Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-12-17 / 50. szám

398 MAGYAR FÖLDM1VELÓ A ló igent intett fejével és elkezdett nyeríteni. Kétséget sem szenved, hogy ez azt feleié a ló saját nyelvén és oly világosan, hogy még a gyermek is megérthette. Mindenki nevetett, még Pál is. Aztán meg­elégedetten távoztak el, mivel az, amit láttak — megérte a 20 fillért. — Hallod-e te Pál, — igy szólt hozzá távo­zás közben egy vásári ösmerőse, nem tudom, igazat mondott-e a ló, vagy sem; de egyet mégis tudok. — Mi lehet az? — Fizetned kellene egy kis áldomást. — Ugv van, — toldá egy másik — ugv dukál ez tisztességes emberek között. — Menjünk áldomásra 1 — Vígan toppant be Pál uj cimboráival egy ikurta korcsmába és ott addig (ártott az áldomás, mig Pál az asztal alá került és igy teljesedésbe ment rajta a ló állítása. Másnap Pál felébredt fájó fejjel, veres sze­mekkel a rendőrség vendégszerető hajlékában. Tü­szőjét tapogatná, de hogy fogod azt tapogatni, amit elloptak tőled. Az ökrök ára pedig a tüszőben volt. Három napi hiába való keresés után Pál kénytelen volt szekerét is eladni és haza indult gyalog, elkeseredésében sok mindenre gondolva, még arra is, hogy feleségének teljesen igaza volt. — Ki az ? — kérdé a feleség, mikor Pál késő éjjel bezörgetett ablakán. — Én, férjed, »ha az Isten is úgy akarja!« feleié a szegény ember. H. KIS CráZDA. _____ % Mi kor trágyázzunk a tengeri alá? A tengeri alá közönségesen a tél derekától a tengerivetésig felgyűlt trágyát szokták kihordatni. Már tudniilik, ott a hol a tengeri alá egyáltalában trágyáznak. Ezt természetesen a vetés előtt hordat- ják ki. E késő tavaszi trágyázás nagyon is termé­szetes dolog, mert hiszen a tavaszkor felgyűlt trá­gyát már jobbára csak tengeri vagy csalamálé alá használhatjuk fel. A fődolog a tavaszi trágyázásnál, hogy kihordás, illetőleg elterítés után, azonnal alá- szántassék, mert a tavaszi szél hamar kiszáritja a trágyát és akkor csak hitvány szalma marad meg abból. Célszerű azért, hogy amint egy része a foga­toknak a trágyát kihordja, más része nyomban szántson. Aki csak egy két fogattal dolgozik, az persze ezt nem teheti. Ezek a legjobban cselekszik, ha egyik nap hordanak, szeles időben a trágyát kupacokba húzzák le a szekérről, másnap pedig jól elteregetik és leszántják. Vigyázni kell, hogy a meg­rakott trágyás szekerek a földön ne járjanak egy nyomon, mert az igy legázolt csapáson nem lesz termés. Nemkülönben arra is, hogy csak a jól meg­szikkadt földre hordjuk. A tavaszi trágyázás azonban nem mindig hasz­nos. Ha szeles száraz időben hordatjuk a trágyát, az a legsürgősebb alászántás dacára is, trágyaértéké­nek java részét elveszti. Az ilyenkor trágyázott táb­lának, szél alól már messziről érezhetjük a szagát; ez pedig az amoniák, az istállótrágya legértékesebb hatóanyaga, mely nagyon hamar elpárolog belőle Ezenkívül a trágyás földet a rendesnél mélyebben kell szántani, hogy a trágyát jól leszánthassuk, ho­lott tavaszkor nem volna szabad mélyen szántani, mert azzal csak szárítjuk a talajt. A leszántott szal­más trágya szintén lazítja és igy szárítja a földet, és innét van, hogy a száraz tavaszon a friss trágyás földből, amint mondani szokták, kiég a vetés. Tehát a trágyázás — legalább az első évben — nemhogy használna, mint inkább árt. Persze ha a trágyát ked­vező körülmények között hordattuk ki és szántottuk alá, utána pedig egy pár jó eső jön, akkor rendkí­vül buja tenyénvetet fejleszt, vagyis a trágyázás ha­tása teljesen érvényesül. A tavaszinál azonban sokkal biztosabb hatású a téli trágyázás. Ha a kukoricából igazán jó termést akarunk, úgy a regula őszkor a földet mélyen le- szántatni, és a leszántott földet, ha megfagyott, szal­más trágyával meghordatni. A szalmás trágya már a szekérről szétszórandó és azonnal gondosan eltere­getendő, úgy hogy egyenletesen takarja a földet. A téli hóolvadás és esőzés a földbe mossa a trágya hatékony anyagait, a rothadó szalma pedig a föld- szinére ülepszik és megóvja azt a tavaszi kiszára­dástól. Innét van, hogy a télen igy megtrágyázott föld, még száraz tavaszon is nyirkos marad és az elkorhadt szalma, a legsekélyebb vetőszántással is teljesen eltakarható. Az olyan földben tehát pom­pás munka esik, a sekély vetőszántás nem szárítja ki az őszkor mélyen szántott és igy erősen átázott földrétegeteget, aminek következménye, hogy a ku­korica még száraz időben is jól kikel és jobban bírta a szárazságot, mint a tavaszi trágyázásban. Sokan azért ellenzik a téli trágyázást, hogy nem lehet azt hamarosan leszántani, és igy a trágya kiszárad, abból az amoniák elillan. Ez azonban té­vedés, mert télen vagy száraz, szeles, fagyos idő jár, de akkor a trágya is megfagy és a megfagyott trá­gyából csakúgy nem képződik amoniák, aminthogy pl. a fagyasztott hús sem büdösödik meg. Ha pedig az idő megenyhül, az esőt vagy havat hoz, és ez a földbe mossa a trágya hatékony anyagait, mielőtt azok elpárologhatnának. A kukorica alá igen jó sikerrel alkalmazható a szuperfoszfát műtrágyázás is. De csak mélyen mű­veli, jó erőben lévő talajon, mert a szuperfoszfát főleg arra való, hogy az erősen trágyázott gazdag talaj nitrogén-tartalmát minél jobban kihasználhassa. Éppen azért az istállótrágyázással egyidejűleg igen jól használható. Egy katasztrális holdra körülbelül 200 kgr. 16—18 százalékos szuperfoszfát szórandó el. Téli trágyázásra a vető szántás előtt, tavaszi trágyázásra pedig — mert a szuperfoszfátot nem szabad mélyen alászántani a vetőszántás után, amidőn is fogasolás­sal keverjük azt a földben — a szuperfoszfát trá­gyázás 2—300 kilóval is emelheti a kukoricaszem­termést és azonkívül a rákövetkező gabona termé­sét is jelentékenyen fokozza, 200 kgr. szuperfoszfát a helybeli vasútállomásra szállítva 15 — 16 frtba ke­rül, tehát a terméstöbblet bőven megtéríti a trágyá- zási költséget. Nem fizettél elő még a Magyar Földmivelőre?

Next

/
Thumbnails
Contents