Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-03-05 / 9. szám

VIII. évfolyam.

Szatmár, 1905. március 5.

9. szám.

y

A kivándorlási ügynökök.

Amit a múlt héten e helyen említettünk, csakugyan bekövetkezett.

Az ugyanis, hogy előttünk gyanúsnak tűnt fel a szatmárhegyi és egyáltalán szat- mármegyei népnek egyszerre feltámadt vágya a kivándorlásra. Vágya és gyors elhatározása.

A közelmúlt heteken rajkénfrwláttuk a népet a vasúti állomásnál. Búcsúztak, sírtak, de — határoztak. Ok mennek. Mert kergeti valami. Talán saját vágyuk, talán az itthon való nyomor? Nem éppen. ’Iszen láttunk köztük jobb módú gazdákat is. Ok mennek.

Mert hatalmasan dolgoznak újra és újra a kivándorlási ügynökök. Ezek a szívtelen emberkupecek.

Ezt irtuk, ezt panaszoltuk fel a múlt héten. És ime alig pár nappal rá olvassuk emez épen idevágó értesülést:

A kivándorlásra való csábítás már sok embernek okozta vesztét és noha törvény őrködik a kivándorló fölött, lelketlen ügynökök mégis rendszeresen kizsákmányolják a népet. Ilyen ügynök volt Hirsch Jakab, aki az ország minden részéből csábított a kivándorlásra. A múlt napokban Komárom és Esztergommegyékből, továbbá Szatmár és Sza- bolcsmegyékből indított útnak egy-egy csapat kivándorlót, akikkel Oderbergig kelteit volna mennie Hirschnek, hogy ott átadja őket más ügynöknek. Hirsch a két irányból érkező utasokat ellátta vasúti jegyekkel és megállapodás szerint a zsolnai állomáson kellett találkoznia a két irányból érkező munkásokkal, ahol Hirsch várta is őket. A komáromiak és esztergommegyeiek pár órával előbb érkeztek Zsolnára, mint a Ruttka felól érkezők. Hirsch a korábban érkezőket elvezette egy korcsmába, ahol rávette őket, nogy a pénzüket adják át neki, mert a

határszélen nagy vizsgálatnak vetik alá őket s a pénzüket elszedik, hogy ezzel megakadályozzák a kivándorlásukat. Az emberek elhitték ezt a mesét s átadtak Hirschnek 1400 korona készpénzt azzal, hogy majd Oderbergnél azt visszakapják. A ravasz Hirsch azonban Csacán túl egyik megállóhelyen meg akart szökni az utasai elől. Ki is szállt a vonatról. Az emberek azonban folyton szemmel kisérték Hirscht s amikor észrevették, hogy szökni akar, leugráltak a vonatról s üldözőbe vették. Utói is érték és olyan alaposan elverték, hogy eszméletlen állapotban vitték be Cserne községbe, ahol ápolás alá vették ugyan, de életbenmaradása reménytelen. A kivándorlókat a csendőrség bekísérte Csacára a szolgabirósághoz, ahonnan kihallgatásuk után a járásbíróságnak lettek átadva.

Az újságok általában csudálkozással sóhajtanak fel, hogy hát hol vannak az alispánok, szolgabirák és elüljárók, kik nyomban filencsipnék ezeket a lelketlen kivándorlásiügynököket ?

Mi nem sóhajtozgatunk, hanem kimondjuk magyarán, hogy ezek ellen az emberkupecek ellen nem elégségesek a legéberebb szemű alispánok, szolgabirák, elüljárók sőt detektívek sem.

Itt maga a nép, a közönség tehet legtöbbet.

A nép okuljon már egyszer. Ne bízza életét, családi békéjét, boldogságát egy komisz kupecre. Aki neki igér eget és földet. Aki azonban, mint a fentebbi esetben is láthatja a nép, már jó előre kieszeli az embertelen csalást.

A közönség pedig mihelyt ilyen kivándorlási hullámzást vesz észre, ne sajnálja az utána való járást, hanem keresse meg a mozgatás forrását vagy figyelmeztesse a né-