Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-06 / 18. szám
150 MAGYAR FÖLDMIVELŐ — Villámcsapás. Heller Péter rakamazi gazdát ápr. 25-én szerdán szántás közben agyoncsapta a villám. — Mekkora adót fizetnek a központnak ? A »Szabadság« cimü munkáslapban ezeket Írja erről a dologról egy kőmives : »Mi mindent kell évenkint fizetni, hogy szociálista elvtárs lehessen valaki? Nem többet, mint a »Népszava* cimü lapért 14 kor. 40 fül., Szaklapért 2 kor. 40 fill. Zsebkönyvért 70 fül. tagsági-dij 15 kor. 60 íill.-t, ellentállási alapra szintén 15 kor. 60 fill.-1, pártadóra 2 k. 80 fill.-t, tehát egy évre összesen csak 49 korona 70 fülért kell fizetni. No de ez még kevés, most még hozzá kell számítani, hogy hányszor fordul elő sztrájk, bojkott. Ez mind fizetéssel jár. Most aztán ezeknek tetejében »választási alap«-ra is kell fizetni. Erre sem kell egyszerre többet fizetni mint 40 fillért, de ezt a 40 fillért minden körülmények közt fizesse a munkás, mert ellenkező esetben jön a megbélyegzés, a kizárás stb. cm szegény épitőmunkás vagyok. Négy gyermekem van és mind a négyen iskolába járnak. Nem keresek többet hetenként 26—28 koronánál. De ezt is csak nyáron. Télen abból kellene élni valamennyiünknek, amit nyáron félre tudok tenni. De ez lehetetlen, mert, mint szervezett munkás, köteles vagyok évente 50—60 Koronát, a szakegylet által kötelezőnek előirt dolgokra fizetni. Ehhez még aztán hozzájárul az is, hogy egy évben két-három Ízben sztrájkolunk. Hát hogy éljek meg a családommal tisztességesen, hogy járassam gyermekeimet iskolába ha mindezeket fizetnem kell'? n -ii lii A spanyol király házas— A nagy Világból. sága Madridból jön a hir : A városi tanács elhatározta, hogy a király esküvője alkalmából nagy virágcsatát és dalosversenyt fog rendezni. A lakodalmas menet, mely rendkívül fényes lesz. be fogja járni az összes utcákat. Az esküvőre Madridba várják Ferenc Ferdinánd és Jenő főhercegeket is. — Ausztria. Az osztrák miniszterelnök. Gautsch megbukott, a mely körülmény nem kis hatással lesz az osztrák állapotok alakulására is. így persze az osztrák kormány is lemondott. — A Vezuvról. A Vezúv ismét csöndesen dohog. Mateucci tanár megmásztu s Vezuvot és megfigyeléseiről a következőket közli: A sodronykötélvasut alsó állomása teljesen elpusztult, helyét is alig lehet megtalálni. A nagy gőzkazánt a láva kétszáz méter messzire sodorta magával. A vasúti sínek sok helyütt megolvadtak, a sodronykötél ösz- szezsugorodva hever a hegy alján. A vasúti kocsik eltűntek, valószínűleg porrá égték. A felső állomás szintén csupa rom. Mateucci és kísérői az obszervatóriumtól másfél óra alatt jutottak a felső állomásig, mert térdig gázoltak a hamuban s onnan a rövid ut megint fél óra hosszat tartott a kráterig. A Vezúv csúcsa és a kráter egészen megváltozott. A kráter átmérője most 1500 méter, füst nem tódul ki, de nehéz, fojtó kéngőzök törnek elő. A hamu sok helyütt még nagyon forró és Mateuccinak kísérőivel együtt némely helyen futniok kellett, nehogy megégjen lábuk. Erős szél fújt. amely a hamut fölkavarta s igy nem lehetett fölállítani a mérőkészülékeket, a kráter mélyébe sem lehetett lenézni a fojtó gőzöktől. Mateucci csak annyit állapíthatott meg, hogy a Vezúv 200 méternyire sülyedt. A szél és a felhő miatt nem lehetett sokáig maradni a Vezúv csúcsán. A Cook-vasut vasárnap óta jár. Az obszervatóriumig naponkint kétszer indítanak vonatot — San-Franciscoban megszűnt a veszedelem. A tűzvészt sikerült megfékezni s rnosl már zavartalanul folyik a segítő munka. Mindenekelőtt a vasúti közlekedést igyekeznek miolőbb helyre állítani, mert az elengedhetetlen föltétele az eredményes munkálkodásnak. Ma már elegendő a városban a viz és az élelmiszer is, úgy hogy az éhínség és a dögvész veszedelme is megszűnt. — Sanfranciscói menekültek borzalmakat beszélnek el. Egy asszony meséli, hogy hozzátartozóival együtt az utcán tanyázott, ahol biztonságba hitte magát a lángoktól, de az egyre terjedő tüz- tenger arra kényszeritette őket, hogy tovább meneküljenek. Egy helyen katonák és tűzoltók egy ember megmentésén fáradtak, aki a romok közé szorult és könyörgőtt, hogy mentsék meg. A szerencsétlennek csak a feje és válla és az egyik karja volt szabad. Karjával hadonászott, segítségért kiáltozva. A segítségre jövő katonák nem tudtak hozzáférni a szerencsétlenhez az égő ház lángjai miatt. Már csak egyetlenegy katona volt hátra Amikor ez sem állta már a for- róságot és el akart menni, a szerencsétlen áldozat könyörgött neki, hogy lőjje főbe. A katona kezdetben vonakodott, de végre is agyonlőtte. Egy másik esetben egy rendőr lőtt rá egy eltemetett emberre, hogy megszabadítsa őt kínjaitól. A Vezúv hamuja a keleti tengernél. Brauns dr. tanár, a kiéli ásványtani intézet igazgatója azt a sajátságos fölfedezést tette, hogy a Vezúv legutóbbi kitörése alkalmával a tüzhányóhegy hamuja egészen az északi német partokig elrepült. Egy orvos, a ki a keleti tengerparti Neustadt városkában lakik, verandájának bádogtetójén egy déli széllel jövő zápoéeső elmúltával sárga lerakodmányo- kat talált, a melyeket azután dr. Brauns behatóan megvizsgált és megtalálta azokban a Vezúv lávájában előforduló összes ásványi alkatrészeket, mig az e vidéken található ásványi anyagok teljesen hiányoztak belőlük. Brauns tanár a leghatározottabban állítja, hogy a szóbanforgó lerakod- mányok nem más, mint a Vezúv hamuja, a mely az 1500 kilométernyi utat Nápolytól odáig levegőben tette meg. — Színes felhők. Nagyon nevezetes, érdekes és felette ritka tüneménynek voltak nemrég Skótország keleti részén a partlakók tanúi. Tiszta levegős, verőfényes időben nemsokára naplemente után, nyugatról néhány felhő jelent meg a szemhatáron, mely a legszebb szivárvány színekben pompázott. Az intenzív viola színtől egészen a barnás vörösig mutatkoztak színek. A felhők egymással nem függtek össze, de alakjuk egyforma volí. ügy tűnt fel minden egjTes felhő, mintha mindegyik egy-egy intenziven világitó szivárványt rejtene magában. A tünemény többször ismétlődött egymásután és különösen nevezetes azért, mert eddig színes felhőkről csak a trópusi vidéken volt a fizikusoknak tudomásuk. EOYBŐL-9IÍSRÓL. Vas Gereben és az osztrák katonák. 1849-ben történt, a szabadságharc szomorú leveretése után. A sok között Vas Gerebent, a jeles magyar regényírót is keresték az — osztrák katonák. Vas Gereben ekkor Zalamegyében volt és éppen nem volt kedve ahhoz, hogy elfogassa magát. Az üldözők nyomában voltak, a mikor az iró beállít egy földes gazda udvarára. A gazda éppen szénát hányt s Vas Gereben rövid szavakkal tudtára adta, hogy üldözik az osztrákok. Minthogy jó ötletnek sohasem volt szükiben, megkérte a gazdát, adjon neki, ha van csizmát, gatyát, gombos mellényt, hogy átöltözködhessék. így is történt. A mikor Vas Gereben parasztruhájában kijött a házból, rá sem ösmert volna senki. Jó magyaros képe volt, értett ahhoz is, hogy mikép mozogjon a szokatlan ruhában s azt hihette volna az ember, hogy egész életében nem a tollal, hanem az ekével dolgozott. > Javában hányta az udvaron a szénát, a mikor beállít az osztrák tiszt két legényével. A mint a tiszt meglátja a munkálkodó parasztgazdát, németül szól hozzá, mire a paraszt nagy llegraával csak annyit mond, hogy: Niksz dájcs! A tiszt erre tört magyar nyelven iparkodik megértetni a paraszttal, hogy mi járatban van. A szegény gazda kétségbeesett mozdulatokkal mutatja, hogy az egész dologból nem ért egy szót sem. A tiszt dühösködni kezd, s átkutatja az egész házat. Persze, hogy nem talál semmit, csak a másik parasztot, a ki csak annyit ért a beszédjükből, mint az első. Végre is eltávoznak s a tiszt menetközben a fogai közt mormogja : — Milyen ostobák ezek a parasztok. (!) * Angolosan. Egv leleményes angol furfangos módon telt szert a földkerekség minden országát felölelő levélbélyeg-gyüjteményre. A következő hirdetést közölte a Times-ban: »Házasság. Egy fiatal leány, tizennyolc éves, barna, csinos, százezer font vagyonnal, kire néhány év múlva még háromszázezer font vár, házasságra óhajt lépni egy tisztességes férfiúval, a ki vagyontalan is lehet. Komoly ajánlatok, stb.« Az angol gentleman huszonötezer választ kapott a világ minden részéből s oly tökéletes levélbélyeg- gyüjleményt állított össze, a mely a világon ritkítja párját. A SZERKESZTŐ TELEFONJA^ Cs. Cs. Magunk is sajnáljuk, hogy a »Nevessünk«-be az a kép belekerült. De véletlen tördelés az oka. Ilyen megesik, mig emberek csinálják az — újságot is. Előfizető. Világért ne menjen ebbe bele. Az illeték fizetésének elhalasztása címén könnyen vesztheti pénzét, melyért azt a házat — hite szerint — megvette. Pedig addig nem az öné, mig a telekkönyv tisztában nincs. 132. Az a különben érdemes újság, mint előre megjósoltuk, helyes irányba — terel- tetett. Gyöngyös, Mátyás bácsi. A fiú itthon. Még el sem fáradt, mikor megérkezett. Tulipán. A tudós történészek, mint biztost Írják, hogy ott, azokon az ősi mezőkön, hol Álmos, Árpád apáink éltek és egyáltalán őseink laktak . . . beláthatlan mezőtérségeken virágzott a tulipán. Természetesen a maga természetességében. Őseink nagyon kedvelték ezt a virágot. Sisakjaikra, szűrre, lószerszámra tűzték dísznek. Persze, amit igy szerettek azt el is hozták ide a Duna és Tisza közzé, a mostani Magyar hazába. Hát a magyar nép most is szereti ám. Odapingálja butraira és a többit már sokszor megírtuk. MORVÁI JÁNOS KÖNYVNYOMDÁJA, SZATMÁRON.
