Magyar Földmivelö, 1906 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-07 / 1. szám

MAGYAR FÖLDMIVELŐ hurok rommá tettek, m egt éjjeleitek, félben hagyattak. Akkor igen meg kell hallgatnunk erősen a példabeszéd öreg madarának bölcs tanácsát: — A veszteség nagy. Dúlt fészketek kö­rül azért ne sirdogáljatok tétlenül. Sírással uj, erősebb és biztosabb tűzhelyeket nem le­het építeni. Fogjatok még erősebben a mun­kához és még minden jóra fordul. És abban van ami legfőbb reményünk, úgyszólván mentsvárunk, hogy a magyar nép erre a munkára még elég erős, kitartó, rávezethető. Dolgozik ő most is, de dolgozni és munkálkodni fog akkor igazán, ha olyan békéje leszen, melynek méhében nincs rejte­getve újabb és újabb vihar. A külföld népei reánk néznek és elis­merik ezt. Hogy a magyar nem roskadt össze. Tudna az még talpára állani, csak akarni kell. És mi, akik a nép közt élünk, bizony szintén jól tapasztaljuk, hogy jövő­jének reménységét nem az aranyfelleges ígé­retekbe veti, nem is veszi komolyan azt, hogy ezt az országot egyszerre Eldorádóvá lehet tenni, hol kolbászból van a kerítés és a többi. Jövőjének reményét Isten segedelme után saját munkaerejébe, az egymást megér­tésébe, az igazi testvériességbe, a jogok és terhek igazságos megosztásában helyezi. Ezen tudattal haladjon az 1906. esztendő hajója ahhoz a boldog kikötőhöz, hol a ma­gyarnép megleli életének föltételeit. Kisgazdák a megyei gazdasági egyesületekben. Általánosan érzett és bevallott jelenség, hogy a vármegyei gazdasági egyesületek legnagyobb ré­szének nem sikerült működése körébe vonni a kis gazdák számbavehető részét. Pedig ez nagyon figyelemre és nem kis aggo­dalomra méltó. Hiszen a gazdasági egyesületek szép, közszükséget munkáló célja nem épen abban van, hogy irányiló, vezető', munkálkodó kezeinek nyomát a gazdasági élet minden terén érvényesítse. A magyar gazdavilág a maga egészében kell, hogy szerves egységet alkosson. Nagyon természetes, hogy a gazdasági egyesületeknek is arra kell töre­kedniük, hogy működésük — a legbensőbb hatásai­ban — ezt az egész szervezetet munkálja, emelje, képezze és a sikerhez vezesse. Miként az embernek nemcsak [feje van, a ne­velésre, gyakorlásra, ügyesitésre nem csak a fejnek, deréknek van szüksége, de az egész emberi szerve­zetnek: úgy van ez a gazdaságban is. Mit ér a fa koronája, dereka, ha gyökerére mit sem adunk, ha gyökeréhez nem tudunk hozzá férni, ha azt magunk gondozása körébe nem sikerül vonnunk. A vármegyei gazdakörök működése sem lehet' teljes, sem gyümölcsöző, ha a kis gazdákat, az ön­álló földmives népet nem tudja magához láncolni,, tömöriteni. Életszüksége van neki erre. Mert az élő szer­vezetben éppen annak hiányát érzi, hova táplálékát, erősítő gondozását leginkább kellene nyújtania és. honnan aztán a maga egészébe friss, üde erőt, kész­séget és segedelmet nyerhetne viszonzásul. Gr. Dessewffy, az 0. Gazdaszövetség elnök csak a minap adott ezen közkivánalomnak az ország színe előtt nyílt kifejezést. ügy látszik szavai megérintették a kis gazdá­kat is. Felébresztették. Őrömmel olvassuk, hogy a Nyugat magyarországi G. Egyesületbe közelebb ötszáz kisgazda lépett be. Szép kezdet. Jó kezdet. Amire a példaszó azt mondja, hogy a jó kezdet már félsiker. Csak tovább tehát! Csak mozgatói legyenek az ügynek, akkor bizonyára a siker sem fog elmaradni, A tömörülésre, az egyesülésre soha nagyobb szükség nem volt, mint ma. De hisszük, soha alkal­masabb talaj sem. Az emberek, a jóakaratu embe­rek érzik, hogy az összetartásban van már erőnk,, reménységünk és jövőnk biztosítéka. A vármegyei gazdasági eg3^esületek fogjanak ehhez a tömörítő munkához, inkább más irányú működésektől vonjanak el időt, áldozatokat ideigle­nesen, csak a kisgazdáknak magukhoz való csatolá­sára vessék figyelmüket. Adjanak módot a kisgazdáknak arra, hogy e nehéz, szorongatott gazdasági viszonyok közt nagyobb, áldozat nélkül tagjai lehessenek az egyesületeknek. De ne csak névleg, a törzs könyvben. De élő. való­ban munkálkodó és művelődő tagjai. Mi magunk minden egyes alkalmat megraga­dunk, hogy e mozgalomban az egyesületek segítsé­gére lehessünk. B. Földhaszonbérlő szövetkezet. A Magyar Gazdaszö­vetség a közelmúltban mozgalmat inditott a földhaszonbérlő szövetkezetek meghonosítására. Az akció eredményeként legközelebb Békés-Gyulán megalakul ily szövetkezet. 3—500 zsellércsalád lakik itt olyan, amely esztendők óta bérek 1—3 hold földet másodkézből. Ezek évek óta sürgetik, hogy a váró? szerezzen nekik olcsó bérletet — természetesen sikertelenül. Az illetők most társulatot, szövetkezetét alakí­tanak, imely képessé teszi őket nagyobb földterület jutá­nyos kibérlésére. A szövetkezet 40 koronás üzletrészekkel alakul neg s az eszme nap-nap után jobban hódit. A moz­galom vezetői a Gazdaszövetség támogatását is kikérték s a szövetsig teljes erejével támogatja a szövetkezet létrejöttét. A legszebb ékszerek. A régi római asszonyokról fenmaradt egy igen szép és jelemző kis esemény. Az asszonyok ugyanis dicsekedve mutogatták ékszereiket egymásnak. Egyik drágábbat, mint a másik. Csak egy asszony maradt hallgatag. Firtatták is a hallgatag asszonyt, hogy hát ő is mutatná meg ékszereit. — Az én ékszereim otthon vannak, gyertek hozzám és én i; bemutatom nektek. Persze, hogy az asszonyok annak rendje és módja szerint el is mentek a szerény, hallgatag

Next

/
Thumbnails
Contents