Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-11-18 / 46. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ 371 NEMZETÜNK MÚLTJA. II. Rákóczi Ferenc. A békét megkötik. Már minden készen volt a békekölésre. De Rákóczi híveiben még élt a Rá­kóczi iránt való nagy tisztelet. Belátta már min­denki, hogy a további harc az országot kimeríti, a végpusztulás sírjába dönti. Még sem akartak Rákóczi nélkül határozni. Üzentek neki, jönne azonnal haza és kössön békét. De Rákóczi nem az az ember volt, aki egy- könyen megadja magát. A békekötésbe nem egye­zett bele. Sőt jósló intelmeket küldött haza: vigyáz­zanak és ne higyjenek! Ám az ország állapota már-már tarthatlanná válik Két rossz, két sors állott elé. Vagy békét kötni, vagy a maroknyira olvadt, űzött, sokat szen­vedett sereggel együtt az országot is teljesen pusz­tulásra hagyni. Károlyi Sándor és társai belátták ezt és vá­lasztották a kisebbik rosszat. Belementek a békébe! 1711-ik évben Nagy-Károly mellett, a majténvi mezőre összehívták a magyar rendeket és ott Rá­kóczi nélkül békét kötöttek. így jött létre 1711 május elején a hires szat­mári béke, (mert a békepontokat Szatmáron Írták alá), melynek értelmében: Rákóczi és hívei kegyel­met nyernek, javaik birtokába jutnak, ha ... ha hű­séget esküsznek. Az ország alkotmányát biztosítják, a vallásszabadságot másik részről biztosítják és a haza bajainak orvoslását megígérik ... ... Majténvhoz közel egy szerény emlékkő áll, müyet az utókor állított arra a mezőre, hol a bé­kekötést elhatározták. Az újságok írják, hogy most — azon a napon — mikor Rákóczinak szentelt ham­vait zugó harangok és az ország gyászpompája közt a hazai földbe temették kincses Kassa városában: ezt a majtényi szerény emléket egy ismeretlen, gyöngéd kéz megkoszorúzta és fekete fátyollal szőtte be. Ki volt... Ki telte titkon, de annál bensőbb és hullámzóbb érzelmek közt? Találgatták ... Végre sut­togták és írták, hogy egy főúri leány, nemes lélek... véréből való vér annak a Károlyi Sándornak, aki a szatmári békekötésnek úgyszólván tengelye volt. Mit szólott Rákóczi a békéhez ? Ő hamarosan értesült róla, hogy hívei a királlyal kibékültek és békét kötöttek. A békekötés szerint — mint fentebb mondot­tuk — mindenkinek, tehát Rákóczinak is szabad maradt élete és vagyona. Csak a hűségesküt kellett volna letennie. A felkelők legnagyobb része meg is hódolt. Hanem Rákóczi, Bercsényi és még több ku­ruc főur, kikről már emlékezés esett e történet el­beszélésében — a hűség esküt megtagadták. Ők ugyanis még mindig reméllettek, ők elveikben szi­lárdan megmaradtak. Tudni sem akartak a békéről, illetőleg a — megadásról. Persze ennek következménye el nem maradt. Mert a hűségesküt le nem tevőket fej- és jószág­vesztésre ítélték. Sőt később megesett az a szégyen, örök foltja a magyar országgyűlésnek, hogy Rákó­czit és társait a magyar országgyűlés törvényileg hazaárulónak bélyegezte. E foltot az a mostan ho­zott törvény törölte le a magyar történelem lapjai­ról, melyet a szent hamvak hazahozatala alkalmá­ból hoztak a királya és nemzet egymást való megér­tése folytán. Ezt a törvényt lapunkban is közöltük. Rákóczi és társai tehát száműzettek, bujdosókká lettek. Rákóczi óriási vagyonát elkobozták és még élete sem volt biztonságban. Hiszen, mikor a csá­szár a törökkel békét kötött, akkor is föltételként akarta kikötni, hogy Rákóczit és társait, kik már akkor török földön tartózkodtak, — a szultán adja ki. De ne vágjunk az események elejébe. 1712. év november havában a bujdosó Rákóczi megkezdette száműzetésének szomorú napjait. Hosszas lenne elbeszélni az ő útjait. Csak anv- nyit említünk, hogy- először Angolországba ment, hanem ott — bár először biztatták — nyomban észrevette a lólábat. Innen hát Franciaországba ha­józott, ahol a franciák igen megkedvelték és a francia királynak és hercegeknek legmeghittebb barátja lett. VASARNAP DÉLUTÁN A tél közmondásokban. A közmondásos évszakok közül leggyakrabban a telet emlegetik. És e mondások többnyire szépek, színesek, kifejezésteljesek és sokszor találók. Meg­látszik rajtuk, hogy a nép ezeket lelki és szivbéli nyugalommal és több időnek a ráfordításával köl­tötte, mint azokat, melyek a többi évszakra vonat­koznak. A tél az elmúlás, a messze múltnak a gondo­latával van összekötve; a nép előtt a szellemi gyűj­tés, a lelki szemlélődés és elmélkedés ideje. A tél ünnepeit is ennélfogva nagyobb odaadással, a hittit­kokba való mélyebb elmerüléssel, szinte nagyobb együttérzéssel üli meg. A tél kezdete a közmondásokban vidékek és országok szerint változik. Csillagászatilag december 21-ike a legrövidebb nap és a tél kezdete. Észak- Itáliában is ilyennek mondja a közmondás: »Szent Tamás napján visszafordul a nap, azaz hosszabb lesz a nappal.« Más országokban a hidegebb évszak havasan veszi kezdetét. Nálunk ismeretes e mondás: Itt vagyon már Simon, Judás, jaj te neked in- ges, gatyás! (Okt. 28.) Ilyenkor kezdődik már az erős dér, mely előhírnöke a fagynak és a hónak. Felsővidékre szent Márton (nov. 11.) szokta hozni a havat és a telet, aki fehér lovon érkezik meg. S ki ne ismerné Márton ludját, a mely a kel­lemes szórakozásra való tituluson kívül még arra jó, hogy megjósolja, milyen lesz a tél? Ha a mell­csontja szép, fehér, akkor hideg s havas, ha barnás, úgy sáros idő lesz. Németországban s másutt is szent Katalinnal (nov. 25.) kezdik a telet: »Szent Katalin fehér kö­penyben jön.« A népnek igaza is szokott lenni mondásaiban, mert november hó második felében szoktak a ter­mészetben az enyhébb időszak utolsó nyomai is las-

Next

/
Thumbnails
Contents