Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-03-05 / 9. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 69 EGÉSZSÉG Régi szer a nátha ellen. Egy német orvosi szaklap a nátha épp oly egyszerű, mint csalhatatlan gyógymódját közli, melyet egy Williams nevű angol már 1841-ben sikerrel alkalmazott. Williams, amikor náthája volt, 21 órán át se bort, se vizet, vagy más folyadékot nem ivott és igy náthája nemhogy fejlődött volna, hanem mind kevesebb szüksége lett a zsebkendőre és 24 óra múlva teljesen megszabadult. Nem is köhögött, mint előbb, ha meghűlt és az egész katarhus megszűnt. Williams, miután ezt a gyógymódot önmagán próbálta, betegeinél is alkalmazta, a kiknek a két napi száraz koszt alatt kenyérrel, száraz tésztával, hallal, fehérhussal és száraz gyümölcsökkel kellett élni. Ennek a gyógymódnak nagy előnye, hogy nem kell otthon maradni, sőt jó melegen felöltözve, egy kis mozgás a szabad levegőn a gyógyulást még elősegíti. Rekedtség ellen igen jó a tojássárgáját finom táblaolajjal jól összekeverni és kanalanként bevenni. KIS GAZBA. Tavaszi munkálatok a méhesben. A szorgalmas méhésznek még akkor sem szabad megpihennie, midőn — látszólag munkaszünet ideje van. — Sokan azon téves hitet vallják, hogy a méhek is, mint sok más állat, a telet álomba merülve töltik. A munkás méhek télen is ébren vannak, rendesen táplálkoznak, bár csak kisebb mértékben. A méhek csak nyugosznak de nem alusznak. miért is a méhésznek egész éven át akad valami tennivalója körülöttük, még tél idején is, annál inkább egyéb évszakokban. Az alábbiakban röviden azon munkákról akarok szólani, melyeket a gondos méhész a tél vége felé, illetve tavasszal végez méhesében. Minthogy a méhek a telet nyugalomban töltik, az legyen a méhésznek legfőbb gondja, hogy semmi zaj, lárma ne zavarja őket, ellenkező esetben, ellenségtől tartva, fölrezzenve a röplyukhoz sietnek s ott a hidegtől megdermedve, közülök sok elpusztulhat. A lárma következménye azonban vérhas is lehet, mert mézükből — a vélt ellenség elől— minél többet megmenteni akarván a méhek, abból kelleténél többet szívnak magukba, a bélsárt visszatartani nem birván, a kaptár belsejét bepiszkítják s a bűzös, mérges levegőjű lakásban rendre elhullanak. A méheket védeni kell ellenségeiktől: egerek, harkályok- s cinkéktől is, melyek amellett, hogy lármájukkal az előbb leirt zavart idézik elő, pusztításaik által úgy a méhekben, mint a kasok, kaptárok, lépek stb.- ben is nagy károkat okoznak. Gondja legyen továbbá a méhésznek arra is, hogy méhei az erős téli szelek ellen védve legyenek. A szelek a kaptárok belső levegőjét any- nyira lehűtik, hogy a méhek megdermedve, elpusztulhatnak. Ha szeles helyen áll a méhes, állítsunk a kaptárok elé szalmából font vagy deszkából készült ellenzőt a szelek fölfogására. Az ilyen ellenzőnek továbbá még jó hatása is van, hogy a téli nap- sugárt fölfogja s igy nem fordulhat elő azon eshetőség, hogy a méhek a csalóka, faggyal mosolygó napsugár csábításának engedve, kibújnak s el pusztulnak. Ha azonban szép az időjárás s a hőmérsék 10-12 Celziusz fokra szált, nemcsak hogy nem kell a méheket féltenünk a kirepüléstől, hanem ellenkezőleg. ha maguktól nem repülnének is ki, a röplyukon át való beleheléssel, kopogtatással ösztönöznünk kell arra őket, hogy a tél idején összegyűlt bélsarakat kiürítsék, méhész nyelven: »tisztuljanak«. Hogy ilyenkor a gyenge méhek esetleg a hóra ne essenek s igy el ne pusztuljanak, a méhes körül lapátoljuk el a havat s a földre szalmát, pelyvát hintsünk. Ha a kaptárok hóval vannak födve nem baj, mert a hó meleg takaró, s csak akkor távolítsuk el, midőn már olvadni kezd, hogy a kaptárok át ne nedvesedjenek. A tisztuló kirepülés idejében a kaptárokat tisztítsuk ki, a fenékre hűlt morzsalékokat, holt méheket távolítsuk el, azon családoknak pedig amelyek kevés táplálékkal bírnak, mézeslépeket adjunk be, a víztartó üvegcsét pedig töltsük meg. Tisztuló kirepülés után ismét jól zárjuk be a kaptárokat, ép- ugy tömjük be a hézakokat ismét, mintha beteleltetnénk méheinket. A melegebb időjárás alkalmával az anya megkezdi a petézést. A meleg költőtér és csend méheink- nek mos még inkább szükséges. Fiasitás munkája megkezdődvén, a táplálék fogyasztása napról napra nagyobb lesz miért is szükséges, hogy elegendő táplálék és viz áljon rendelkezésre. Mikor a som, mogyoró mandula virágzik, a méhek már kívülről is pótolhatják részben a táplálékot, virágport s vizet mely utóbbira még a je- geces méz feloldására is szükségük van. Legyen a méhes előtt itatóedény, hogy a méhek odaszokjanak s ne kelljen vízért messze elkalandozniok. A vízbe zsúpot vagy mohát tegyünk, hogy arra leszállhassanak ivás közben. Mikor később mindig több és több méhlegelő akad, a természet hatalmas fejlődésnek indul, a kaptárban is megkezdődik a munka teljes erejében. Ilyenkor eljött az az idő, amikor a méhcsaládokat meg kell vizsgálnunk. Már a tisztuló kiröpülés alkalmával a gyakorlott méhész észreveszi, rendben van- e a család vagy sem. Ha valami nagyobb bajt vesz észre, azon rögtön segíteni iparkodik. A legnagyobb baj az ha az anya a tél folyamán elpusztult. Az ilyen anyátlan család már a tisztuló kirepülésnél gyanúsan, viselkedik. Nem akar kirepülni, miért is ösztönözni ingerelni kell arra. Első kirepülés után pedig a család nagyon nyugtalan, zavart, panaszosan zug, mi különösen akkor feltűnő, ha füstött füvünk be a kaptárba. Itt-ott látunk csak egy-egy méhet himport hordani s a röplyukhoz érve, ott hosszabb-rövidebb ideig időzik. Az anyátlan családnak anyát kell adnunk. ha azt megmenteni akarjuk. Ha tartalékban van anyánk, abkor azt egyszerűen kis szoktató-kalit- kába zárva, beadjuk a kaptárba. Mig ha anya nem állna rendelkezésünkre, akkor egyesíteni kell az árva kaptárt egy anyás családdal. Tapasztalati tény, hogy tavasszal az árva nép mindig nagyon szívesen egyesül az anyával biró családdal. Ha kaptárban van az anyátlan család, az egye*
