Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-15 / 15. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 117 nientelték ... Egy régi gárda kívánatos pusztulása — írják egyhangúan az újságok. * Az uj választások ápr hó 29. napjától bezároló- lag május hó 8. napjáig lesznek. Tehát tíz nap alatt. * Takarodó. A hivatalos lap csomójával hozza a sok felmentéseket. Takaródét fújnak ezzel sok királyi biztosoknak, sok hirtelenül ugorkafára kapaszkodott embernek. Mennek a sok dijnokból, Írnokból szolgabiróvá vedlett urak is. Mikor a hajó sülyed — a patkányok menekülnek. Nemzeti könyörgő és hálaadó im ádságunk. Szorongattatásunk nagy napjaiban, mikor a nemzet törvényházát bezárták, mikor elfojtva nemzeti nagy bánatunkat, úgy szólva rigasztalhatlan könyeink között járdaltunk: a nemzet nagyjai, jobbjai, népe kinyitották Isten templomát és ott —- a szentelt boltivek alatt borultak le a magyarok Istene előtt, hogy oltára elé tegyék végtelen nagy nemzeti fájdalmunkat, de reménységünket is. Fönséges, magasztos jelenet volt ez! Mikor ezer és ezer ajkon elzugott az öreg nemzeti ének Áld meg országunkat Vezéreld jóra ami királyunka, t! És az a másik, a nagy nemzeti küzdelemnek mélységes idejéből való Magyarországról, romlott hazánkról Ne feledkezzél meg szegény magyarokról. Szinte megkönnyebbült az ország nyomott hangulata, szinte szivárványt láthattunk a hatalmas dóm boltivei felett. Így volt ami nemzeti könyörgő imádságunk! És Isten, a nemzetek Istene megáldotta a mi országunkat. Jóra vezérelte ami királyunkat. Hogy leszen tani hálaadó imádságunk? Felzug-e országszerte a Te Deum, a hálaadás szent éneke? Ez a nemzet sohasem volt háladatlan. Voltak bűnei, de erényei közt a háladatosság ott virult. Ha az emberek iránt sem volt háladatlan, lovagias nemzet, hogy hogyan lehetne most háladatlan Isten iránt, ki megáldotta a béke áldásával, egy uj élet virulá- sával ezt a bő búharmattal telitett országot és jóra vezérelte ami felkent apostoli királyunkat. Nem hisszük, nem hihetjük, hogy annak a lepecsételt országgyűlésnek kapui megnyílhatnának addig, mig az ország szivében és az ország legelrej- tettebb zugában fel ne hangzanék a nemzeti hálaadó imádság és ének. Úgy legyen! Bodnár Gáspár. Hozzákezdünk a munkához .... A nagy nemzeti öröm kétségtelenül végig zúg az egész országon. Sok, nagyon sok okból örülhetünk, ki tagadja . . . Tervezgetnek, kombinálnak is, hogy ez leszen. Ez fog történni, ezután igy leszen. Mik az uj miniszterek tervei, hozza egyik fővárosi újság. Hogy Appo- nyi grót vallás és közoktatási; miniszter első dolga lenne, hogy a színházak üg\ét veszi pártfogása alá. Darányi meg az erdők eladását és igy tovább No hát csak efféle felületes dolgokkal — egyelőre legalább — ne álljunk elő. És ne is örüljünk nekiek. Valljuk be inkább kész örömmel, hogy gondolatunknak, örömünknek, jövő reményünknek az az első, mozgató tengelye, hogy egyszer már hozzá kezdhetünk a komoly munkához. Mi, szerény igényű néplap voltunk azok, kik a legnagyobb csüggedések, viharok idejében mindig azt hangoztatjuk: Sokat áldozzunk azért, hogy a nemzet vezérei, de maga a nép dolgozhassák már egyszer. Dolgozhassák nyugodtan, menten minden politikai viharoktól és incselkedésektől. Hát azért végtelen a mi örömünk, mert annak zálogát látjuk, hogy végre dolgozhatunk Mert most még több dolgozni valónk van. mint másfél évvel ennek előtte. Emlékezzünk csak Majláth Józsefnek, a főrendek vezérének hatalmas tiltakozó beszédéről, melyben arra mutat reá, hogy romokat látunk, mindenfelé, még ott is dolgozni fog kelleni, hol csak nem rég építettünk. Hát kezdjünk hozzá a munkához! Br. A régi igazságszolgáltatás. Angliában az elmúlt századokban a házi perpatvart vízzel büntették. A nvelves asszonyt a folyamhoz vezették, egy gerendára rácsától Iák s háromszor a viz alá merítették. Majd valamennyi falunak és városnak a pellengéren kívül meritőszéke is volt a Xantippék ellen. E székre szintén rácsatolták az illető nyelves asszonyt s a vizbe mártogatták. ügy látszik, hogy j Sakespeare grófságában, a warwicki grófságban volt a legtöbb nyelves hárpia, mert ott volt a legtöbb meri tőszék s ebből számos még ma is meg van. Warwick város tanácsa csak nemrég állított ki egy ily széket. Kingston városa, a surrey grófságban, szintén szerette alkalmazni ezt a büntetési s okiratai csakúgy hemzsegnek attól az adattól, hogy a meritőszéket bünletésül használták a makacs asszonyokkal szemben. A szék karfája mindenféle apró ördögökkel volt díszítve, amint éppen vasvillával igyekeznek megdolgozni a székbe ülő asszonyt. Idővel az alámentő szék büntetése elavult s helyette más büutclcsnem, a zabla lépett, mely vaslánc volt, a veszekedő asszony fejére tették s erősen lecsapolták, úgy hogy még szólni sem tudott. A waltonontamesi templomban is őriznek egy ily vasláncot 1633-ból. Országos Katholikus Tanitói Árvaház. létesült Esztergomban. Az árvaház számára Esztergom városa ingyen lelket adományozott, Hauszmann Alajos, a királyi palota építője pedig az épület terveit készíti el ingyen. Az árvaháznak már van 100 ezer koronája. Ehhez a hercegprímás is adott 25 ezer koronát; az esztergomi főkáplalan pedig 4 ezer koronával gyarapította az alapot. De ez nem elég. Az épület, a fölszerelés, a vezetőség mind sok pénzt
