Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-08 / 14. szám
110 MAGYAR FÖLDMIVELŐ vek, nyomtatványok stb. költségei 1 ezer 542 K 69 f, marad tiszta nyereség 3 ezer 786 K 68 f. Azon tagok, kik teljesen befizették üzletrészeiket, a közgyűlés után »tagsági könyv« helyébe részvényjegyeket kapnak szelvényekkel ellátva és majd ezekre történik az osztalék kifizetés. Miután a tagok jól áttanulmányozták az itt közölt dolgokat, szíveskedjenek minél számosabban megjelenni a közgyűlésen, bogy olt megtehessék észrevételeiket, esetleges indítványokat. Betétek után fizetünk tagoknak nem tagoknak 40/0-ot. Kölcsönök után szedünk 6°/0 kamatot. De kölcsönt csakis tagok kaphatnak. Szövetkezetünk az »Országos Központ« szakszerű ellenőrzése alatt áll, melynek ellenőre éven- kint többször megvizsgálja a szövetkezet ügy- és könyvvitelét. Perbenyik, 1906. évi márc. 29-én. Mary ez Emire könyvelő. JtTA.SAR.NAP DÉLUTÁN. Milyen közmondásai vannak az arabsnak ? »A közmondás« tartja az arabs »a beszéd szö- vétneke«, és csakugyan ezek mutatják meg a nemzet sajátságos eszejárását, gondolkodásmódját. Azért minket is érdekelhet, hogy milyen közmondásai vannak az arabsnak, annyival inkább, minthogy látni fogjuk, egyik másik belőlük nálunk is jár. Lássunk tehát egynéhányat belőlük. Neveli ám a fecske a gólyát; (mert neki eresz alatt a fészke, mig a gólyáét szél és eső éri.) Sokan vannak az ég madarai, azért mindenik a maga nótáját fújja. Hollót fogadott kalauznak, utat mutat omla- dékra. Fecske Istent dicséri, mecsetet meg elronditja. Iskolába vitték a farkast, mondták neki: »b, g, k«, azt mondta rá: »bárány, gidó, kecske«. A lyuk a hányat iszik, annyit néz az égre. Azt mondták a tehénnek: »Adunk reád bundát«. Azt mondta rá: »Csak a bőröm ne bántsák«. Kérdik a szamártól: »Hová?« Azt feleli rá: »Vagy vizel hordani, vagy fát«. Azt mondták a kutyának: »Ugorj egyet s ugass!« Feleli rá: »Két dolog egyszerre nem járja*. Macska egeret fog álinaban. Az éjjel azt álmodta a tyuk, hogy búzát rostál. Azt álmodta a kakas, hogy eleséget árul. Biztatják a kakast, hogy szóljon, azt feleli rá: »Mindent idejében«. Nagyot szóló kakas hajában már kurjogat. Kakasnak holtában is szemeten a szeme. Legrühesebb birkának legjobb forrás kellene. Ha kiabálás győzné, a hány kidőlt-bedőlt ház van, mind fölépítette volna már a szamár. Kérdik a szamártól: »Miért hosszú a nyakad?« Feleli rá: »Hogy messzire lássak.« Akár merre menjen a vakondok, meglátszik a fúrása. Összevesztek a mének, mikor a lovász is velük volt. Hadd süsse csak a pék a pogácsát, ha mindjárt csipeget is belőle. (Mindig jobb, semmint hogy kontár elrontsa.) Vagy tedd meg szép szerin, vagy hagyd el szép szerin. Beleköthetsz a fejedelembe, de nem ám az adószedőbe Nézd meg .előbb, kicsoda, ha pofon akarod ütni. Egy évig mondja magát barátodnak, aztán még próbáld ki. A mi kenyerünk is tiszta búza, a tiétek is tiszta búza. (Nem kell nagyra lenni.) Becsüld meg magadat, megbecsül a világ is; szemétre vesd magadat, tyúkok rajtad kaparnak. Cirókáld mirókáid a kezet, ha birósabb nálad. Csak hadd egye meg a tűz az aprófái! (Hadd veszekedjenek az emberek! Soh’se törődjél vele!) Nézd meg a szomszédot, mielőtt kiveszed a házat. Ha kovácscsal összeadod magad, sziporka száll fejedre. Mocskoljuk a világot, magunkon a foltja. Üvegből a házad, ne dobáld a szomszédod. Napamasszony, napamasszony, kend is volt ám menyemasszony ! Egyetlen barátod tulajdon kebeled. Isten legyen azzal a faluval, a melyiknek gyermek a bírája. Minden hajszál alatt ördögöt keres. Világtalan kalauzzal pórul jár a látó. Türelem Istentől, aggódás ördögtől. A holnapnak is van istene. Tedd meg a jót, ha tengerbe esik is. Közli: Nemo. ISMERETEK TÁRA. Iskolai élet Kínában. A Népművelés cimü folyóirat a következő ismertetést: Mindenki természetesnek fogja találni, hogy Kínában az iskolai élet merőben különbözik attól, a mit e fogalom alatt Angliában értenek. Kínában azelőtt nem volt nyilvános iskola. De a nevelésügy az utóbbi években nagy léptekkel haladt előre és manap már sok nyilvános iskola van az ország különböző részében, sőt Tiencsinben még egyetem is van. A gyermekek tanításának régi módja az volt — és ez a régi módi nevelés egyáltalán még ma sem szokatlan — hogy magántanilót fogadtak s gondjaira bíztak egy osztályba összevonva, tizenöt-tizenhat növendéket, a kiket rokon és jóismerős családokból szedett össze az, a ki a tanítót fölfogadta és fizette. Még előbbi időben az apák egymás fiait tanították, alkalmasint ebben is Kunfuciuszt követve, a ki azt állította, hogy a tulajdon fiának senki sem adhat jó nevelést. És kétségtelenül sok igazság rejlik ebben a fölfogásban, mert a szülői szeretet elhomályosítja az ember Ítéletét s nem engedi meg, hogy az ember biztos kézzel osszon igazságot akkor is, ha saját fiáról van szó. A kínai iskolás fiút ma rendszerint
