Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-23 / 38. szám
306 MAGYAR FÖLDMIVELŐ mert az illető lap szerkesztősége a minap levelet kapott Dél-Amerikából egy dúsgazdag erdóvállalkozótól, aki megírja, hogy ő az a rongyos idegen, akinek ez a kis leány évekkel ezelőtt mindennap oda adta a vajaskenyere felét, hogy megmentse őt az éhenhalástól. Az amerikai mindjárt megírja levelében azt is, hogy éppen most szándékozott Európába jönni az ó egykori kis jóltevójét felkeresni, Nellie Hawkinsnek hívják a tizennyolc év előtti vajaskenyéres kis leányt, aki ma már persze boldog feleség ; boldogságát azonban bizonyára emelni fogja az a félmillió korona, amit amerikai barátja szánt neki, hogy jóságát meghálálja. Ez a dolog képezi most Cardiff érdekességét és a jó velsziek lázasan várják a milliomos amerikait. VASÁRNAP DÉLUTÁN A jutalom. Holdvilágos csillagos az éjszaka. Több háznál kukorica-fosztóka van. A vidám zaj közül messze elhallatszik a szebbnél-szebb nóták édes-bús hangja a gyönyörű éjszakában. Lent a kert alatt Cseresnyés Jancsi furulyázik. Olyan szivet-lelket andalító, figyelmet lekötő hangokat tud kicsalni egyszerű hangszeréből, hogy a Puskás Tamás gazd’uram kukorica-fosztói abba hagyják a dolgot s elmélázva hallgatják a távoli szép furulya-szót, amint száll lágyan, andalítóan: »Minden este furulyázok sokáig, Elhallatszik a rózsám ablakáig. Elfujom én amint tudom, oly szépen, Hej, de fényes csillag ragyog az égen.« Mindig szebben és andalítóbban hallatszik a távoli furulya-szó. Egyszer csak a gazdának eszébe ötlik, hogy jó volna Cseresnyés Jancsit elhívni, hadd mulattatná szép furulyázásával a vendégeket. Szólítja is eziránt tizenhetedik nyarat taposó Juliska leányát: — Juliska te! — Tessék, édesapám. — Eredj, hívd el Cseresnyés Jancsit, hadd fújja itt a furulyáját. — Megyek, édesapám. Juliska gyorsan, mint a villámlás, futott végig a hosszú kerten. Kis szive úgy repdesett az örömtől, hogy alig tudott szóhoz jutni, mikor leért a kert végéig. Megállott nehány percig, széjjel nézett. Jancsi ott ült egy nagy diófa alatt s éppen mikor Juliska odaért, akkor zenditett rá a szerelmes szivek e szép nótájára: »Nincsen aunyi tenger csillag az égen, Mint a hányszor eszembe vagy te nékem. Ha te engem oly igazán szeretnél, Nagyobb lenne, mélyebb lenne szerelmünk a tengernél.« Fujta-fujta elmélázva. Nem vette észre Juliskát. Az okos leány ügyesen megkerülte, a kert ajtaja felől, hátban akarta meglepni. Sikerült is terve. Amikor Jancsi éppen a legérzelgősebben fújta, Juliska csendesen odalopódzott a háta mellé s befogta mind a -két szemét. Ekkor elváltoztatott hangon kérdezte: — Jancsi, ki vagyok? A furulya nyomban elhallgatott. Jancsi talán megérezte a fogásról, vagy a hangjáról ismerte fel, azonnal eltalálta s örömmel mondá: — Ki volna más, mint akinek én furulyázok. Az én lelkem, galambom, tubicám, édes Juliskám. Ugy-e te vagy az ? — Én vagyok, Jancsi. — Tudtam. Megérezterü a kezed fogásáról. No meg a hangodról is mindjárt rád ismertem. így beszélgettek. Miközben Jancsi tüzes csókot lopott Juliska piros ajkára. Egyszer-kétszer és vájjon ki tudná megszámlálni, hogy hányadikszor. — Te Jancsi, — szólott Juliska — tudod-e miért jöttem? — Nem én. — Találd ki. — Hát azért, mert szépen furulyáztam. — Azért is, meg másért is. — Egy csókért, ugy-e ? — Eredj már. Nem azért jöttem. — Hát miért? — Találd ki. — Nem tudom. — Akkor megmondom én. — ügy már megtudom. Mondd is el, hiszen alig várom. — Tudod Jancsi, azt üzeni az édesapám, hogy gyere el nálunk furulyázni. Kukorica-fosztóka van otthon és a vendégeknek nagyon tetszik a furulyá- zásod. Már régen hallgatják. — Jól van lelkem, Juliskám. Elmegyek. — Na gyere hát! — Még nem. — Miért még nem ? — Előbb adj egy csókot! — Hogyis ne! Kaptál már! — De azért nem megyek ám el. — Miért nem?! — Mert azért már furulyáztam eleget. — Hej, de nagy zsarnok vagy te Jancsi. — Nem én. Csak egy csókot kérek, a jutalmat. — Azután eljösz? — El biz’ én! Cupp... cupp... cupp ... Jancsi csak egy csókot kért, s hármat kapott jutalmul. * + * Puskás Tamás gazd’uram portáján nehány perc múlva felhangzott a furulya-szó. Fújta Jancsi egészen addig, mig csak egy szál kukorica volt fosz- tatlan, egészen hajnalig. A lrj híidnl.ú i-i inl/'ílnn L’ülcvüllí akar fölvenni, forduljon bizalommal a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetéhez Budahl UlllUhtllrt JvlAtUUg^aUIOMFIIl pest, V., Géza-utca 2. sz. (saját ház.) Az intézet egyaránt ad nagy és kis jelzálogos ------------------------------------------------------------kölcsönöket, főcélja azonban, hogy a közép- és kisbirtokosokon segítsen. Ezért kölcsönöket már 300 koronátöl kezdve ad. A ki súlyos kamatot tizet tartozása után, az intézet olcsó kölcsönével segíthet terhén. Az előző hitelezőket az intézet a kölcsönből fizeti ki s mérsékelt díjért minden, a kölcsön körüli teendőt ellát. Kölcsönök a földbirtok fele értékéig, 20,30,40, vagy 50 évi törlesztésre engedélyeztetnek. Ha az adós pontosan fizet, az intézet a kölcsönt föl nem mondhatja, az adós azonban tartozását akár egészben, akár részben bármikor minden dij nélkül visszafizetheti. Az intézet jelenleg 4%-os és 4V20/0-os jelzáloglevél-kölcsönöket ad s a 4V80/0-os kölcsönök egyik módozatát minden levonás nélkül készpénzben fizeti ki. Pa rcellázásoknál az intézet minden tekintetben segédkezik.
