Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-04-22 / 16. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ

Méltóságod célzott arra, hogy a Gazdaszövetségnek az a reménye, hogy hivatalhalépésem után sem szakítom meg azon meleg kapcsokat, a melyek a Gazdaszövetséghez tűznek. Méltóztassék meggyőződve lenni, hogy ebben nem az én egyéni kényelmem a döntő tényező, hanem döntő a közérdek és a magyar mezőgazdaság érdeke.

Amíg hihetem, hogy a Magyar Gazdaszövetségnek nem fog hátrányára válni, addig hajlandó vagyok az elnöki tisztet megtartani. (Viharos éljenzés).

Annál inkább tehetem ezt. mert méltóságodban hatalmas támaszt bírok, valamint hatalmas se- mas segítő társainkban őrgróf Pallavicini Ede ő excellenciájában is, a kinek barátságát mindig hálásan éreztem, és erős támaszt birok — azt hiszem ezt méltányosnak és igaznak tartja mindenki — dr. Bernát Istvánban, a szövetség nagyérdemű igazgatójában, mindnyájunk barátjában is. (Éljenzés.)

De midőn itt vagyunk, lehetetlen, hogy meg ne emlékezzünk a Magyar Gazdaszövetség megalapítójáról és tiszteletbeli elnökéről, gróf Károlyi Sándorról is. (Éljenzés.) Reményiem, hogy a Gondviselés visszaadja egészségét s a mi igazi vezérünk ezentúl is ő lesz, ő, aki nemcsak a gazdák között a legelső gazda, hanem a hazafiak közt is egyike a legelső hazafiaknak. (Ugv van!)

Még egyszer hálásan köszönöm nagybecsű kitüntetésüket s magamat szives támogatásukba és barátságukba ajánlom. (Lelkes éljenzés.)

Darányi miniszter ezután hosszabb ideig barátságosan elbeszélgetett a küldöttség tagjaival.

A tulipán-kert.

Abban a nemes mozgalomban, a melynek külső megjelenése a tulipán-jelvény, az a nevezetes ma, hogy a munkába állottak azok is, a kiknek érdekében az egész akció megindult. A magyar kereskedőket és iparosokat értjük, a kik ma már nagy buzgóságot fejtenek ki abban, hogy boltjaikban lehetőleg csak magyar gyártású cikk találjon helyet. A kereskedelem és ipar emberei is harcba viszik tehát minden komoly akaratukat a közönség nemes patronátusa alatt.

A mozgalomnak jelentős eseménye a király- helmeci védőegyesület megalakulása. Egy izzó ha- zafiasságu, nemes főúri asszonynak, gróf Mailáth .lózsefnénak dicséretes müve ez. Mailáth grófnő tisztán gyakorlati alapra fektette a mozgalmat és ezzel már előre is nagy sikert biztosított a Bodrogközben a magyar iparnak és kereskedelemnek.

A gyűlés, a melyen a védőegyesületet megalakították, a minap folyt le gróf Mailáthné elnöklésével. A grófné lelkes beszédben ismertette a mozgalom célját s indítványára elfogadtak egy határozati javaslatot, a melyben az egyesület kimondja:

1-ször: hogy megindítja a magyar ipar és kereskedelem fejlesztése és istápolása érdekében alakítandó szövetség, vagy másfajta egyesülésnek az előkészítő munkálatát. E célból előkészítő-bizottságot választ, melynek feladatává teszi egyrészt a tagok gyűjtésére szükséges akciót szervezni, másrészt az alapszabályokat előkészíteni.

129

2- szor: Hogy addig is, mig a szövetség megalakul, ez értekezlet minden tagja erkölcsileg kötelezi magát a magyar ipar és kereskedelem érdekét szivén viselni és az okosság és óvatosság által szabott határokon belül, erejéhez mérten előmozdítani.

3- szor: Végül mondja ki az értekezlet, hogy a ki kívánja érzelmeit külső jel által dokumentálni, jelvényül választani fogja a tulipánkert vezetősége által a forgalomba hozott és a budapesti Fischer- cégnél kapható tulipánt.

Gróf Mailáth Józsefné beszédéből idézzük a következőket. »Hatvan év leforgása alatt immár harmadszor indittatik meg hazánkban a maihoz hasonló mozgalom. Az elsőt 1835-ben elnyomta az erőszak és vér, a másodikat 1866-ban elaltatta a békés kiegyezés! Mindkétszer nagy és bölcs hazafiak fáradoztak ez ügy körül, és ha meggondolom, hogy voltak ama hazafiak között olyanok is, akik aggodalommal nézték a mozgalmat és nem jó jövőt jósoltak neki, önként azt a kérdést vetem fel magam előtt, vajon helyes lesz-e ez most ? Nem akarom kutatni, mik voltak okai e tényleges sikertelenségnek. de kénytelen vagy belátni, hogy e hosszú idő alatt.* ha életrevalósága lett volna az eszmének, okvetetlenül nagyobb fokon állana iparunk és kereskedelmünk. Okulva a múltakon és a szerzett tapasztalatokon, tartsuk kötelességünknek a magyar ipar és kereskedelem fejlesztésére szövetkezni, de igyekezzünk azt úgy megtenni, hogy abból minél több haszon és minél kevesebb kár háramoljon hazánkra. Karoljuk fel mindenekelőtt az iparnak amaz ágazatait. melyekről a tapasztalat azt tanítja, hogy van nálunk jövője, azokat fejleszszük teljes erőnkből, ugv hogy azokkal nemcsak saját szükségletünket tudjuk kielégíteni, de meglegyen azokból a minden körülmények között szükséges kivitel is, mert kivitel nélkül nincsen gazdag ország és viszont ne zárkózzunk el az elől, hogy amit a külföld jobban állít elő, annak hazánkba való behozatalát lehetségessé tegyük, mert hisz már Széchenyi István mondotta, hogy: Kivinni akarni és ott készpénzen eladni valamit, bevinni viszont semmit, ez oly szép ideál, mely, fájdalom, csak költői, vagy gyermeki velőben létezik. Ha sikert akarunk elérni, mindenekelőtt a társadalom minden rétegében, nem fölébreszteni, de megteremteni kell azt a tudatot, hogy lehet Magyar- országon is jól vásárolni, divatszerüen öltözni, sőt fényűzést is gyakorolni.« A nagyszámban összegyülekezettek az előterjesztett és a hazai iparpártolást célzó határozati javaslatot lelkesedéssel fogadták el. * i

A gólya gyomra. A nép a gólyát nagy tiszteletben tartja, mert igen, hasznosnak véli, azt hívén róla, hogy sok férget pusztít el. Vannak azonban, a kik nem tartják oly ártatlannak. Egy kutató tizenkilenc gólyának gyomrát megi vizsgálva, a következő eredményre jutott: a tizenkilenc gyomorban talált: nyolc darab mezei egeret, tizenhárom vakondot, négy mókust, százharmincegy leveli békát, három vizi békát, két varangyos békát, ezeken kívül fiatal madarak testrészeit, tojáshéját, halpikkelyeket és egy gólya gyomrában százharmincöt káposztapille hernyót. A tizenkilenc gólya által elfogyasztott állatok közül tehát csak a mezei egerek és a káposzta-pille hernyók*voltak kártékony állatok, mig a többieknek túlnyomó része a mezőgazdasági I hasznos állatok csoportjából került ki.