Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-07-15 / 28. szám
226 MAGYAR FÖLDMIYELŐ tűnt a tévedés. A főigazgató megmagyarázta, hogy intézkedése régebbi törvényen alapul és csak férjes asszonyok ellen irányul. Amerikában különben nagyon helyeslik ezt az intézkedést s az iskolákból is kezdik kiszorítani a férjes tanítónőket, mondván, hogy a nő szentelje éleiét csakis családjának. Helyes. Mi meg azt tartjuk, hogy egy életnek elég egy iigy. Az anya legyen anya, és ne kivánko- zék mássá lenni. vasárnap délután. Kenyér nélkül. — Életkép. — ügy történt az eset, hogy Barna Péter tavaly ilyenkor nem aratott. Nem azért, mintha nem lett volna mit aratnia, hanem azért, mert ő maga sem akart. Meggondolatlanul eldobta kezéből a kaszát, egyetlen aratószerszámát. Őt is magával sodorta a csali reménysugár ereje; neki is csiklandoztatta oldalbordáját a nagyobb rész, mint a többi embertársaiért Ő sem akart olcsóbb lenni másnál. És nem aratott. Tervezgetett. Pedig hej, de régen tudva vagyon, hogy az ember eltervezgethet, elszámitgathat ameddig csak él mindig, — hasztalanul. Mert nem ér ám a tervez- getés, számítás semmit, ha a végzés nincsen reá bízva Igen sok dolgot szeretne az ember, ha sikerülne, ha javára dőlne. De hiába. A sors szeszélyes, nem igen válogatja, mi tetszik jobban az embereknek; a sors mér a maga mértékével — s embernek el kell fogadnia, be kell érni vele. Barna Péter nem volt protekciós alak Sors ur őkegyelmességénél. így történt aztán meg, hogy az ő tervezgetése, számítása is dugába dőlt. Kimaradt az aratási munkából, elvesztette azt a — szerinte — csekély részt is, melyet a szerződés világosan, Írásban biztosított neki már tavasszal, mikor a termés eredményéről alig lehetett még csak beszélni is. Pár hétig csak eléldegélt családjával abból a félrerakott néhány garasból, amit megtakarítottak, és abból a kis kapart élelmiszerből, ami az éléskamarában volt. De hát az nagyon hamar elfogyott. A szegény embernek ilyen esetben éleskamarája a szükség és nélkülözés. így volt Barna Péternél is. A kis éléskamara három hét alatt egészen kiürült. Nem volt egy harapás kenyér sem a háznál. Barnáéknál beköszöntött a kellemetlen, követelő vendég a szükség; ezzel együtt jött a gondterhes, nehéz nélkülözés is. Barna Péter családja három tagú. Ő, a felesége és a két éves Peti fiú, aki már is két kézre fogva, jó étvágygyal majszolja a kenyeret. Nagy gond az, mikor valami szükséges volna, aztán — hiányzik. Lehetne, de hát... — nincsen. Ami a legfőbb, a mindennapi kenyér hiányzik a háztól. Barnáné asszony alig tudja elcsititani a kis Petit, ki ugyancsak appellál a kenyérhiány miatt. Még alig tud gagyogni a kis fiú, kenyeret kérni azonban már tud. Egyre azt kiabálja: — Mama, addál ed fisz popát! Az anya hallgat. Nem adhat, mert nincsen, ügy fáj szegénynek a szive, amiért gyermeke kérését nem teljesítheti. Barna Péter hallgatja egy darab ideig a kis ártatlan gyermek kérését, melynek minden szava egy-egy vádoló kérdőjellé változik előtte s irgalmatlanul behatol szivébe-lelkébe, el hat egészen a velők megoszlásáig, végre megrendíti egész valójában, felrázza tehetetlenségéből, ezerféle tanácsot ad vádoló lelkiismerete, a legigazabb biró szava. Majdnem magánkívül, suttogva kérdezi önmagától : — Nincsen kenyér?... Miért nincsen?... Tovább nem állhatja, megkérdezi feleségét: — Te anyja, hát nincsen már nekünk kenyerünk ?... — Nincsen. — Felelt röviden, könnyes szemekkel az asszony. — Egy harapás kenyér sincsen ? — Nincs egy harapás sem. — Hát ha nincsen, akkor hozzál a botból egy darabot, add oda Petinek, hogy egye meg; ne kiabálja egész nap, hogy éhes. — Hoztam volna én már régen, ha pénzem van. De hitelbe nem adnak. Mindketten elhallgattak. Kinos csend állott be. A kis Peti zavarta meg a csendet, ugyancsak fújja keservesen a maga mondókáját: — Mama, addál mán ed fisz popát! Barnáné asszony eddig elfojtott könnyei most már megeredtek. Keserves könyhullatások közt tett szemrehányást férjének: — Látod Péter, látod. Aratáskor kenyér nélkül vagyunk. Mikor mások javában dolgoznak, aratnak, nem szűkölködnek, akkor mi itthon henyélünk, és szűkölködünk. Elfogyasztottuk a mi kis élelmünk volt. Mi lesz most már velünk ? És mint a záporeső, úgy hullottak az asszony könnyei. Peti amint hallotta anyját sírni, felhagyott a kenyér kéréssel, ő is rázendített a sírásra, de úgy, amint csak kis tüdejéből és száján kifért. Most már sírtak ketten. Barna Péter szive pedig csordultig megtelt keserűséggel. Kezével a levegőbe kapkodott, mintha eldobott kaszáját keresné, mintha megakarná fogni kaszája hűtlenül eleresztett nyelét. Lelki szemei előtt megjelent a békes'séges aratás szép képe. Látta miként vágják, kötik, hordják, csépelik az áldást. De csak egy pillanatig látta mindezeket, mert a szomorú, sivár való elűzte e szép képet, messzeA |r j KjiTnL úrn inlví Ion' Lülrvüllf akar fölvenni, forduljon bizalommal a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézetéhez Budául Ilii Hindi d JClAdUI^”MMljMllll pest, V., Géza-utca 2. sz. (saját ház.) Az intézet egyaránt ad nagy és kis jelzálogos ------------------------------------------------------------kölcsönöket, főcélja azonban, hogy a közép-és kisbirtokosokon segítsen. Ezért kölcsönöket már 300 koronátől kezdve ad. A ki súlyos kamatot fizet tartozása után, az intézet olcsó kölcsönével segíthet terhén. Az előző hitelezőket az intézet a kölcsönből fizeti ki s mérsékelt díjért minden, a kölcsön körüli teendőt ellát. Kölcsönök a földbirtok fele értékéig, 20,30, 40, vagy 50 évi törlesztésre engedélyeztetnek. Ha az adós pontosan fizet, az intézet a kölcsönt föl nem mondhatja, az adós azonban tartozását akár egészben, akár részben bármikor minden dij nélkül visszafizetheti. Az intézet jelenleg 4°/o-os és 4V8°/o-os jelzáloglevél-kölcsönöket ad s a 4'/2%-os kölcsönök egyik módozatát minden levonás nélkül készpénzben fizeti ki. ÍV ” Parcellázásoknál az intézet minden tekintetben segédkezik.
