Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-11-18 / 46. szám
IX. évfolyam. 46. szám. Szatmár, 1906 november 18. Hétröl-hétre. Az ország jó hírneve. Az egyes, magán embernek is féltett kincse az ő jó hírneve. Hát még egy országé, nemzeté. Azért aki az ország jó hírnevét becsmérli a külföld előtt, az közel jár a hazaáruláshoz. Fájdalom mostanában — a sztrájkok járványos idejében — nem átalják egyes irányzatok az országot úgy feltüntetni, mintha itt csak rombolások, felkavarodások volnának napirenden. Ezekkel a hazugságokkal szemben jó lesz először kutatni a rágalmazás célzatát és forrását, aztán megtenni a legerélyesebb megtorlást. Meg is tétetett. Darányi miniszter a képviselőház bizottságában igen érdekes kijelentéseket tett, melyekből közöljük a következő részeket: A mi a munkásügyei illeti, a cselédtörvény igen humánus intézkedéseket tervez, a munkáslakásokra nézve kétszázötven—háromszázezer koronát vettek föl és évenkint nyújtandó járadékkal akarják kárpótolni a munkáslakásokat építtető községeket. Munkásvédő javaslatokat is kíván a minisztérium előterjeszteni, de az 1898-as munkástörvénynek a szerződésekre vonatkozó részét módosítani nem szándékozza, mert a szerződésszegést, a szándékos károkozást kizárólag magánjogi pörre utalni nem lehet. A miniszter hiszi, hogy ez intézkedések erkölcsi ereje győzni fog az izgatókkal szemben és a gazdák nagyobb védelmet fognak találni a jövőben az állam befolyása folytán. Azután igy folytatta a miniszter: A hitbizomá- nyokra nézve azt az álláspontot foglaltam el, hogy a sik földön újabb hitbizományokat nem engedélyezünk, de erdőbirtokon, az ország határszélén készek vagyunk hitbizományokat engedélyezni. A birtokpolitikában a parcellázást folytatjuk, az utóbbi időben 57,000 holdat parcelláztunk. Ypsillanti hercegtől 9 millió értékű birtokot vettünk aradi és Csanádi kisgazdák számára, Schönborn gróftól most 9000 holdat vettünk és másokkal is tárgyalunk. De azt a parcellázást, a mely sok helyen folyik és a mely földuzsorának látszik, lehetőleg megakadályozzuk, a nélkül, hogy a jogosult tevékenységet, mely közérdekű, korlátozni kívánjuk. A telepítésnek nagyobb arányú fölkarolását is tervezzük, mert az újabb telepítések sikerültek ama helyes kikötés következtében, hogy a telepesnek is bizonyos vagyonnal kell bírnia. A tanítók. A tanító munkáját minden nép, minden nemzet megbecsüli. Ők nevelik az uj nemzedéket. Gyermekeinket, kikből áll — a jövő. A nemzet fenmaradása, további élete. Azért a tanítók, kiknek bizony nagyon szűkén mérhettünk idáig, megérdemlik, hogy az ő sorsuk jobbrafordulásáról is gondoskodjék a kormányzat. Nagy szó ez. Harmincezer tanító működik Magyarország népiskoláiban. Ha pedig mindenütt lenne már iskola, ahol pedig okvetlenül mielőbb állítanunk kell — számuk negyvenezerre fog emelkedni. Valóságos hadsereg, mely hadseregnek igen szép hivatása felépíteni a magyar nemzeti társadalmat. Ki sajnálná tehát tőlük az anyagi segítséget, illetőleg megérdemlett fizetést. Nem is sajnáljuk. De azt be kell látni, hogy az ország csak most gázolt ki a mozdulatlanságból. Csak most tud lélegzetet venni; hát a nemes tanitói-kar maradjon még kevés türelmével eszményi pályájának magaslatán. És ne tartson azokkal , kik semmi eszköztől nem riadnak vissza, ha céljukat elérni akarják. Ez Apponyi gróf miniszternek szózata a nemes és nagy tanitói-karhoz, melynek ügyét nagyon szivén viseli. A tanítók már az 1908-iki költségvetésben bele fognak jutni a IX. és X. fizetési fokozatba. Azaz a rendes tanító fizetése kezdődni fog 1400 koronán, a legmagasabb tanítói fizetés pedig 2800 korona lesz. A rutének Rákóczi-zászlója. A kassai Rá- kóczi-ünnepen a rutének is lelkesen hódoltak a fejedelem és bujdosó társai emlékezetének és a száznégy koszorú közt, melyet Rákóczi koporsójára tettek, talán az a remekművű ezüstkoszoru volt a legszebb, melynek 388 babérlevelén a munkácsi görög katholikus püspökségnek ugyanannyi parókiája van megörökítve. A koszorút a hű rutének nevében Firczák Gyula megyés püspök tétette a hamvak
