Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-02 / 48. szám
388 MAGYAR FÖLDMIYELÓ ki kell szorítani, hadd dajkálja a gyermekeket a testes Próza; ez neveli őket a valódi életre! Téli gondolat! Más közmondások a tél tartósságát és szigorát jellemzik. A tél legszigorúbban ragaszkodik a jogához, vallják a mondások: »A tél általvető, ha nincs az egyik oldalon, van a másikon.« Az angolok ezt mondják: »A tél sohasem henyél.« A franciák pedig: »A ki egy téli napot átélt, egy halálos ellenséggel van kevesebbje.« Másutt ismét: »Szerencsés az az ország, melyben a felhők telelnek.« A felhők enyhítik a hideget. A hidegben gyorsabban mozog az ember. Intsen a szállóige: »Télen mindenki ifjú lesz.« Ilyenkor minden kabát jó a közmondás szerint: »A fagy minden rongyot összetart.« A jövőre mindenki kiváncsi s a jóslásból ki nem fogy az ember. A közmondások az újévet emlegetik. Ausztriában mondják : »A milyen szent Katalin, olyan lesz az újév.« Németországban: »Az első napi hajnali pir rossz időt és nagy csapást hoz. Tirolban és másutt pedig termékeny évre enged következtetni«. Portugáliában: »Az év első napja a nyár első napja.« Spanyolországban az újévről két különös közmondás dívik: »Többet hoz az újév mint a jól müveit föld.« »Ne mondj rosszat az évről, a mig el nem múlott.« KIS GAZDA. _ Decemberhavi tennivalók. A gazdaságban. A keméiiyebb hidegek beálltával a trágyahordást lehet végezni. Ha az időjárás nagyon kedvező, esetleg még az elkésett őszi vetéseket lehet pótolni, de ez már nagyon bizonytalan eredményt igéi'. A dohány simítását és csomózását be kell végezni, mert a beváltás e hó végén kezdetét veszi. A réteken szintén a trágyahordás az egyedüli munka. A kertben. A föld forgatását enyhe napokon végezhetjük. Az elvermelt gyökeres és gumós növényeket figyelemmel vizsgáljuk át és a rothadtakat válogassuk ki nehogy a többit is megrontsák. A gyümölcsösben. A fák trágyázása egyedüli munka. A szőlőben. A sima vesszőket lehet szedni és azokat fagymentes helyen bevermelni. A mélyítést, árkolást a jövő tavaszi uj ültetésekhez folytatni lehet. A szőlőbe most lehet legjobban a trágyát kihordani. A szőlőkarókat most legcélszerűbb elkészíteni. A pincében. A kierjedt borokat feltöltögetjük s a hó vége felé, ha már tisztultak, először lefejtjük. Az állatok körül. Az istállón tartott állatok kellő takarmányozásáról gondoskodjunk, de gondunk legyen arra is, hogy állataink egészsége kárt ne szenvedjen. ezért a mindennapi kellő mozgásról és az istálló szellőztetéséről meg ne feledkezzünk. A méhesben. A méhek téli nyugalmáról gondoskodjunk. Kerüljük a legkisebb zajt is, mert a zajra felzudulnak, a melegedő gomolyból szétmennek, meghűlnek és könnyen elpusztulnak. A nap csalárd sugarától is óvjuk a röplyukat. nehogy a méheket kicsalja és a kiröpülőket a fagy pusztítsa el. Óvjuk a méhkasokat a kártékony madaraktól és főleg az egerektől. Gazdasági naptárról és újságról a jövő évre jó előre gondoskodjunk. Újítás a méhészet terén. Kovács Antal országos méhészeti felügyelő szerint hazánkból 1906- ban összesen 1 millió 663 ezer korona értékű méh- terméket vittek ki. Ez bizony nagyon kevés ahhoz képest, ami azelőtt volt. Megváltoztak a viszonyok, a szarvasmarha legelőjével megfogytak a méhek virágos rétéi, erdei is, a mi tenyésztési rendszerünknek is ahhoz képest kell átalakulnia. A méhészek a XIX. században világszerte kezdték belátni, hogy a közönséges kasokkal az u. n. mozgathatatlan épit- ményü kaptáraikkal a méhészkedés nagyon bizonytalan, csak a véletlenre van bízva. \Tégre fellépett Dzierzou az ő mozgatható épitményü kaptáraival; az ő pálcikáira a méhek lépeiket ráépítették s an- nálfogva minden lépet kivenni és ismét visszatenni lehetett. Meg volt találva a nyitja a dolognak, kezünkbe volt adva a méhek gyeplője s annálfogva irányozhattuk működését. Csakhogy nem engedtük méhtörzseinket rajozni, gátoltuk azokat mindenféle fogásokkal, anya kifogás, elzárás, fiasitás, kiszedés, mézkiszedés, pörgetés és számtalan műveletekkel; valósággal tresszirozzuk méheinket s azok nem munkálkodhatnak kellőképpen, nem gyűjthetnek elég mézet. Nem gyüjthettek különösen azért, mert mig egyfelől korlátozzuk a rajzást, másfelől pedig csináltuk a műrajokat, kezdők különösen sokat Csináltak. Tehát megosztottuk méheinket akkor, amikor éppen a legtöbb gyűjtő méhre lett volna szükség. Viszont őszre egyesitjük a sok hitvány rajt és műrajt, hogy télire legyen mentői több fogyasztó. Ez volt és még most is ez azon circulus viciosus, amely a mostani méhészkedésünket a Dzierzon-rend- szerü méhészetet sikertelenné teszi. Fel kell szabadítani magunkat a megszokott formáktól és méhészkedésünket akként kell irányítani, hogy méhe- ink ne rajozzanak akkor, amikor a mézgyüjtés ideje bekövetkezett és ne rajozzanak csak erőszakos beavatkozásra, hanem egyedüli természeti ösztönük- bül kifolyólag. Az én kaptárom és rendszeremnél fogva felszaporodnak méheink óriási munkás sereggé, de nem rajoznak; minélfogva az a temérdek méh rendkívül sok mézet gyűjt be, amelyből jut felesleg a méhésznek jutalmul és marad a méh törzsnek annyi, hogy még a jövő évre is biztosítva van. Képes egy-egy méh-törzs begyűjteni 30—60, sőt több kilogramm mézet is. Most sem a paraszt kasban sem a Dzierzon kaptárban nem fér meg. Kereteim méretei sokkal nagyobbak, kaptárom pedig egyes fiókokból van összeállítva s ennek folytán nagyobbitható és kissebbithető. Éppen azért megfér benne az óriás törzs, de jól érzi magát benne a legkisebb törzs, sőt a tartalékraj is. Munka elenyésző csekély van vele, úgy, hogy erőteljes ember képes 2—400 törzset is kezelni. Viszont semmiféle erőszakos műtét,et — mint anyaelzárás, műrajkészités fiasitás kiszedése, a méztárnak Hahnemannráccsal való elzárása — nem követek el méheimmel: minden a maga természetes utján megy s épen azért teljes a hitem, meggyőződésem, hogy az utat tör
