Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-08-05 / 31. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 249 teljesen munka nélkül maradtak vagy szabadságukat vesztették. Ha nem is mindegyike a munkásoknak közvetlenül az izgatás áldozata, de annyi bizonyos, hogy egy vidéken elég csak egy helyen elszórni az izgatás magvait: a munkás nép mások példája után hajolva könnyen beleugrik a sztrájkba. Igv történt ez most is. Ezek is, mig azok is igy tesznek, enyit követelnek. És tovább ennél nem gondolkoznak. Hanem beleugranak a kész veszedelembe. Mondják, hogy sok munkás' rossz szerződést kötött. Ez is egyik főbenjáró oka a nagy bonyodalomnak. Hát kinek hibája ez ? A magyar munkásnak józan esze van. Tegyen számítást akkor, mikor életéről, kenyeréről van szó. Magyaráztassa meg magának a hivatalos elöljáróság előtt löviről-hegyire a szerződési pontokat. Már elég vására volt a magyarnak. Ne kelljen még most is azt mondani a magyar népre, hogy csak vásár után okosodik. Akkor — mint közönségesen tudva vagyon — már késő. Bizonyos azonban, hogy a munkaadóknak is lelkűknek kellene lenniük. Emberséges módon kellene belátni — ha valóban kézzel fogható kárral kötött szerződést a munkás, hogy ez nem emberséges dolog. Adataink vannak, hogy e tekintetben nem anyira az ezerholdasok, meg a bőrkabátosok esnek kifogás alá, mint maguk a kis gazdák is, kik közül bizony sokan guba ajatt, és nem is a keresztény felebaráti szeretet alapján kötöttek a munkásokkal szerződést. Sürgős és elodázhatlan kérdés végre, hogy mit kelljen tenni azokkal, kik valójában kenyér nélkül maradtak. Alamizsnára nem számíthatnak. De a magyar munkás alamizsnát el sem fogad. Munkája után izük csak az ő kenyere. Hibáztatjuk és elitéljük azt a hangot is mely a bosszú hangja szokott lenni. Hadd bűnhődjenek! Tanuljanak, okuljanak! Bűnhődnek ők már elhamarkodott, makacs cselekedetükkel is. Nem csak ők, de ártatlan családjuk és gyermekeik. Miért a bosszú? Miért az irgalmatlanság ? A magyar sohasem volt! *Szine-minlye«! Lovagias, megbocsátó, nagylelkű volt mindig a magyar. Annak kell most is lennie. Gondoskodjunk munkáról számukra! A hatóságok, községek, társadalom, szövetkezetek, gazdakörök tegyenek meg mindent, hogy a kenyér nélkül maradt munkások dologhoz, munkához jussanak. Az izgatok félre állanak, segíteni szándékukban sincs. Ha mi segítünk a munkásokon... meglátjuk nagg leszen a tanulság. Egy kisgazda. A miniszterelnök — a socializmusról. Kivonat az országgyűlésen legközelebb tartott beszédéből. T. képviselőház! Mi a demokráciával és a szocializmussal épp úgy vagyunk, hogy történelmi alapon kívánjuk azokat fejleszteni. Mi a demokráciának az uj kor minden követelményének, minden igazoltságának megfelelően tért akarunk engedni és igy akarjuk azt fejleszteni. (Helyeslés.) De úgy a demokrácia, mint a szocializmus jogosult követelményeit nem a mull romjain akarjuk felépileni (Élénk helyeslés), hanem történelmi fejlődésünknek, közgazdasági helyzetünknek, egész múltúnknak megóvása melleit, hagyományaink fentartása mellett akarjuk ezt megtenni. (Élénk helyeslés és taps). Azt hiszem, hogy ennek a nemzetnek sem mai kormányát, sem közfelfogását osztályuralommal vádolni nem lehet. Ez a nemzet egész történelmi múltjával bizonyítékát adta annak, hogy nem forradalmak utján, de a korszerű eszmék megértésével és fejlesztésével ludta azokat megvalósítani. Mi a szociáüzmus követelményének, a mely össze esik a demokrácia követelményével, hogy a munkás népnek és általában az alsóbb néprétegeknek helyzetét javítsuk, hogy azoknak megélhetését biztosítsuk, nemcsak iörvényelőlti egyenlőségét, nemcsak politikai egyenlőségét, hanem társadalmi előme- telének a lehetőségét is egyforma alapokra helyezzük, ezt a szociális tant igenis elfogadjuk. De azt a szociális tant, mely a fokozatos javításon túl rombolni akar, a mely a szociálizmust úgy értelmezi, mintha itt minden modern állam egyik alaptételének, a tulajdonjognak megtagadása melleit a vagvon- beli különbözetek kiegyenlítését keressék, ezt nem ismerhetjük el. (Helyeslés.) Aztán még egyet nem ismerhetünk el, t. képviselő ur. Jogosnak tekintjük a szociális törekvéseket, a mennyiben a munkás helyzetének javítására vonatkoznak, a munkás részéről, de nem jogosnak azok részéről, akik nagy elveket produkálnak, de a munkában nem vesznek részt. Nagy elvek kezelése sokkal könnyebb, mint a kalapácsnak kezelése. Azokat az urakat és munkásokat, akik nem a kalapácsot kezelni, hanem nagy elvek kezelése által akarnak maguknak érvényt szerezni, akik magukat úgy viselik, mint a munkásosztály hivatott és egyedüli képviselői, kik az izgatások terére lépnek, rendszerrel veszik sorra a vállalatokat és azt mondják, hogy ma itt, holnap ott izgatunk, ezeket a szociális törekvéseket jutalmazni nem fogjuk, ezeknek ellenállunk mert erős bennünk a meggyőződés, hogy a szociáüzmus helyes és józan elveinek érvényre jutását akadályozzák s Magyarország közgazdasági fejlődését egészben képesek megakasztani. (Igaz! Úgy van!) Amit tehát én akarok, ez csak az, hogy határozott körvonalait kérjük ennek a programmnak szociális tekintetben is. Arató ünnepségek. Sokra kell becsülnünk a mai időben a magyar nép régi, kedves szokását az aratóünnepségeket. Mert vissza kell térnie azon időknek, mikor a gazda és munkás megértették egymást és együtt örültek megelégedetten az Isten áldásának, a nyert életnek. Azért mi esztendőnkint figyelemmel kisérjük ezeket az ünnepségeket, és ha hirt kapunk róluk szívesen emlékszünk meg lefolyásukról, ha — helv szűke mián — röviden is. Legközelebb aratóünnepségek tartásáról hallottunk :
