Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-12 / 32. szám
.MAGYAR FÖLDM1VELŐ 14, Ugocsában 9 szövetkezet volt, ma pedig van Szilágyban 40, Szalmárban 44, Ugocsában 21, s hogy ezek milyen nagy összegeket kezelnek kitűnik a következő adatokból: Vármegye Hány szövetkezet Hány községekre terjed Tagok szánna Üzletrészek száma Üzletrészek érléke Befizetett üzletrész Takarék betét ‘O ~ z o.-iá S3 r*3 'a H Szilágy 40 i 123 7842 10255 522230 290750 175500 39700 Szatmár 44 1 08 7418 12833 643602|294500 517200 34200 Ugocsa 21 ! 100 4243 7322 3501601178760 80700 21800 Összesen 150 í 321 19403 30410,1516052 764010 773300 95700 Tudvalevő tény, hogy az emberi munka semmiféle ágazata annyi vagyont nem jövedelmez, mint az ipar, az iparnak pedig folytonosan nyers anyagokra van szüksége s igy a legtekintélyesebb fogyasztó, ezt tudva megmagyarázható a mi kicsiny iparunk mellett folytonosan tengődő mezőgazdaságunk kérdése is, mert csak kifejlett ipar mellett lehet magas színvonalon álló gazdálkodás. Azt hiszem, hogy mindnyájan jól tudjuk s sajnosán tapasztaljuk, hogy évenként 900 millió korona vándorol ki e hazából idegen iparcikkekért, ha ez a 900 millió hazánk határán belül maradna, néhány év alatt csodákat növelhetnénk. Hatalmas gyárak keletkeznének, melyek tengeren túlra vándorolt véreinket vissza édesgetnék hazánk és hazájokba, nagy mozgalom indulna meg a mezőgazdák között, hogy a gabona neműek termelése mellett a gyáriparnak szükséges nyers terményeket is előállítsák. Akarva, nem akarva megszokná végre a magyar gazda a helyes és okszerű váltó gazdaságot, melytől most annyira irtózik, látva az áldást és hasznot, melyet a gyárak gépei árasztanak. A gyár iparral együtt jár a nép szaporodása is. Mert mig Magyarországon, mint mezőgazdasági államban Q mertföldre 2880 lélek esik, addig Belgiumba 9346, tehát szinte 37a szer több, Belgium fejlett ipari állam és sürü lakosságát szépen eltudja tartani, a mi mezőgazdasági gyár lakosságunk pedig kétségbe esve vándorol ki Amerikába. Lehet-e fényesebben beigazolni, hogy iparnak, s mezőgazdaságnak karöltve kell haladni és fejlődnie, ha ezer éves hazánkat továbra is megakarjuk tartani. Gazdáink, földbirtokosaink képezik hazánk ős foglalkozású lakosságát, tekintélyes számmal vannak ; kiadásaik ipari célokra óriási összegekre rúgnak, minő változást idéznének elő hazánk pénzügyi viszonyaira, ha csoportosulnának az iparvédelem harcosai mellé. A magyar társadalom eddig csak a külföldi iparért rajongott, most, hogy az iparvédelmi mozgalom oly hatalmas lendületet nyert, kitűnt, hogy ami brasói, zsolnai, gácsi s más gyáraink gyártmányai a külföld piacain kedvezőbb fogadtatásban részesül, mint itthon, hol csak a külföldit kedvelik, s igen sokszor megtörténik, hogy hazai iparcikket sokszoros áron veszünk meg külföldi cégér alatt. Veszélyben a hon s fiaitól vért és életet nem kíván. Csak szerető ragaszkodását, gondoskodását a jövőre nézve az eddigi rideg közöny helyett, az ipar védelem most nem üres lelkesedés, az hazánkért 257 való létküzdelem. Fanatikus hazafiak kellenek most a hazának, kik nemes haragjukban megfogadják szent elhatározással, hogy idegen iparcikkekért pénzt ki nem adnak s még csizmájuk sarkába sem tesznek idegen szeget. Mi szövetkezetek nagy tömegét képezzük hazánk fogyasztó polgárainak, tegyünk mi is szent fogadalmat, hogy hazánk fejlődő iparát támogatjuk idegen gyártmányért pénzt ki nem adunk. Az iparosokhoz pedig azt a kérést intézem, hogy ezt a hazafias iparvédelmi fellendülést nem arra használják ki, hogy rósz ipar cikkeket drágán értékesítsenek, hanem arra, hogy iparcikkeiket mindég jobb és jobb minőségbe állítsák elő, hogy ne- csak hazánkban, hanem a külföldéi szemben is bebizonyíthassák, hogy a magyar életrevalóság e téren is megálja helyét. Az adófizetésre vonatkozó törvényes kedvezmények. Az 1906. évi II. törvénycikk 5 §-a alapján a m. kir. Pénzügyminisztérium 2018/1906. sz. alatt a közadók érvényesítésére vonatkozólag körrendeletét bocsájtolt ki, melyben részletesen körvonalozva vannak azon messzemenő engedmények, melyeket a közönség élvezhet adótartozásának fizetésénél. Szolgálatot vélek teljesíteni a közönségének az által, ha a fentebb jelzett miniszteri körrendeletnek az adózó közönségre vonatkozó részét ez utón megismertetem. Nehogy az adózó közönség ezen rendeletnek nem ismerése vagy félremagyarázása által elveszítse azon rendkívüli kedvezményeket, melyeknek nyújtása a rendelet hozatalának egyedüli célja volt, hanem azt mindenki, aki arra a rendelet értelmében jogosult teljes mértékben élvezhesse. A rendeletnek célja első sorban az, hogy a törvényen kívüli állapot idejében felszaporodott valamint az 1905. évet megelőző időből származó adótartozások érvényesítése az adózó közönség anyagi érdekeinek sérelme, vagy veszélyeztetése nélkül a lehető legnagyobb méltányossággal történjék, de másod sorban arról is gondoskodva van ezen rendeletben, hogy rendkívüli esetekben az adózó közönség a kamatfizetés alól is feloldassék. Nem tartom magamat illetékesnek arra, hogy ezen rendelet nemes célzatát fejtegessem, hanem egyszerűen ráléi’ek annak ismertetésére. 1) Az 1905. év jan. 1-től 1906. év márc 31-ig esedékes adókat 1906. év jul. 15-ig mindenki kamatmentesen fizethette volna. 2) Az 1905. év és 1906. év első negyedéből származó adótartozások tetszés szerinti részletekben fizethetők, fele részben folyó év október hó végéig, másik fele részben 1907. év végéig. Itt különösen meg kell jegyezni, hogy azon adózók, kiknek adója a 200 koronát nem éri el, a megjelölt határidőkig kamatot egyáltalán nem fizetnek s kamat csakis ezen határidők lejártától követelhető a befizetés napjáig. Azon adózók pedig, kiknek évi adója a 200 koronát eléri, vagy meghaladja, az 1905. évi s az 1906. év II. negyedére eső adótartozása után 1906. év jul. 15-től kezdve a befizetés napjáig törvényes kamatot tartoznak fizetni.
