Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-24 / 52. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 417 A terjedelmes levél a következő utasítást adja a szőlőojtásnak említett módjáról: »A bordeauxi* s környékbeli Champagni és Rhone melletti szőlősgazdák szőllejüket igen egyszerű módon nemesítik. Nálunk nem igen van divatban, pedig az e szerint nemesitett szőlő már második esztendőben terem bőven s idő folytával még termékenyebbé leszen. Sok szőlő rossz borának egyik oka az, hogy a szőlőfajok keverve vannak több roszfajukkal, melyek vagy savanyuk, vagy ké- sőnérők. vagy igen vizes természetűek. Az ilyen tőkéknek kiirtása ’s helyettük más jobb fajuknak ültetése sok költségbe, fáradságba és időbe kerülne, minél fogva sokkal tanácsosabb e helyett a szőlőt szintúgy oltani, mint a gyümölcsfákat szokás, amely munka sokkal kevesebb időbe, költségbe és fáradságba kerül az említettnél. A szőlő nemesítése oltás által nem uj találmány ; mert azt ismerték már a régi Rómaiak is; igy Caio — »De re rustica< cimü művének 41-ik oldalán — említi, hogy ő már oltotta szőlleit föld felett és alatt csapolta is; úgy szinte Columella is, ki e tárgyról azt mondja, hogy érett oltványokat és csendes tavaszi időt kell választani, annak utána arra vigyázni, hogy az oltó-ág gömbölyű, jó testes, nem is gombás velejü, siirü bimbóju és rövid bötykü legyen. Mert igen sokat tesz az, hogy hosszú ne legyen a venyige, amely beoltatott és ismét, hogy sok szem legyen rajta, amelyeken kihajtson. Annak okáért, ha a bütykök közei hosszúak, szükség az oltóágat egy vagy legfeljebb két szemre elmetszeni, hogy magasabbá ne csináljuk, mint hogy a szélvészeket, szeleket és záporokat megmozdulatlanul elszenvedhesse. Beoltják pedig a szőlőt vagy elvágva, vagy egészen fúróval megfuratva; de amaz közönségesebb s majd minden földmivelő előtt ismeretes oltás; ez ritkább és kevesektől gyakoroltatik. Arról szóllok először is, ami inkább szokásban van. — Elvágják a tőkét, többnyire a földön felül, mindazonáltal néha alatt is, amely helyen legerősebb és nem bötykös. Midőn a föld mellett oltották be az oltóágat, betemetik a tetejéig, amikor pedig magasabb a földnél, a hasítást gyúrt sárral szorgalmatosán bekenik és mohokat tévén rá, megkötik, hogy mind a melegeket, mind az esőket elhárítsa. Az oltóágat úgy alkalmaztatják, hogy nem különbözvén az irótolltól, betöltse a hasadékot és a hasadást ne engedje tovább menni. Az a bötyök, ha szinte négy ujjnyira esne is az elvágástól azt mindazonáltal meg kell kötni, minek előtte a tőke meghasittatnék, hogy mikor a késsel átnyittatik az oltóág, kelleténél alább ne menjen a seb. Az oltóágat pedig három újnál hosszabban meg kell simítani arról a részről, amerről megfaragják, hogy sima legyen és az a faragás úgy menjen le, hogy egyfelől az ékjét érje, másfelől pedig csak kevéssé távozzon el a héjától és ékformára formáltassék, úgy, hogy alól az éles oltóág egyik oldalról vékonyabb legyen és a másikról testesebb és a vékonyabb részével beledugatván, azon az oldalon szorittassék meg, ahol testesebb és mind a két felől meglepje a hasitékot, mert ha úgy nem teszik a héjjat a héjjára, hogy semmi módon ne lehessen alatta általlátni, nem forrad hozzá. — A kötelék neme az oltáshoz nem egy : némelyek füzvesszőkkel kötik meg, mások hárssal tekerik körül a hasítást, legtöbben tsuhuval foglalják össze, amely legalkalmasabb. Mert a füzvessző mikor megszárad, általjárja és bemetszi a héjjat. Mindenekokáért, a puhább köteléket legjobban helybenhagyom, melyek midőn körülölelték a törzsöket, a nádéketskék által szorittatnak meg. De mindezek előtt szükséges a szőllőtövet kikapálni és az alsó gyökereit vagy csiatagjait elmetélni és azután a törzsöket betemetni. És midőn az oltás meg fogamzik, ismét más gondot kíván, mert gyakorta meg kell azt fattyuzni, mikor kihajt és kell róla szaggatni azon csiatagokat, amelyek az oldalaikról és gyökereikről előjönnek. Mind azt is amit kihajt az oltásból, meg kell kötni, hogy a szél által az oltóág megmozdittalván, meg ne induljon, vagy a gyenge vessző ki ne törjön, mely amidőn felnőtt, unokáktól meg kell fosztani, hanem ha szükségből a hely kopaszságáért magszerzőnek meghagyatik. Az oltások megmetszésében azt a módot tartják, hogy midőn semmi magszerző nem kívántatik, az egyik ágat korlátra bocsátjuk, a másikat úgy metszik el, hogy a seb egvaránvosan essék a törzsökkel, úgy mindazonáltal, hogy a keményéből semmi el ne faragtassék. Fattyuzni nem másként kell, hanem mint az uj gyökeres vesszőn. Metszeni pedig ugv, hogy a negyedik esztendeig módjával kell szorítani, mig a törzsök sebje begyógyul. És a hasítás által tett oltásoknak ez a rendje. Abban pedig, amely áll fúrás által elsőben a legtermékenyebb szőllőtövet a szomszédságban kell kiválasztani, amely, (mint az anyához ragadt vezetéket) a szőlővesszőt oda kell huzni, és a lyukon által bocsájtani, mert az bátorságosabb és bizonyosabb oltás, mivel a közelebb való tavaszon meg nem fogamzik is, a következendőben bizonyosan, amikor belenőtt kéilytelenithetik egyesülni és majd az anyáról kell lemetszeni, eképpen a beoltott szőlőnek felső részét a bevett oltóágig megcsonkítani. Ha ilyen vezetékbe mód nincs, akkor a tőkének legújabb venyigéjét választják ki és húzzák le, és gyengén körülkerítvén, úgy, hogy csak a héjjá menjen le, a lapokba beleigazitják s a levágott tőkét sárral kenik be,hogy az egész torsok másnemű szőlőnek szolgáljon.* Végül a legújabb 1817. évi francia szőlő oltásról tárgyal. Az előbb említett francia szőlősgazdák a tőke körül elszedik a földet, azt szépen lefaragják, mint a gyümölcsfákat szokás, meghasitják s a nemesebb oltványt — nem tekintve a kéreg összeillésére — közepébe teszik, egy kis vesszővel megkötözik s befödik földdel úgy, hogy csak 2—3 sze- melássék ki az oltványnak. Az oltás ideje a tavasz, midőn a hév már nem áradozik annyira s a szemek kezdenek fakadozni. Ezen időben oly jól fo- gamzanak az oltványok, hogy egy hónappal az oltás után már egy diónagyságu, erős csomó mutatkozik. Igen jó különben az oltványokat felfutó venyigékről vagy gyökérsarjakról levenni, mivel ezek miatt korábban teremnek ; valamint igen fiatal vagy jobb földben álló tőkéről nem tanácsos. Egy igy nemesitett tőke nemcsak terem rövid idő múlva, hanem a föld alatt maradt szemek gyökeret hajtanak. Egy régi irás után Gazda.
