holdat tesz ki, belevonják a vasúti forgalomba. A lápi községek mindegyike, melyet a vasútvonal nem érint, köves úttal lesznek a megfelelő állomásokkal összekötve. — Tűz a Szepességen. Kézsmárkróljelentik: Leibitzon a hajnali órákban kigyulladt egy istálló és a tűz ' csakhamar elterjedt a szomszédos épületekre is a mire a lakosság felébredt, már lángokban állt egy csomó épület. Hat gazdának leégett háza a melléképületekkel és takar- mányuyal együtt. Egy asszony súlyos égési sebeket szenvedett. Több szarvasmarha és háziállat is elpusztult. A kár nagy .; biztosítva nem volt, — Furfangos korcsmáros. Szerdán Nyíregyházán bement a Berkovits Dávid korcsmájába Tóth Béla juhász, a hol ugyancsak neki látott a mulatozásnak. A mikor berúgott, Berkovits felbiztatott egy néhány ott settenkedő csavargó suhancot, hogy ha majd a juhász fizetni akar, üssék ki a kezéből a pénztárcáját, a széjjel szórt pénzt pedig szedjék össze és illanjanak el vele. Miután arra egyik sem vállalkozott, hogy a pénztárcát kiüsse a juhász kezéből, megtette azt maga a derék gazda, Berkovits Dávid. A pénz
