Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-25 / 47. szám
378 MAGYAR FÖLDMIVELŐ SZŐ VETKEZZÜNK-EGYESÜL JÜNK! A Nyugatmag'yarországi Földmivelők Gazdasági Egyesülete folyó hó 14-dikén tartotta ez évi harmadik igazgatósági gyűlését, melyen Lacimé Hugó igazgató-elnök, országgyűlési képviselő vezette a tanácskozást. Az egyesület mozgalmat indított egy Szombathelyen létesítendő tejtermelő központ érdekében. A mozgalom sikerrel járt és a központ már nemsokára létesül. A földmivelésügyi magyar királyi minisztérium támogatásával az egyesület tagjai háromszázötven darab cserebaromfit kaptak teljesen ingyen. Az egyesület különféle gépeket, terményeket és többek között tizenöt és fél vaggon műtrágyát közvetíthetett tagjainak. Folytatta továbbá az egyesület a Gazdák Biztositó Szövetkezetének szervezését is, amelynek vezérképviseletét bírván, jelenleg már hetvenegy községi képviselőséget állított fel. Az utolsó gyűlés óta a tagok száma kétszázhatvannyolc taggal és négy gazdakörrel gyarapodott, úgy hogy jelenleg az egyesületnek már 2447 tagja és tizennyolc gazdaköre van. Miért mennek a mieinkek Amerikába ? Hát jó lesz ezt a kérdést tovább fűzni. Hadd lássuk azokat a nagy rugókat egyenkint, melyek annyi és annyi embert szakítanak el tőlünk. Hogy aztán megalkothassuk az összitéletet és belőle okulást szerezhessünk. Bebizonyított tény — már nincs is szükség több bizonyításra, hogy a nagy hajótársaságok mindent elkövetnek, hogy magyar kivándorló utasokat fogjanak. Fogjanak a szó legteljesebb értelmében. Mert nekik ez jó üzlet. Pompás kereset, nyereség. Bánják is ők aztán, hogy mi történik azokkal a keservesen csalódott kivándorlókkal; csak egyszer partra vessék őket. A milliókat ők teszik zsebre. Ezt igaz, jó sokára észrevették itt Magyarországon, hogy t. i. a német hajótársaságok miben spekulálnak. Hát mint tudjuk, a kormányzat kezébe vette az ügyet és Hűméből közvetlen hajójárásokat szervezett. És pedig angol hajókkal. A német most sem nyugodott. Fogta magát és úgy leszállította hajómenetjegy árát, hogy szinte ráfizettek a spekulációra. Mindegy, de próbáljunk. Fel is sültek. De még most sem nyugodtak. Ember- kupeceket küldöttek a magyar nép közzé, akik hallatlan és képtelen ígéretekkel csábították népünket a kivándorlásra. íme, van hát más mozgatója is a kivándorlásnak, nem csak az, amit itthon beszélnek, hogy nem lehet élni. Hát bizony küzdelmes az élet itthon is, mint széles e világon mindenütt. De ha a kivándorlás okait jól megforgatjuk, nyilván láthatjuk, hogy ezer és ezer ember megy ki, aki nem szeret dolgozni. Magunk is ismertünk nem egyet. Volt munkájuk. Volt tisztességes családjuk. Olyikkor a mostoha idő, meg az élet szele belekapaszkodott egy kicsit a családi fészekbe. Csak egy kis kitartás kellett volna. Csak egy kis erőkifejtés. Nem! A dolog, a munka nem kellett. Mert tele beszélték a fejüket az élet nehézségeiről. A verejtékről, a jogokról, a rabszolgaságról. Szegény emberek maguk se tudják, hogy kerültek bele abba a gondolatba, hogy bizony hát innen menni kell. És mentek. És ott a tengeren túl vitték őket a baromi munkára, a bányákba, az életveszedelmekbe. Itthon fogalmuk sem volt az ilyen munkákról. Álmodni se’ álmodtak, hogy ember, magyar ember ilyen munkát végezzen valaha. És küldötték és küldik a szivettépő leveleket, (Mi nekünk is van ám nem egy, Szerk.), melyben csak arra kérik az Istent, hogy még egyszer segítse haza. De úgy látszik még nem volt elég a példa, nem volt bőséges a megpróbáltatás. Majd eljön ennek az ideje is. Nótárius. Drága - minden! Drága minden! Mi lesz, ha tovább igy — tart. Ezek ma az emberek közszólásai. Mi hétről-hétre kapunk leveleket, melyekben egyre-másra azt kérdezik: mi az oka ennek a rém drágaságnak ? Hát bizony erre mi már — a magunk módja szerint két Ízben válaszoltunk. Most sem adhatunk más választ, mint azt, a mit megfigyelés, tapasztalat, következtetés együttesen adhat. Drága minden! De különösen drága a hús, a zsir, no meg már a kenyér is. Pedig ezek kellenek első sorban, az embernek. A mindennapi élet ezen cikkek, anyagok drágaságát érzik meg legjobban. A mélységes gondolkodású és üzlet emberek visszaviszik messzire ennek a drágaságnak okát. A mi olvasóink nem mehetnek ebben oly mesze. sNem követhetik őket oly rejtett utakon. Annyit megérthetünk, hogy nagy a panasz más országokban is ennek irányában. A szomszéd osztrák sógorék és Németország sincs különbül. Sőt ott el vannak készülve, hogy ez a kínzó drágaság nem éppen egyhamar fogna megszűnni. Nehány esztendő is bele telne? Vájjon ? Parcellázásod jutányos és gyors keresztülvitele. A „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete1 üzletműködési körében felvette a parcellázások lebonyolítását és az e célra szóló kölcsönök adását. Az intézet rendeltetése kiz ír minden nyerészkedést, miért is maga a parcellázási célokra birtokot nem vásárol, hanem kívánatra elvállalja méltányos mun*adij ellenében a parcellázások teljes (jogi, telekkönyvi és mérnöki) lebonyolítását s e célra megbízottját a helyszínére kiküldi, a ki az összes teendők ellátásáról a helyi kivánalmaknak megfelelően gondoskodik. Parcellázási célokra az intézet az érték kétharmadáig terjedő előnyös feltételű kölcsönöket engedélyez, melyekről szóló prospektust az igazgatóság (Budapest, V., Géza-u. 2.) készségesen megküldi. Az intézet közreműködésének előnyei: 1. A lebonyolítás olcsósága 2. Az intézet nyereség részesedést nem igényelvén, a vevők ugyanazon áron kapják a földet, ahogy az eladó eladja. 3. A vevők s az eladók a parcellázás minden gondjától megszabadulnak. 4. Az eladó egyszerre egy összegben megkapja a vételárai. 5. Egyetemleges felelősség nincsen. 6. Az összes költségek előlegezlet- nek. Az intézet által engedélyezett parcellázási kölcsönök főbb előnyei: 1. A járadék utólag fizetendő. 2. Kölcsönök már 300 koronától kezdve adatnak. 3. Az egyik módozatú kölcsön teljes készpénzzel fizettetik ki. 4. Közjegyzői okirat nem szükséges, csupán az olcsó közjegyzői hitelesítés. 5. A kölcsön az intézet által fel nem mondható.
