Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-12-24 / 52. szám
Hétröl-liétre. Ez időszerűit. Múlt heti krónikánkat ott hagytuk el, hogy a kormány beadta lemondását. Most azzal folytatjuk, hogy csakhamar megérkezett a király őfelsége válasza, mely úgy szól, hogy a kormány lemondását ez időszerint nem fogadhatja el. Ami annyit jelent, hogy a Fejérváry-kormány egyelőre még marad és viszi az ügyeket, mig más nem fog történni az országban. Béke és békétlenség. Békességért eped az egész ország, de bizony ezt a szép kriszkindlit nem hozta meg a karácsony. A békétlenség azonban a szent ünnepek alatt szünetelt. Elült egy időre. A béketárgyalások is megszakadtak. Kiki sietett otthonába, hogy családja körében tölthesse a szent ünnepeket. A béke lehetőségéről azonban nem tettek le — úgy látszik sem fent, sem pedig lent. Nyilatkozatok a béketárgyalásokról. Lukács miniszter úgy nyilatkozott, hogy ő a király és nemzet közt a megegyezés kilátásait kedvezőknek látja. Újévig föltétlenül megindulnak a béketárgyalások, melynek eredménye: az uj (szöv. ellenzék) koalíciós kormány kinevezése lesz. Apponyi Albert nyilatkozata pedig igy szól: — Gyorsan a bonyolult kérdések nem oldhatók meg és azért a legkedvezőbb hangulat mellett is arra kell számítani, hogy még hosszú idő fog elmúlni, mig a rendes politikai és országgyűlési viszonyok helyreállítása be fog következni. Kossuth Ferenc: A válságnak katonai oldala is sietteti a békés megoldást. És én ismételhetem, hogy a magyar nemzet békét óhajt és kész tartós békét kötni. (Kossuth a katonai oldal említésével arra céloz, hogy a póttartalékosok — úgymond — nem pótolhatják az újoncokat. A legtöbb póttartalékos ugyanis fiatal asszonyt és apró gyermekeket hagy otthon kenyérkereső nélkül...) Ünnepi csönd. A karácsonyi ünnepek semmi újat nem hoztak. Általános fegyverszünet volt, de annál élénkebb óhajtása a családi tűzhelyeken annak, hogy a nemzet nyugalmát, békességét megkaphassa. Boldog uj évet adjon az Isten! Mikor az 1906. esztendő felvirrad, az pmberek ajkán megszólal az ősrégi köszöntés: — Boldog uj évet adjon az Isten. Az az bocsánat. Nem jól Írom hogy ősrégi köszönés. Mert ami korunkban már ezt is megváltoztatta a divat. Ma már csak ügy üdvözlik az emberek egymást: — Boldog uj évet... Az Isten nem kell. A jó Isten gondolatát elsikkasztotta ez a társadalom apáink ősi köszöntéséből. Ugyan miért teszi ezt ? Hát azt hisszük nagyon közel járunk a legfőbb okok egyikéhez, mikor azt mondjuk: mert a mai emberek közt nagyon sokan vannak, kik a boldogságot nem úgy fogják fel, nem úgy akarják megszerezni, nem is kívánják élvezni, mint azt a jó Isten a maga tisztaságában, hamisitatlanságában az emberi és társadalmi céljául rendelte. Épen azért ez az üdvözlés sem igaz, őszinte. Ugyan gondoljuk meg csak jól. vájjon a mai korban tényleg, valósággal boldogságát kivánják-e az emberek egymásnak? Gúny számba kellene Írnunk, ha egész meztelenségében adnók meg e kérdésre a feleletet. Ebben a korban, mikor egymás szájából veszik ki az emberek a kenyeret. Mikor behunyt szemmel nyúlnak a eszközökhöz, hogy embertársaik romjain is önző érdekeiket kielégíthessék. Ebben a korban