Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-16 / 37. szám
298 MAGYAR FÖLDMIVELŐ VASÁRNAP DÉLUTÁN A tulipán regéje. — Szem an István után. — Minap olvastam egy kedves regét a tulipánról, ami sokáig elfeledett, gyönyörű virágunkról. Hosszú időn át csak a falusi kis kertek sövényei tövében, meg a virágágyak szélén nyert menedéket. A rege oly bús, mint a milyen búsan hajtogatja könnyekkel telt kelyhét — a harmatos tulipán. A rege pedig eképen szól: Valamikor régen ennek a virágnak aranyos kelyhében volt elrejtve az ember boldogsága. A kehely senkinek sem nyílt meg, pedig sokan hajhász- ták a boldogságot ép úgy, mint most is. Öreg, ifjú, egészséges, beteg, eltörődött lázasan sietett a csodavirág felé . . . Szép szó, átkozódás, gyöngéd simogatás és erőszak mindhiába volt, — nem nyílt meg a kehely. Megfordultak ott királyok és koldusok, csillogó ruhájú nők s kérges tenyerű munkások, — s nem nyílt meg a kehely. Tömeg tömeget ért a kertben, de hiába, mert a boldogság titka rejtve maradt. Egyszer aztán a kert felé tévedt egy szegény asszony. Halványan, kimerültén vánszorgott, maga után huzva kicsi fiát. 0 is észrevette az aranyos bimbót, amelyről oly sokat hallott . . . Tudta, hogy neki sem nyitja meg kelyhét az a csodálatos virág, de legalább meg akarta nézni azt a bimbót, amelyben a boldogság van zárva, az a boldogság, amelyet hiába kergetett egész életében, de amelynek még csak árnyékát sem látta . . . Szomorúan felsóhajtott . . . s epedve vágyott a boldogságra . . . Lassú lépésben közeledett a virághoz, szive közben nagyot-nagyot dobbant . . . A kis fiú meglátta az aranyszínű bimbót, — egy pillanat s fürge ugrással mellette terem . . . Vidám nevetése betölti a kertet, apró kezeivel hadonászik örömében. S csodák csodája, a bimbó felnyílik s a gyermek boldogan játszik körülötte . . . Amit nem birt megtenni az erő s a hatalom, megtette a gyermeki szív ártatlan vágya . . . s ő nyerte el a boldogságot . . . S azóta is csak küzd az ember, küzdünk valamennyien a boldogságért, de magunkhoz láncolni sehogy sem tudjuk . . . Csak lelkünk mélyén szendereg az elvesztett boldogság emléke, az ártatlan gyermekkor örökre elrepült himes, álmodó világa ... A tulipán meg szomorúan bólingat árnyas kis kertekből, mintha mondogatná: — Szerezd vissza lelked gyermekded, liliomfehér ruháját s én fölfedezem előtted a boldogság titkát . . . * Bólingass tulipán, beszélj a szivekhez, talán ma többen megértenek, hisz most ott is virulsz, ahonnan eddig száműzve voltál . . . Mondd el ezt a regét ifjúnak, leánynak, szegénynek, gazdagnak, koldusnak, királynak, hogy a nemességben, a lelki nagyságban minden magyar ember vetélkedjen egymással ... s akkor hiszem, hogy mindnyájan megértjük a tulipán titkát, s mindnyájan megértjük, szeretett hazánknak pirkadó hajnalát. ISMERETEK-TÁRA. Különböző időszámítás. Ha valaki Londonban déli tizenkét órakor sürgönyt ad föl Newyorkba, akkor ez a sürgöny még aznap reggel hét óra előtt érkezik oda. Tudvalevő ugyanis, hogy földünk gömbalaku, tehát a nap az egész felületét egyszerre be nem világíthatja, csak a felét s mivel a föld gömbje nyugatról kelet felé forog, ugv a nap világossága is keletről nyugat felé terjed tovább, ezenképpen, nem lehet a föld minden pontján egy időben reggel, dél vagy este, hanem keleten előbb, nyugaton később. Mialatt tehát mi a déli ebéd mellett ülünk, a föld más különböző pontjain más-más napszakok vannak. Tőlünk nyugatra még reggel van, mig kelet felé már délután vagy este felé jár az idő, sőt az éjjel is beköszönt. Nézzük először is Newyorkot. Ott hat óra akkor reggel. Mialatt tehát mi az ebédhez ülünk, ott mindenki, akinek nem kötelessége a koránkelés, még az ágyban nyújtózkodik. A gázlámpák halványan világitó fénye mellett látjuk az utcákon végigsietni azokat, akiket kötelességük már a napi munkához szólít. Az ujságáruló gyerekek, magyarán rikkancsok is láthatók már, kik a nyomdafestéktől még nedves ujságlapokat hangos kiabálással kinál- gatják. Ugyanezen időpontban egészen más képe van Rio de Janeironak, Brazília fővárosának. Ott már nyolc óra van reggel és már látható az utcákon a rendes sétáló közönség, mely az üde reggeli levegőt felhasználja egészsége fentartásához, letelepedik Parcellázások jutányos és gyors keresztülvitele. A „Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete“ üzletmüködési körében felvette a parcellázások lebonyolítását és az e célra szóló kölcsönök adását. Az intézet rendeltetése kizár minden nyerészkedést, miért is maga a parcellázási célokra birtokot nem vásárol, hanem kívánatra elvállalja méltányos munaadij ellenében a parcellázások teljes (jogi, telekkönyvi és mérnöki) lebonyolítását s e célra megbízottját a helyszínére kiküldi, a ki az összes teendők ellátásáról a helyi kivánalmaknak megfelelően gondoskodik. Parcellázási célokra az intézet az érték kétharmadáig terjedő előnyös feltételű kölcsönöket engedélyez, melyekről szóló prospektust az igazgatóság (Budapest, V., Géza-u. 2.) készségesen megküldi. Az intézet közreműködésének előnyei: 1. A lebonyolítás olcsósága. 2. Az intézet nyereség részesedést nem igényelvén, a vevők ugyanazon áron kapják a földet, ahogy az eladó eladja. 3. A vevők s az eladók a parcellázás minden gondjától megszabadulnak. 4. Az eladó egyszerre egy összegben megkapja a vételárat. 5. Egyetemleges felelősség nincsen. 6. Az összes költségek előlegeztet- nek. Az intézet által engedélyezett parcellázási kölcsönök főbb előnyei: 1. A járadék utólag fizetendő. 2. Kölcsönök már 300 koronától kezdve adatnak. 3. Az egyik módozatú kölcsön teljes készpénzzel fizettetik ki. 4. Közjegyzői okirat nem szükséges, csupán az olcsó közjegyzői hitelesités. 5. A kölcsön az intézet által fel nem mondható.
