Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-09-09 / 36. szám
36. szám. IX. évfolyam. Szatmár, 1906. szeptember 9. Keresztény és polgár. A hatalmas német császárt sokszor bámultuk egyenes, határozott szókimondásáért. Ama gyönyörű pohárköszöntő óta pedig, melylyel a magyar nemzetet oly remekül dicsőítette, a német császárt valóban szeretjük is. Azért nem csuda, ha az ő nyilatkozatai előtünk mindenkor nemcsak érdekesek, hanem nagyfontosságuak. Csak nem rég olvastunk egy nagyjelentőségű nyilatkozatot. Katonáit buzditotta a hatalmas uralkodó és buzditotta különösen arra, hogy legyenek jó keresztények, meri a ki nem jó keresztény az nem lehet jó katona sem. Ezt németül mondotta a császár, de nagyon is magyarán van mondva, megértheti mindenki, a ki — akarja. Nem csuda, ha megértették a nem keresztény táborban is és — csendesen legyen mondva — szörnyen megharagudtak érte. Pedig az igazságért nem keltene haragudni. Igazság, hogy a keresztény elvek és az elvek szerint való gyakorlati éleírendszer teremtette meg a művelt világot, vezette a népet a világosság útjára. Igazság, hogy a haza szent fogalma, a hősiesség, az önfeláldozás nagy eszméje szintén a kereszténység tanaiban lett megszentelve. Igazság tehát, hogy a jó keresztény egyszersmint jó katona is. De a jó keresztény egyszersmint jó polgár is. A keresztény életrendszer adja meg csak a társadalomnak a;t a képet, melyre minden magasabb célú intézménynek törekednie kell. A keresztérység elvei vezethetik csak a polgárokat a jog és kötelesség elvá- laszthatlan fogalmának helyes megértésére és gyakorlására. Mentői jobban életrendszerré vállott a kereszténység elve valamely társadalomban, annál szebben virágzik ott a békés munkásság, a törvénytisztelet, a felebaráti szeretet. És mentői jobban eltérnek az emberek ez elvektől, annál sötétebb lesz a társadalmi állapotok. A hatalmas német császár nagyon jól tudja ezt. Azért csudálatra méltó bátorsággal védelmezi minden adott alkalommal a keresztény elveket, mert meg van róla győződve, hogy ezek az országnak legbiztosabb fentartói. Az ország pedig a családokból áll. Tehát világos, hogy ezek az elvek fentartói a családi életnek is . . . Azért a polgár, a ki jó keresztény, az jó hazafi is. A keresztény polgár szereti hazáját; mert a hazaszeretet különösen abban nyilvánul, ha a polgárok becsületesen betöltik hivatásukat. Hivatását becsülettel és Isten akarata szerint tölti be, a kiről el lehet mondani, hogy jó keresztény. Erzsébet királyné emlékezete. Emlékezzünk régiekről. Valahányszor az ősz lepergeti lombját s tarlott bokrai közt kopár szellő ront át; mikor künn a nagy természetben minden élő növény indul vesztőutra: akkor mi ismét végigjárjuk bús Kálváriánkat. Mert hej, de sok Kálváriánk van nekünk, magyaroknak. Szeptember 10. E gyászos emlékű nap minden évben elérkezik. Holnap ismét erre a napra virrad
