Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-17 / 24. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 195 — Nekem csak egy van. Hál’ Istennek egészséges. — Ajándék az. — Hízeleg Béni. — Hát amit az Isten ad, az mind ajándék. — Hogy hívják az újszülöttet? — Az apja nevét viseli. — Nagyot nőjjön! Olyan derék ember váljék belőle, mint a milyen az édesapja! — Köszönöm. Adja az Isten! Mig igy beszélgettek kettecskén, addig egy üveg pálinka a gazda elé vándorolt. — Töltsön a »fiu« egészségére! — mondja örömmel Szálas Tamás. Béni töltött. — Magának is! — kiáltja Tamás. És iszogattak késő estig a »fiu« egészségére. Este, mikor a gazda távozni készült, Béni meg- igértette vele, hogy holnap is ellátogat hozzá, ügy történt. Szálas Tamás ettől a naptól kezdve minden napos látogatója, szorgalmasan fogyasztó vendége lett a korcsmának. * * * Mosolygó Béni ravaszul nevetett markába mindannyiszor, amikor a gazda rovására húzott egyet. Persze mint legtöbbször, a krétája most is duplán fogott. Szálas Tamás mindennap iszogatott a »fiu« egészségére. Elhanyagolta családját, gazdaságát. Nem törődött semmivel, csak a Béni pálinkás poharaival. Rabja lett a vaditalnak, a ravaszul nevető Mosolygó Béninek. Nem találta magát jól családja körében. Nem ízlett neki az étel sem. Sokszor fakadt ki siró felesége előtt igy: — Miért nem jó az étel ? Hát nem tudsz főzni ? Eredj haza édesanyádhoz, mondd meg neki, hogy tanítson meg főzni. Ilyenkor oda hagyta családját, ment egyenesen Bénihez, a korcsmába. Ott persze ízlett az ebéd. Jó volt minden, amit elibe adtak. Mert hej, nagyon jól tudott Béni a Tamás gazda nyelvén. * * * Azt beszélik a faluban, hogy Szálas Tamás terjedelmes gazdaságát, házát elárverezik. Nem csudál- kozott rajta senki, mert maga a gazda már két éve, hogy alig dolgozik valamit. Folytonosan csak a Béni korcsmajában tanyázik, iszogat a »fiu« egészségére. A ravasz korcsmáros nem kért soha pénzt Szálas Tamástól, mindig azt mondogatta: — Bírja még a becsület! Ez okozta aztán, hogy az árverés napját — persze a Béni kéíésére, — kitűzték Tamás gazda házára s földjeire. — Megszűnt a hitel! — Ezen szavakkal fogadta Mosolygó Béni az árverés előtti napon Szálas Tamást. — Miféle hitel?!... Hát nem bírja már a becsület?... — szólt ingerülten a gazda. — Már nem bírja a becsület. Menjen haza. Ma még a maga házában aludhat holnap már a máséban. — Mondá s ravaszul hunyorított bal szemével Mosolygó Béni.--- Hát nem ád Szálas Tamás becsületére egy pohár pálinkát ? ... — Nem!... — No akkor megyek. De tudja meg, hogy többet soha nem jövök a botjába! — Mehet bátran! — mondá elbizakodva a korcsmáros. Szálas Tamás hazafelé tart. Útközben eszébe jut, hogy mit is mondott neki Béni ? Ma még a maga házában aludhat holnap már a máséban. Tehát már holnap elárverezik az ő házát, földjeit ? Mi lesz akkor feleségével, gyermekével?... És Szálas Tamás elérzékenyülve, földre szegezett szemekkel, a keblében dúló vihar vádoló morajától kisérve, haladt otthona felé. Gyötrelmes gondolataiból feléje szaladó kis fia kiáltása ébreszti fel :j — Édesapám, édesapám! Jöjjék már kelmed. Olyan régen várjuk. Itt van nagyapó is. Nézze, adott nekem pénzt. De még van neki sok, én láttam. Siessünk! Mama már nem sir. Ott benn a házban várják kigyelmedet. A kis fiu megfogta édesapja kezét és vezette be a szobába. Szálas Tamás nem ellenkezett. Engedte, hogy vezesse fia az após és feleség elé. A mint az ajtóhoz értek, a kis Tamás bekiáltott: — Nagyapó! Itthon van már édesapám! — Isten hozott édes fiam! — szól komoly, de szelídséggel vegyes hangon Búzás Dénes. — Bár ne hozott volna! — Miért?! — Hát azért, — mondá Tamás elérzékenyülve, — mert ma vagyok e házban utoljára. Földeimmel együtt eldoboltatja holnap Béni a korcsmáros. — Nem olyan könnyen megy az édes fiam! — Hogy-hogy édesapám?!... — Hát csak úgy, hogy nem engedjük! — De nincs pénzem! — Hozott édesapám. Megváltja az adósságtól — szólott Tamás felesége és szemében örömkönnyek csillogtak. — Megváltom. — Tromfolt grá az öreg Búzás Dénes. Szálas Tamás bűnbánólag, sírva borult apósa és felesége nyakába. Felfogadta, hogy a régi, jó útra visszatér. Majd asztalhoz ült a család, és boldogan fogyasztotta el amit az Isten adott: az egyszerű, de Ízletes vacsorát. * * * Másnap Búzás Dénes kifizette veje adósságát. A családi fészek és gazdaság megmaradt Szálas Tamásnak ; ki szorgalmas munkássága és takarékossága által már azóta gyarapította is gazdaságát. De kell is ám munkálkodnia, mert amit az Isten adott ajándékul a családnak, az egy újszülött kis leány : Mariska. Hadd nézzen ő reá is valami, ha már a kis Tamásra is néz. Szász Ferencz. Magyarország népesedése. Április hónapban 60.301 gyermek született élve a magyar birodalomban, az elhaltak száma pedig 46 708-ra rúgott, úgy hogy a természetes szaporodás 13.593-at tett. Az előzó év április havi eredményeivel szemben az 1906. évi április némileg kedvezőbb eredménnyel zárult. A születések száma kevesebb volt ugyan 1463-mal 1905. évi április havához képest, de a halálozás
