Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-19 / 11. szám

VIII. évfolyam.

Szatmár, 1905. március 19.

11. szám.

Megjelenik minden vasárnap- i

Szerkesztősig és kiadóhivatal: SZATMÁR. Szent István-tér 9. szára.

FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS:

BODNÁR GÁSPÁR.

Előfizetési árak:

Egész évre . .

. 4 korona (2 frt.)

Fél évre . . .

. 2

(1 ’ )

Negyed évre .

. 1

(50 kr)

Amiben idáig hibáztunk...

Bizony, hosszú nóta lenne azt rendre elsorolni, amiben a magyar idáig hibázott.

De ezen alkalmatossággal csak egyetlen egy tünetet veszünk kapóra. De azt magasra hajítjuk ám, hogy minden emberfia jól megláthassa, jól megfigyelhesse.

Öreg hibánk volt, de a javából való. hogy nem tiszteltük eléggé egymásnak politikai meggyőződését.

A politikát elannyira elcsavartuk, hogy miatta összekevertük magát az embert, a becsületet, a hazafiságot.

A politika olyan vigyorgó sátán lett közöttünk, mely összekavart embereket, városokat, községeket, családokat egyaránt.

Ha Pál gazda, vagy Péter tiszteletes esetleg nem volt velünk egy politikai nézeten, vagy mint mondani szokás párton — akkor mindjárt hájog nőtt a szemünkön. Elfeledtük évtizedes, hű barátságát. Becsületes, tisztes múltját. Sőt volt merszünk egyenesen hazafiságát vagy királyához, országunkhoz való hűségét is kétségbe vonni. Igen, volt merszünk politikai ellenfelünket személyes ellenségünknek tekinteni és vele szemben oly cselekedetre ragadtatni, mely miatt később talán mindkét télnek szive vérzett.

Atyámfiái, azért mondják, tartják, hogy a politika csúnya mesterség. Aki azzal csiny- ján, módjával nem tud bánni, bizony hogy nemcsak legjobb embereit, de önmagát is könnyen megvérzi.

Ha hazánkban jobban tiszteltük volna egymás politikai meggyőződését, már régen

kialakult volna a nép, a választópolgárság igaz, tiszta, hamisithatlan nézete, mondjuk lelkiismerete.

Egyet ne felejtsünk el. Hogy ugyanis nem egy utón lehet célhoz jutni. Hogy azért, mert valaki ilyen vagy olyan politikai meggyőződést vall; vall tiszta szívvel, becsületes szándékkal... azért ne markoljunk bele a j becsületébe, hazaűságába; ne dobjunk kö- l' vet személyére, hivatására. Ne szakítsuk meg család és család közt a régen szövődött láncszemeket.

Ebben valójában sokat hibáztunk edáig la.

A mostani idők nagy tanulságot rejtenek magukban. íme, hogy változtak a körülmények, a felfogások, a kialakulások.

Tanítson meg minkéi ez az idő arra, hogy soha egyetlen egy párt se higyje el azt önmagáról, hogy egyedüli üdvözítő, boldogító — párt.

Tanítson meg igen arra, hogy a politikát mindig el tudjuk választani a személytől.

Ebben hibáztunk idáig, ezentúl ebben igyekezzünk a jóvátevésre.

1848.

Ez az évszám mindig korszakot, nagy-nagy emléket jelentő évszám volt a magyar nép életében.

Az 1848. márc. 15-ét a magyar soha nem lankadó emlékezettel, lelkesedéssel ünnepelte.

Mintha csak érezte volna ez a sokat szenvedett nemzet, hogy ennek a negyvennvolcadiki emlékezetnek, eseménynek forrásából kell neki mentenie akkor, mikor a nemzetre nagy, végzetes aszály borul.

Hát nem csuda, hogy az idei, az 1905-iki márc. 15-ét országszerte soha el nem ért lelkesedéssel,