Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-04 / 5. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Azt gondoltam . . . — Mit, no. — Tetszik kednek a »piros«'? — Mondtam: szebb az enyémnél — No lássa, pedig egv az ára. — Igaz. Ez is száz, az is száz. Mintha összebeszéltünk volna. — Megéri mindaketlő. — Meg ám. Aki megvette volna, jól járt volna. — Hát ha megszerette kend a pirosat, szomszéd. az én fogam pedig a deresre vásik. Kárász Anti nagyot ránt bozontos szemöldökén. — Hogy gondolja'? — Csak úgy, ahogy mondtam. Cserélhetnénk. — Mire volna ez jó ? Tehén — tehén. — Tehén — tehén, az igaz, kivált ha még az ára is egy. — Nahát akkor. Dohogó pislant egyet s ravaszul hunyorít. —, Nem találja ki, szomszéd? Kárász Anti összeráncolja a homlokát és nyög bele, úgy töri az eszét. — Utoljára is megcsóválja a fejét. — Sehogyse találom ki. Pedig ezt is gondolom. azt is. — Csak az igazit nem. No hát kimondom, jó lesz'? — Arra várok itten. — Ha kend áldomást akar : lehet. — Mi a menykő lehet? — Hát — áldomás. — Ha vevő nincs is ? Megzavarodott kend ? — Magunk leszünk a vevők. Elcseréljük a teheneket s otthon azt mondjuk : vettük. Kárász Andrisnak leesik az álla, úgy hámul. — No, de ilyet! . . . de ilyet 1! — Maga úgyis a pirosat szereti, én meg inkább a derest. Még jól is járunk. — Hm, hm! — Mégis gondolkodik ? — Az ám. Sehogysem értem. — Tökkel ütött kend. — A fia rég tudná, annak több esze vóna. — Mondja jobban, hogy értsem. — Az áldomás miatt! ... Ha vásárt csinálunk, bemegyünk áldomásra. Ihun a bugyi korcsma, az ut mellett, la! Kárász Antinak felvidul az arca. — Ahán! — No lássa! — Hát ez az. — Csakis ez, más semmi. — Hogy otthon elmondhassuk . . . — íme, csuda történt; megjött az esze kendnek. Egy darabig egymásra néznek. Hirtelen kezet fognak. —• Kendé a piros, szomszéd. — Kendé a deres, szomszéd. Aztán bemennek a korcsmába áldomásra. A pletyka mint újság-pótló intézmény. Kínában már századok óta divin egy intézmény, amelyet más formában Európában is ismernek ugyan, de női keresetforrássá még nem rendszeresítették. A gazdagabb kínaiak házait ugyanis minden nap felkeresik öreg asszonyok, dob37 szóval hírül adják megérkezésüket s aztán megkérdezik a ház úrnőjét, hogy bemehetnek-e hozzá — újságot mesélni. Ha reflektálnak rájuk, a hivatásos pletykaterjesztők letelepednek a szoba sarkában egy gyékényre és hírül adják a város legfrisebb eseményeit a borzalmas gyilkosságokat, a pikáns történecskéket és a legújabb vicceket. És kitünően megélnek ebből. AMERIKA Kivándorlás. Zombor városának mintegy 300 főnyi polgára vándorbotot vett a kezébe s kivitor lázott Amerikába. A kivándorlók valamennyien családos emberek s a legnagyobb kétség közölt hagyták itthon hozzátartozóikat. Meglevő vagyonkájukat pénzzé lelték s a városka papjának s tanítójának felvilágosítása dacára vakon rohannak ki a bizonytalanba, melyet az ügynökök rózsás színben, aranytól ragyogónak festették eléjük. Szegény szerencsétlenek ! A „Caronia“ elindulása. A »Caronia« angol gőzös, a világ legnagyobb hajója, minap reggel hagyta el Fiúmét. A harmadik osztály teljesen megtelt a kétezerkétszáz kivándorlóval, kik közt van horvát, sváb, tót és sok magyar is. Az óriási hajónak már előző este el kellett volna indulnia, de a köd miatt a kapitány reggelre halasztotta az utrakelést. A GAZDA TANÁCSADÓJA. A munkássegitő pénztár tagja lehet min denki, aki a mezőgazdaság valamelyik ágával csak mellékesen is foglalkozik, tehát akár méhészkedik, akár a kertjében munkálkodik. E szerint a bányamunkás sincs belőle kizárva. Aki nyugdíjellátásra biztosítja magát, az a dijat 25 évig fizeti és minden kiváltott könyv után munkaképtelenség cselén 120 koronát kap évenként. A kiskorú nöszemély csak akkor vándorolhat ki, ha megbízható felnőtt személy kíséretében utazik és rendeltetési helyén elhelyezéséről gondoskodva van (1903. IV. törvénycikk 2. §.). Másként nem szabad részére kivándorlási útlevelet adni. E6ÉSZS ÉG. Erős orrvérfolyás ellen. Ha egy ép, egészséges személy minden ktilbehalás nélkül elkezd orr- vérezni. annak semmi rossz következménye sincs. Máskép áll a dolog azonban, ha gyöngélkedő személyeknél az orrvérfolyás nagyobb mértéket kezd ölteni. Házi és gyorsan ható óvószerül a friss vizet szokták használni, melvlyel a vérző fejének hátsó részét nedvesítik meg. s melyet az orrba szívatnak fel. Ez azonban makacs esetekben nem használ. Negrier francia orvos ajánlja a következőket: Az orrvérző egyén fogja be vérző orrlyukát ellenkező oldalán levő kezének ujjával. ugv, hogy azon levegő se ki, se be ne mehessen, a másik kezét pedig függélyeson emelje fel. (Tehát ha a jobb orrlyuk vérzik, a lyukat befogjuk a balkéz ujjával, ha a bal, ellenkezőleg.) Ha pedig mindkét orrlyuk vé- reznék, akkor az orrlyukat más személynek kell befogni s mi fölemeljük mind a két kezünket kis időre.
