Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-07-01 / 26. szám

MAGYAR FÖLDMIYELŐ

212

részvételével ünnepi istentisztelet kíséretében kiadta, múlt héten érkezett Szabolcsvármegye székhelyére, Nyíregyházára, majd pedig a megye itt csatlakozott törvényhatóságának és számos résztvevőnek kíséretében a szabadsághős nemzetségének földére, Vajára.

Ki volt Vay Ádám"?

Vay Ádám törhetetlen hive volt Rákóczinak, aki már a nagy szabadsághős bécsújhelyi fogságágát is kénytelen volt megosztani, mert ő is be volt avatva Rákóczinak ama tervébe, hogy XIV. Lajos francia király bevonásával, zászlót bontanak Ausztria ellen.

Később, mint Munkács várának parancsnoka, a hajdúk főkapitánya, Békés- és Mármarosmegyék főispánja, Szarvaskeő örökös ura, a testőrcsapatok főparancsnoka és II. Rákóczi Ferenc udvari mar- sallja küzdötte végig a szabadságharcot.

A szabadságharc alatt és a szatmári békét megelőző idők alatt tanúsított magatartására fényes világot vet az a vers, amely igy szól:

Mondá Ádám Bercsényinek:

»Ne higyj, bátyám, a németnek ;

Hogyha ád is nagy nagy levelet,

Mint a kerek köpenyeged,

S pecsétet is olyat rája,

Mint a holdnak karimája;

Nincsen abban semmi virtus,

Verje meg a Jézus Krisztus!«

Mikor Pálffy gróf császári tábornok levélben megkereste s tudtára adta, hogyha beleegyezik a szatmári béke pontozataiba, a császári kegyelem visszahelyezi őt birtokaiba s nem lesz bántódása, Vay azt válaszolja, tudja meg kigyelmed, hogy Vay Ádám nem volt bajuszlalan gyermek, mikor II. Rákóczi Ferenc őfelségének hűséget esküdött.

A szatmári békét megelőzőleg a vajai várban tartott béketárgyalás eredményre nem vezetvén, Vay Ádám II. Rákóczi Ferenccel és Bercsényivel együtt menekülni volt kénytelen. II. Rákóczi Ferenc naplójában erre vonatkozólag a következő sorokat találjuk :

»Bercsényit és Vay Ádámot pedig magammal kell vinnem, mert ezek nem olyanok, kik bármily feltétel alatt is megadnák magukat.«

Végső napjait Vay Ádám Danzigban nagy nyomorban töltötte, amint azt özvegyének, Zay Annának, Vay László kuruc brigadéroshoz és Vay Ádám öccséhez irt, a berkeszi levéltárban található levele bizonyítja, melyben arra kéri, hogy őt megsegítse és hazatérését kieszközölje.

K Ö Z EGÉSZSÉG.

A piszkos ivóvíz megtisztításáról. A nép

vagy kutakból meríti vizét, amelyeket a lakások körül meggyülemlő szenny már régen befertőzött, vagy pedig a városon, vagy az alatta elfutó patakból, folyóból merítik az iszapos vizet. Az iszapos folyóvíz, úgy, mint a tisztátalan kutviz, egészségtelen, a legveszedelmesebb járványokra (kolerára, tífuszra, bélhurutra) hajlamosítja az embereket. Az iszapos viz tisztítására felette sok filtráló készülék van használatban, valamennyinek az a hibája, hogy drága, és hogy figyelmes kezelést igényel. Közönséges használatra a vidéken sokkal ajánlatosabb, ha magunk készítjük a szűrőt, még pedig a következő módon: Mintegy 2 akós — esetleg még nagyobb — tiszta hordónak kivetetjük az egyik fenekét; azután megtöltjük negyedrész tartalmáig tiszta kavicscsal erre a hordó közepéig kimosott, öregszemü homokot borítunk ; fölébe lü centiméter vastag rétegben apró darabokra tört faszenet leszünk, amelyet megint egy réteg öregszemü homokkal s végre kavicscsal befedünk oly módon, bogy a hordó ne legyen egészen megtelve. Egy másik hordóba vagy még helyesebben nyílt cseberbe öntjük a megszűrni való vizet. Ezt a hordót (csebret) magasabbra állítjuk, mint a szűrő áll s csapon át a vizet a kavicsra hagyjuk folyni. A viz a szürőtégeken keresztül áramol s megtisztul : alul nyílást készítünk a szűrőn, amelyen a megszűrt viz tiszta edénybe gyűjthető. A víztartó hordóból a csapon át csak oly gyorsan szabad a a vizet bocsátani, bogy a kavics fölött meg ne gyűljön ; a csapot tehát e szerint kell kormányozni. Legjobb a szűrőt a pinczébe elhelyezni, hogy a viz mindig friss legyen. A víztartó hordót gyakran ki kell öblíteni; úgyszintén a szén felett álló kavics- és homokréteget időnkint ki kell szedni s jól ki kell mosni; a szűrő igy egész éven át s tovább is használható.

Óriási láz. Egy müncheni orvosi közlöny tesz emli- tést az alábbi érthetetlen esetről. 1906. január 17-én egy felsőbb leányiskolái növendék influenzában megbetegedett. Nyomban ágyba feküdt s kezdetben mérsékelt hőemelkedéssel 373 fok C.-al feküdt. Délután orvosért küldtek azzal a jelentéssel, hogy a hőmérséklet 44 fok C.-ra emelkedett. Az orvos erről meg is győződött, sőt azt vélte, hogy még ennél is magasabb a beteg temperaturája, csakhogy erről nem győződhetett meg, mert az összes thermometerek csak 44 fokot mutatnak. Néhány nap múlva a beteg teljesen felgyógyult. Az orvos megírta az esetet az orvosi lapban és kijelenti, hogy ehhez hasonló eset nem fordult elő az orvosi praxisban.

KIS ei^DA.

Juliushavi tennivalók.

A gazdaságban. Legfőbb tennivaló ebben a hónapban a gabonafélék aratása és behordása. A tarlót azonnal föl kell szántani. Korai tarlóba olyan vidékeken, a hol ilyenkor esőt lehet várni, jó erőben levő földekre hajdina és köles vagy tarlórépa vethető, melyek az ősz folyamán kielégítő második termést adhatnak. Az őszi repce alá szánt földeket, valamint az ugarokat most kell megszántani, A dohány kacsozását már meg lehet kezdeni, valamint a bugázást is a szivardohányoknál.

A kertben. A hagymafélék már fölszedhetők. A káposztát szorgalmasan kapáljuk és a hernyókat összeszedve pusztítsuk.

A gyümölcsösben. A hajtó szemre tett nemesítéseket vizsgáljuk meg, a hajtásokat kötözzük föl. A nyári gyümölcsöt szorgalmasan gyűjtsük, alma aszalást meg lehet kezdeni.

A szőlőben. A pótlókötések, fattyuzás és teteje- zés a főmunkák. A harmadik kapálásnak most van az ideje és másodszor most permetezünk peronosz- pora ellen. A szőlőiskolában az ojtványok időnkénti kibontásáról és a talaj porhanyitásáról gondoskodunk.