Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-01 / 13. szám
102 MAGYAR FÖLDMIVELŐ Pedig nap-nap után veszekedés volt otthon abban a házban, annyiból állott a megelégedésük. Az asszony minduntalan pénzért noszolta a családapát s Farkas Iván olyankor persze dühös lett. Nem tudsz várni, inig eladom a kanárit? — — lármázott magánkívül a haragtól. Várni! — Könnyű beszélni, de hol öt gyereknek kell mindennap tálalni, tessék ott várni: attól felkopik valamennyinek az álla. így történt, hogy Farkasékhoz lassan beköszöntött vigyorgó pofával a szükség. A csizmadia alig keresett, az asszony meg nem tudta ellátni a konyhát. A gyerekek szeméből kirítt az éhség, hanem a csizmadia erős jellem volt: amibe belekapott, azt végre is vitte. Dehogy törődött ő a családja apró- cseprő bajaival: ő megakarta mutatni, hogy a kanárinevelés valóságosan jövedelmező mellékkereset. És meg is mutatta. Mikor a nevelése már valóságos csudakanárivá nőtte ki magát, énekelt akárcsak konzervatóriumot végzett volna, akkor külön kalitkába tette s nyakába akasztotta vele a várost. — Meglásd, asszony — biztatta siránkozó feleségét — mennyi pénzzel kerülök meg egy óra múlva. Az asszony szomorúan nézett utána. Ki tudta volna tekerni ann a kanárinak a nyakát, de nyomban. Az volt az oka. hogy ők ilyen nyomorúságban sinylőnek. Mennyit keresett volna az ő ura, ha az a rongyos dög nincs! Es most . . . nyomorúság csak az ő életük. Két óra is beletellett, az ura meg mégsem került haza. Hanem egyszer . . . igen egyszer hangos fütyörészés üti meg a fülét. Nemsokára rá Farkas Iván rontbe a házba. Virágos kedvében volt. Egy tizkoronás bankót vágott ki az asztalra. — Itt van ni, asszony — kiáltott önérzetes büszkeséggel — most beszélj aztán, hogy nem jövedelmez ez a mellékkereset! A kanári ára, látod asszony. Farkasné elborult szemmel nézte, semmihogyan sem tudott felvidulni. Úgy kérdezte azután: — Mit csináljak azzal a pénzzel? A péknek adjam? vagy a mészárost fizessem ki belőle? Ruha is kellene a gyerekekneknek, a te kabátod is szakadt . . . száz helye is van annak a pénznek. — Hát akkor mit csináljunk vele ? — kérdezte a csizmadia elgondolkodva. Az asszony csak sirt. Farkas Iván zavartan meredt maga elé. Elsőben történt félesztendő óta, hogy röstelkedés vett erőt rajta. — Megvan! — Kiáltott keserű vigsággal — megvan, lelkem, adjuk azt a pénzt kamatra. — Kamatra? — rázta fejét az asszony. — No igen is, kiadjuk jövedelmező kamatra. Ismerek valakit, aki valóságos uzsorakamatot fizet a jószándéku hitelezőknek, elhidd, Piroska, megélünk — És ki az? — Az Isten. — Jóságos Isten, segíts meg! — tört ki fájdalmasan Farkasné — ott . . . ott jóhelven volna az a pénz, Iván. — Hát nem megmondtam ? — lelkesedett gyermeki hévvel a csizmadia — mindjárt megyek . . . a templomban van pörsöly . . . Tudod, a szegényeket segélyezik abból és én azt gondoltam, beledobom abba ezt a pénzt, annyi éppen, mintha odakölcsönöztem volta Istennek a szegények segélyezésére. Tudom, jó kamatot ád érte. — Fölpattant és elszaladt. Mikor haza jött, már erősen esteledett. Az asz- szony nem látta férje ábrázatát, nem is tudott olvasni róla, csak kiváncsi volt, mi lészen már most. Farkas Iván megfogta a két kalitkát. — Asszony, -- kezdte gyengéd szóval — ha nem haragszol, ezt a kettőt is eladtam. Épp az imént keresett valaki pár madarat: kanárit akar nevelni. Negyven koronát Ígért s mi tagadás, nálunk elkel a pénz, azután mi megélünk majd mellékkereset nélkül is: fogadom, lelkem, annnál többet fogok dolgozni. Tehát megengeded, hogy odaadjam? — Add oda, Iván — ugrott föl a csizmadia felesége s ura nyakába zorult — látod, fiam, látod, Isten máris megkezdi a kamatfizetést! Mikor a pap a hónap végén fölnvitolta a pör- sölyt s azt a bankót megtalálta benne, megcsóválta fejét, mondván : — Lám, lám, a gazdagoknak is eszébe jut már az Úristen! Olvassuk el! Tisztelettel kérjük azon előfizetőinket, kik csak egy negyed évre rendelték meg lapunkat, hogy előfizetésüket mulhutlanul újítsák meg. A múltban szerzett tapasztalatainkból kifolyólag lapunkat csak azoknak fogjuk tovább is küldeni, kik azt továbbra is megrendelik, vagy ebbeli óhajtásuknak levélben adnak kifejezést. KIS GAZDA. Áprilishavi tennivalók. A gazdaságban. A tengeri és répa alá a trágyát most kell kihordani és a vetés előtt alászántani. A burgonyagumókat elrakás előtt jó a szabad levegőn néhány napig megfonnyasztani. A dohánymelegágyat szorgalmasan kell szellőztetni, hogy a palánták ültetésig kellőleg megerősödjenek. Ha sűrűn állanak a palánták, az erősebbeket kihuzkodjuk és jó kerti földbe eldugdossuk, hogy meggyökerezzenek és az utánpótlásra szolgáljanak. Zöldtakarmánynak zabosbükkönyt és tengeri csalamádét vethetünk. A hó vége felé a korán vetett őszi rozs takarmánynak már kaszálható. A kertben. Mindenféle kerti vetemény, már az ugorka és tök is elvethetők. A gyümölcsösben. A nyesést be kell fejezni, mielőtt a rügyek kifakadnak. A virágzásban levő kajszin- és őszi baracfákat, ha zord szél jelentkezik, gyékényekkel betakarva megóvjuk az elfagyástól. A szőlőben. A nyitás és a metszés, ezzel együtt a karózás a főmunka. A tőkefejből és nyakból eredő rügyeket körömmel azonnal távolítsuk el, hogy a tőke erejét ne fogyasszuk. Az ojtványok kiültetésére ez a legalkalmasabb idő. A késői fagyok ellen kellőképen védekezzünk. A tavaszi szénkénegezésre a legalkalmasabb idő elérkezett.
