Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-06-03 / 22. szám
MAGVAK FÖLDMIVELŐ 177 áldozták, mert hiszen az embereknek az a törekvésük, hogy egy nagy embercsoportot képezzenek és világpolgárokká legyenek! Aztán majd jön az . erőszak korszaka. Aki bírja, az marja. Ha a kis ember nem bírja, hát szenvedjen, hallgasson, de boldogulásra ne számítson! Lám-lám, milyen pokoli sötétség kezd borulni az emberek agyára, hogy össze-visz- sza kavarják a legszentebb, legtisztább dolgokat? Mi lesz velünk az Isten kegyelme nélkül ? Azért mondjuk atyámfiai, hogy világosságra vagyon szükségünk. Hogy ez a magyar nép lásson tisztán, hogy el tudja választani az igazságot a hamisságtól, sötétséget a világosságtól. Azért fohászkodunk buzgón a magos ég felé. — Jöjj el Szentlélek Isten, világosítsd fel e nép értelmét. Hadd süssön újra a kereszténység napja, mely ezer éven keresztül vezette a nemzetet jó és balsorsban! Oh mert most van szükségünk e világosságra, mikor ébredeznek, munkálkodnak a nemzet jobbjai, mikor teslvéri jobbal nyalnak felétek, hogy felemeljenek segítsenek — jó magyarnép! A mi leányaink. Múltkori cikkünkben feltártuk azon szomorú helyzetet, melyben gazdasági bajaink, különösen a falusi élet szomorú körülményei közt ami népünk leányai vannak. Ne elégedjünk meg azonban a sajnálatos tünetek feltárásával. De a sopánködással sem. Itt az idő, talán a 12. óra, mikor tennünk, cselekednünk is kell. A falusi élet fellendülését, a magyar nép családi jólétének megteremtését nem várhatjuk addig, mig népünk leányai nevelését uj, egészséges irányba nem tereljük. A mi helyzetünk, a magyar társadalmi élet újra való kiépítése hangosan követelik, hogy népünk leányai gazdasági kiképzésben részesüljenek. Hiszen ezzel oly dolgot kívánunk, melynek áldásos voltát már legtöbb, a mi országunk helyzetéhez hasonló országokban régen felismerték. Nem csak, de végre is hajtották megtestesítették. Legközelebb igen érdekes adatokat olvastunk a nép leányainak gazdasági neveléséről, kiképzéséről. Csak néhányat említünk fel. Angliában például már évek óta állnak fenn tejgazdasági és kertészeti iskolák nők számára. Újabban a baromfitenyésztést, gyümölcstermelést és kertgazdálkodást is felvették programmjukba. mint termelési és tenyésztési ágakat, melyek elég tisztességes jövedelmet hoznak s amellett a női foglalkozással teljesen összeférnek. A nők gazdasági nevelése legnagyobb mértékű Belgiumban, a hol a kormány az országban mindenütt különböző rendű és rangú nőknek gazdasági és háztartási iskolákat állított fel. Belgiumban az első női gazdasági iskolát az 1891-ik évben alapították, azóta már 245 női gazdasági iskola létesült 9000 növendékkel. És nálunk, mikép vagyunk e téren 7 Hiszen a mi országunk igazán első sorban földművelő ország. Itt volna csak helyén való, hogy úgy az állam, mint a társadalom kezébe vegye ezt a nagy, messze jövőbe kiható ügyet. Mert mi is történik a mi leányainkkal, ha — legjobb esetben — elvégzik a falusi elemi népiskolát ? Leányaink legtöbbször tétlenkednek, mert ma már — mint az a múltkor kifejtettük — a falusi leányok idegenkednek az erősebb mezei munkától. Otthon a családban az édes (anya) elvégez mindent, hogy leányát kímélje. Csuda-e aztán, ha a leányka a város felé kacsint, honnan gyakran látogatóba jönnek a már városba szolgáló falubeli leányok ... és cifra ruhájokkal ellenállhatlan vágyat lopnak az otthonlevők szivébe is. El a városba, mondják és cselekszik ők is. Mikép történnék ez, ha az elemi népiskolából kilépő leánynak nyomban alkalmat nyújthatnánk arra, hogy magukat korán képezzék a kert gazdaságban. Avagy megkedveltetnénk velük valami más foglalkozást, a mi aztán egy kis jövedelemhez is juttathatná őket. így gondolni sem gondolnának másra, minthogy ők ott saját falujokban derék, erkölcsös, munkás gazdasszonyok, házi asszonyok lesznek. A legény ifjúság is más szemmel nézné az ilyen leányokat. Komolyabb gondolkodásra vezetné a fiatalságot és reményt, bizalmat ültetne lelkűkbe a családi élet alapítására. Nem fogná el őket a kényszervágy arra, hogy Amerikába vitorlázzanak. Ugv van-e? — legény fiatalságunk. Mit szóltok hozzá ? Az eziistmennyegzö eredete. A huszonöt éves boldog házasság megünneplésének szép szokása nagyon régi eredetű. Capet Hugó, a franciák első királya a Capetingok házából a 987-ik év körül meglátogatta nagy bátyját. A kastélyban két vén cseléd, egy férfi és nő, vonta magára a fejedelem figyelmét, kikről a kastély ura elmondta neki, hogy már huszonöt év óta vannak szolgálatában és példás magaviseletükkel kiérdemelték az egész család szeretetét. A király maga elé rendelte a két öreget és igy szólt az asszonyhoz : — Hallottam hűségedről, mely annál inkább dicséretre méltó, mert a nőnek ilyen előhaladt korban már sokkal nehezebb a dolog és az engedelmesség, mint a férfinak. Hűségedért meg akarlak jutalmazni. Legjobb jutalmad pedig az a hűséges ember, a ki huszonöt évig együtt szolgált veled. És, hogy ezentúl gond nélkül élhessetek, nászajándékul adom néktek a szomszédos szép majort. — Jó királyom, válaszolt könyekig meghatva az öreg szolga, köszönjük jóságodat, de hajunk olyan fehér már, mint az ezüst — Tartsatok tehát ezüstlakodalmat, válaszolt a király, ime itt a jegygyűrű. És ezzel drága aranygyűrűjét lehúzta ujjáról és átadta az öreg párnak. A király jóságos tette nagy lelkesedést keltett mindenfelé és az ő tiszteletére csakhamar elterjedt egész Franciaországban és később más országokban is az ezüstlakodalom szép szokása.
