Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-24 / 25. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 201 Az iskolai év végén. Nehány nap múlva bezáródnak az iskolák kapui a tanulód előtt. Az a lelkes tanuló-sereg, mely ezelőtt tiz hónappal vidáman, reménységgel telve lépett be az iskola küszöbén, most pihenni vágyakozik. A vizsgálatok lezajlása után lomhán dobja sarokba könyveit, és élvezi a kiérdemelt, boldog vakációt. De vájjon mindegyiknek boldog lesz-e? Vájjon minden vizsgázott tanuló nyugodtan, zavartalanul gondol a vakációra? A szerencse vájjon hozzá fordult-e mindegyikhez ? Alig hisszük. Mi, az iskolai év kezdetén örömmel szemléltük a tanulók iskolába vonulását s nem hisszük, hogy mindegyiknek boldog vakációja lenne. Sokaknak eltűnt arcáról az a boldog mosoly, melyet akkor láttunk. Hát bizony ha eltűnt a remény sugara, s nem jelentkezett a megelégedés boldog mosolya minden tanulónál, az csak emberi, illetve diák dolog — mondják a szekundások. »Egv-két szekunda nem a világ, akinek nincs, az nem is diák.« Meg aztán lehetetlen dolog mindenkinek jelesen vizsgázni — nyugtatják meg magukat az elhasaltak. Hogy mi történik a közép-iskolákban, milyen az évvégi eredmény, arról már az illetékes köröknek előre is van tudomásuk. A vizsgálatok lezajlása után azonban közhírré tétetik és megtudhatja minden eziránt érdeklődő. Az egyszerű falusi népiskolában, ha elvégezte a gyermek a 6 éves tanfolyamot — persze sok községben csak úgy felébe, vagy harmadába, mert mikor szükség volt reá, vagy nem tetszett neki a betű, hát otthon maradt, — akkor kiállítják a mezőre dolgozni. Maga a gyermek büszkén veregeti mellét, eldicsekszik mindenkinek vele, hogy ő már búcsút intett az iskolának. Felnőtt embernek képzeli magát s virtuskodva mondogatja: — Végzett ember vagyok! Megállj no! Lassabban a testtel hé! Most jól érzed magad, hogy lerázhadtad magadról az iskola porát. De várj csak! Nőjj nagyobbra, járd az élet nagy iskoláját, akkor be fogod látni, hogy igen sok hiányzik még a te végzettségedből. Unos-untalan érzed, hogy a könnyelműség, az iskolával, való nemtörődömségnek, keserves tudatlanságnak, tudva, te iszod meg furcsa izü, maszlagos levét. Egy másik része a tanulóseregnek, amely közepesen vizsgázott, bekerül a városba mesterségre. Itt »inas«-nak adják. Jó. De vájjon meggondolták-e a szülők, hogy a társadalomnak, a hazának okos, értelmes iparosokra vagyon szüksége ? Igaz, vállha- tik a jól végzett gyermekekből. Bizonyára tudják a szülők azt is, hogy nemcsak okos, mesterségüket jól értő iparosokra van szükség, hanem nag}' szükség van okos, értelmes, gazdálkodni jól tudó földmive- lőkre is. Mert igaz az a régi példaszó, hogy nincsen rossz föld, csak rossz gazda. Tehát csak a kellő szaktudás hiányában vállhatik rosszá, terméketlenné a magyar föld. A földmivelő kellő szaktudása táperőt önt a silány, parlagon heverő földbe is, termékennyé növeli még a mocsárt is. Munkás kezeinek nyomán dús kalász hullámzik még a legelhagyot- tabb, legsilányabb földben is. Sok szülő úgy okoskodik: ha nehezen veszi be a gyermek feje a betűt, hát marad itthon. Lesz belőle az, ami az apja: földmivelő. Azt mondja: Édesapád sem volt diák, nagyapád meg a betűt sem ismerte, mégis jó gazda volt. Megengedjük. Elhisz- szük, hogy akkori időben jó gazda volt az öreg. De úgy látszik, elfelejti sok szülő, hogy ma már nemcsak a saját kezére dolgozó földmivesnek, hanem a legegyszerűbb munkásnak is tanulni és tudnia kell, ha nem akar elmaradni, mert szörnyű gyorsan forog ám a világ szekerének kereke. Ezeket kívántuk elmondani az iskolai év végén. Szülők vigyázzatok, jól válasszatok! írassátok be iskolát végzett gyermekeiteket az élet nagy, küzdelmes iskolájába, de okosan ám, nehogy a legnagyobb tanítómester az Elet legyen kénytelen megbuktatni őket!... Sz. F. Egy száz éves ember élete. Sopron város legidősebb polgára Hirsch Ede, 1809. augusztus 18-án szülelett, igy hát 97 esztendős. Ifjúságáról keveset beszél az öreg, bár 97 éves kora ellenére kiváló szellemi frisses igét árul el. Köny- nyen emlékszik vissza az 1816-diki nagy drágaságra, Mint mondja, igen rossz dolog volt akkor s bizony éheztek is. Egy mérő búzának 80 forint volt az ára, a rozs se sokkal olcsóbb, az árpa is 25 frt. De mindjárt hozzáteszi, hogy emlékszik az olcsó világra is, mikor egy pár csirkét 16—18 krajcárért adtak. Lukullusi lakomát evett borral együtt 31 krajcárért; ma talán egy fél arany is rárína. 1836-ban nősült. Igen dicséri a feléségét. 51 esztendeig éltek együtt. Ezelőtt 19 évvel halt meg, épen egy évre rá a Bécsben megtartott aranylakodalom után. Kenyerét kora ifjúságától az erdőben kereste. A herceg Esterházy uradalmak erdésze, majd erdőmester volt közel 60 évig. Rétfalun, Szarvkön és Nagymartonban állomásozott. Húst keveset ettem — beszélte — főleg tésztát és főzeléket. Fiatal koromban elég rendetlen volt az étrendem. Volt két-három nap is, hogy nem ettem, nem ittam és a rákövetkező napokban megterheltem a gyomromat; ettem, mint a farkas. Néha napokon át éreztem a hatását, de most, 97 éves korom ellenére, igen jó gyomrom van, békét hagynak az emésztési zavarok. Bort ittam, de mérsékelten, fiatalabb éveimben azonban én is a többiekkel tartottam és bizony itt-ott lumpoltam nagyokat is. Dohányozni azonban csak 30 éves koromban kezdtem; de soha mást nem szíttám, csak pipát. 70 éves korában még képes volt tízórás gyorslépésü napi túrát megtenni fáradság nélkül. Ma, 97 éves korában, 6 órakor kel, maga jár a borbélyhoz, szemüveg nélkül olvas, bot nélkül jár. Az adófizetés kezdete. Tekinlettel arra a körülményre, hogy ő felsége szentesitette az 1905. évi adók és újoncok megajánlására a vonatkozó törvényeket, Wekerle Sándor, a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök még e hét folyamán kibocsátja az adók és köztartozások behajtására vonatkozó rendeletét. E rendelet fontosabb részből közöljük a következőket: A pénzügyminisztérium az 1904. és 1905. évi adótartozások behajtására nézve felhatalmazza az összes királyi adóhivatalokat a részletfizetési kedvezmények megadására. Amennyiben az illető adózók a részlettörlesztési feltételeket anyagi helyzetükre való tekintettel sérelmesnek találnák, joguk van elsősorban az illetékes kir. pénzügyigazgatósághoz, másodsorban a pénzügyminisztériumhoz felebezéssel fordulni. Az állami egyenes adók beszedése, tekintettel a hosszantartó törvényenkivüli állapot alatt felszaporodott hátralékokra, azonnal megkezdendő, de figyelemmel kell lenni a polgárok adófizetési képességeinek határaira és létérdekeire, egyszersmind az államháztartás szükségletére is. Az adóknak a törvényes felhatalmazáson kívüli időben való elsőfokú kivetése és közigazgatási előírása megtörtént ugyan, de ezek a
