Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-22 / 29. szám
MAGYAR FOLDMIYELŐ 233 Igen gyökere, melyből aztán sarjad a többi. Mi többi ? Azok a kicsinynek látszó, de eredményeiben megbecsülhetlen mozgalmak, melyek megteremtik a nép igazi boldogulását. Csalódik, a ki azt hiszi, hogy a gazdakörök csak arra valók, hogy ott a lakosok, a gazdák olvasás, pipaszó és kártyázás közt agyonüssék az időt. A ki csak ezen célért akar gazdakört alapítani, az hagyjon fel vele. A gazdakörnek más élete kell, hogy legyen. 0 a község életének központja, ügyeinek indítója, vezetője. Gócpont a gazdakör, honnan minden nemes eszme kiindul és hol minden nemes eszme megvalósul. Mit tehet egy gazdakör? Arra mi nem szóbeszéddel, hanem tényekkel felelünk. íme olvassuk: Egy gazdakör munkaprogrammja. A muraszombatjárási gazdakör választmányi ülést tartott Batthyány Zsigmond gróf elnöklésével, a melyen elhatározta, hogy szeptemberben Péterhegyen te- nyészállatdijazást rendez és akkor a résztvevők közt gyümölcsfát sorsol ki. Elhatározta továbbá a gazdakör, hogy Berkóci község holt Muraágába pontyivadékot helyez, és a környéken nagymértékben pusztító filloxera ellen felkarolja az amerikai szőlővessző-termelést s e célból vaslaki szőlőtelepére szakképzett előmunkásokat szerződtet. Battyán- don népies mintagazdaságot állít föl. Muraszombatban pedig háziipari műhelyt alapit. Végül elhatározta, hogy a tél folyamán népies gazdasági előadásokat rendez, melyeket az Uránia előadásaival kíván érdekesebbé tenni. íme, ezt teheti egy gazdakör. Vasárnap, (sz.) Általános a panasz mindenfelé az országban, hogy a vasárnapi munkaszünetet elrendelő törvény nincs kellőképen betartva. Csak a papiroson van, díszelegvén ott mint a korszellem nagyon mostoha, nemtörődömséget érdemlő gyermeke, elhagyatva, sárral bemocskolt undok képpel. Ezt sajnálattal látjuk, tapasztaljuk is. Igen sok vidéken a legtöbbször — de különösen most, a nagy mezei munka idejében — egy bizonyos része a magyar népnek vasárnap is rajként szállj a meg a mezőt és dolgozik testi erejét megfeszítve, egészen késő estig. Ha a mezőn nincs dolga, talál otthon a háznál. Elismerjük, hogy nagyon szép erény a munkaszeretet, de ily módon és időben —■ nem méltó a magyar néphez; bármennyire jogos, feltétlen szükséges is a munka vasárnapon való végzése. Mert ne feledjük el, hogy nemcsak kenyérrel él az ember. Való igaz, hogy a földmivelő embernek mindenkor az időjárás a gazdája. Tehát az időjárás fordulata szabja ki munkáját. Akkor végezheti sikeresen dolgát, ha gazdája az időjárás kedvező alkalmat ad neki. Azonban a nagy mezei munka idején, amikor alkalom van úgyis eleget dolgozni a hét munkára rendelt napjaiban, az embernek úgy teste, mint lelke megkívánja a pihenést, a vasárnap megünneplését. Szükséges a vasárnap megünneplése első sorban az ember egészsége fenntartására. Mert az a munkás, ki a vasárnapot megünnepeli, az a reá következő hét napjait könnyedén, testi erejének lulfe- szitése nélkül dolgozhatja keresztül. Egészsége nincsen kockáztatva, mert a pihenés által a vérerek uj erőt nyernek, a vérkeringés szabályos mederbe terelődvén, felfrissül a test, duzzad a kedély s munkára képes az egészséges ember. A vasárnap a lélek napja, szükséges tehát azt mindenkinek megünnepelni. Vannak olyan munkás-emberek, akik mellüket ököllel döngetve hangoztatják, hogy ők nem dolgoznak vasárnapon. És meg is ünnepük azt. De milyen módon? Elszomorodik az ember, ha erre az ünneplésre csak reá gondol is. Hát még ha látja, mikor szem- és fültanuja. A pihenés napjának előestéjén, beülnek a falu, vagy városvégi korcsmába és ott van aztán nekik az igazi dinom-dánom, lakodalom. Fogyasztják szörnyű módon, egyre sürjebben öntik torkukba a vad, alig iható rossz kotyvalékot, a testet-lelket agyon gyötrő pálinkát. Nem hiányzik az »ünneplésből« még a hegedülő füstös cigány sem. Huzza keservesen, vagy vígan, amint »azs urak paráncsolják.« Hogyne húzná, hiszen aratás van. A búza ereszl, jut neki is belőle. Ő is most arat, bár nem dolgozik izzadva a nap forró hevében az áldásért. Elhegedüli sok szegény munkás embernek az eszél fejéből, a pénzét zsebéből, a munkakedvet leikéből, az erőt testéből és teljesen előkészíti a legkellemetlenebb vendég, az Ínség és nyomor epekeserü fogadására. Nagyon elszomorító az ilyen ünneplésből kifolyólag közelgő sötét kép elgondolása, később látása. Egy ilyen »ünneplés« alkalmával a korcsma ajtaján a bűzös levegővel együtt kiszivárog, illetve messze elhallatszanak az ocsmány, valóban megbotránkoztató istenkáromló szavak. Ez a gálád szokás az, mely az embert kivetkőzted, megfosztja emberi voltától. Nem ritkán az ilyen »jó napnak« csinos kis verekedés a vége. Aki még bírja: az marja. Sajnálatra méltó ünneplés. Mikor lesz ennek már vége? Mikor látja be a magyar nép, hogy saját egészségét, erejét, verejtékes munkája gyümölcsét pazarolja el, dobja könnyelműen sárba minden ilyen ismétlődő ünneprontáskor? Mikor lesz már a vasárnap igazán a pihenés napja, a lélek ünnepe ? Mikor lesz a vasárnapi munkaszünet törvénye nemcsak papirosán, hanem valóság; a gyakorlati életben is megtestesülve, betartva? Nem tudjuk. Kérdezzük. Kérdezze meg ki-ki önmagától, és cselekedjék úgy, amint lelkiismerete diktálja. Ünnepelje meg mindenki a vasárnapot, de méltóan; legyen az a lélek ünnepe!... Uj főzelék. A különben nem nagyon fényes angol konyha uj étellel szaporodik. Egy uj főzelékről van szó, a .melynek láva a neve és a parajra emlékeztet a színe, de az ize savanykás, olyan, mint a gyenge citromsav. Tengeri növény, a melyet Skócia partjain találnak és alkalmaznak újabban az étlapon, sőt nagyon táplálónak is tartják az orvosok. Mi, akik a magyar konyha kiválóságát élvezzük, el sem hisszük, milyen fontos ilyen fölfedezés, bár azt gondoljuk, hogy teljesen a sóskához hasonló növényről lehet szó.
