Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-30 / 39. szám
316 MAGYAR FÖLDMIVELÖ mielőtt ezt tudták volna, a fenyőerdóben minden egyéb külső körülményben keresték inkább a bajt, a mig sikerült egy rügyet rágó mókust elfogni. A mit pedig ezek a fürge kis állatok megkezdenek, azt el is végzik kellő gyorsasággal és alapossággal. Jobb lesz talán akkor csakugyan bundát csinálni a mókus szőrméjéből, mint elpusztittatni vele a rengeteget. KIS GAZDA. Októberhavi tennivalók. A gazdaságban. Az őszi búza vetését e hó végéig el kell végezni. A burgonyát és minden répafélét még a fagyos idők beállta előtt ki kell a földből szedni. A tavaszi vetések alá szánt földeket meg kell mélyen szántani. A hibás lucerna- és lóheré- seket feltörjük. A kertben. A téli fejes saláta palántáit kiültetjük. Az összes terményeket fölszedjük és a kert ágyait fölássuk. A kerti eszközöket összeszedjük és a jövő évi használatra eltesszük. A ggümölcsösben. A gyümölcsfák alját fölássuk és jó érett szarvasmarhatrágyával megtrágyázzuk. Mihelyest a fák leveleiket elhullajtották, a fák ültetését megkezdhetjük. A szőlőben. A szüretelést most végezzük. A szaporításra alkalmas szőlőtőkéket megjegyezzük, hogy később az ültetővesszőket ezekről vágjuk. A pincében. A must kierjesztése a legfőbb teendő és a legtöbb gondot adja. Az állatok körül. Ha zöldtakarmányunk és legelőnk fogytán van, állatainkat lassan és fokozatosan rászoktatjuk a téli száraz takarmányozásra. A rossz igás ökröket kimustráljuk. A kocákat fel kell bugatni, hogy korai malacokat nyerjünk. A sertéseket makkolásra most kell az erdőre hajtani. A méhesben. A betelelést okvetlen be kell fejezni. A szükségbeli etetéssel is most sietni kell. A kaptárakat most már ki ne bontsuk, ha csak valami baj föltétlenül szükségessé nem teszi. A röplyukat annyira szűkítsük meg, hog csak egy méh férjen ki rajta. Egészen nem kell elzárni, hogy a kaptárba kis levegő jusson. Az egészséges üres lépeket szel- lős helyen agassuk föl. A fölösleges lépeket kiolvaszthatjuk. Tenyésszünk házinyulat! No hát még mit nem, fogod mondani. Pedig hidd el szives olvasóm, hogy nem bolondság. Házi nyulat tenyészteni igen okos dolog. Ezt ma már igen sokan tudják, olyanak, akik szintén kételkedve rázták a fejőket. A házi nyúl tenyésztése ugyanis nagyon kevésbe kerül és ezzel szemben sok-sokfélekép értékesíthetők. Aztán meg módfelett gyorsan szaporodnak és igy jövedelmező lehet. Nem szabad azonban a házinyulakat az istállóban tartani, mert ott kotrásaikkal csak kárt tesznek, hanem valami faládácskát ütünk neki össze, vagy petroleumos hordót rendezünk be nekik lakóhelyül. Ami az élelmezésüket illeti, megelégesznek ezek is, mint a- közönséges házinyulak, egy kis szénatörmelékkel, konyha és kerti hulladékkal, erdei gallyal és mezei füvekkel. Ilyen, mondhatni értéktelen tartásért aztán mégis értékes a húsa, a bundája (gerezna), sőt még a belei is a házinyulnak. A házinyul húsa nagyon tápláló, egészséges és Ízletes. Csakhogy levágás előtt 6—8 napig egy kis darát kell neki adni, hogy kövérebb legyen. Külföldön nincsen olyan nagyúri ház, hogy hetenként egy- szer-kétszer házinyul hús ne kerülne az asztalra. De ott jól meg is tudják készíteni a házinyulat eledellé. Van valami száz recipéjük reá. Jobbnál jobb. A házinyul bundája, vagy helyesebben gereznája szintén készpénzt érő portéka. Van olyan fajta, a melyiknek gereznájáért 80—100 fillért is megadnak. Mert ennek a gereznának a használata sokféle. A szőrből a kalaposok kalapot, sapkát, nemez- (filc) csizmát és több efélét készítenek, a bőrből magából meg cipőt, csizmát. Hogyha hitványabb a bőr, akkor meg enyv lesz belőle. Az egész gerezna női és férfi bundabéllés és galléiprém készítésére szolgál. Csinálnak belőle kesztyűbélést is, továbbá női karmantyút, nyakbavetőt, téli sapkát és több efélét. Nem is csoda, hogy miután hazánkban még nincs most sem elterjedve az igazi házinyul-tenyésztés, az előbb felsorolt árucikkekért a külföldnek vagyunk kénytelenek adni évenként 8—10 millió koronát is. Pedig ezek a prémfélék legtöbbnyire a házinyulról kerülnek le. De ilyen sokféle haszonvétel mellett még a belei is értékesek a házinyulnak. Külföldön hurt csinálnak belőle. Nálunk meg tervbe van véve, hogy bécsi és egyéb kolbász töltésére használjuk föl, mert ilyen bélfélékért is évenként 2 milliót adózunk a külföldnek. Valóságos szégyen lenne tehát, ha földmivelő ország létünkre minél előbb hozzá nem látnánk a házinyultenyészlésbez, mellyel ily nagy eredmények érhetők el. A tél folyamán mi megbeszéljük ezt a dolgot. Jó lesz ? Mennyit isznak a magyarok ? A magyar társadalom a közel múlt évben elköltött pálinkára 186.923,183 koronát, sörre 45.567.870 koronát, borra 174.967.500 koronát. Tehát a pálinka vezet. Az összeg meghaladja a 400 milliói koronát. Ha a magyar nemzet csak egy évig nem adna ki pénzt szeszesitalért s ezt az összeget magjrar közművelődési célokra fordítaná, az megérne egy milliárdot. De micsoda nagy lélek kellene ahhoz ! mi 0JSÁG? Szüret felé . . . Úgy történt, hogy valamelyik esztendőben András gazda leszüretelt annak rendje és módja szerint. Adott a teremtő Isten bőségesen. Elannyira, hogy még az edényeket is szorítani kellett. Mert kegyetlen módon eresztett — a szőlő. Járták is a vidéket a kupecek sáska módjára. Tudták, hogy a gazdáknál szorul a kapca. Az agrár bank is sajtol, nem csak a bor-prés. Hát mit tagadni, bizony várták is a gazdák, hogy a szin mustot egy kis aprópénzre válthassák. De a kupecek csak sétálgattak, kóstolgattak. ígérni nem igen Ígértek. Csak a vállaikat vonogatták. Jobbra is, balra is. Aminek vége természetesen az lett, hogy a gazdák adták a jó minőségű mustot szöszön-beron. Csakhogy egy-két garas maradjon. Tíz, tizenkét karajcárjával hordták el a kupecek a hegj' levét. Markukba is nevettek, a gazdák meg jó képet vágtak hozzá. Hiszen elkelt. Nem kell beszállítani, kezelni és sok mindennel hajolni.
