Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-26 / 47. szám

MAGYAR FÖLDMIYELÖ 373 — Akkor a mi gyermekeinknek nem kellett volna, hogy az asztalos oly sünien csinálgassa azokat a kékre festett kis házikókat eyy-egy szál deszkából. Az emberek törölgették szemüket. Nem maradt ott szárazon egyetlenegy szem sem. Fuldokló zokogás fogta el a bánatos apákat, különösen, kiknek szive közepéig ért az agg tiszteletes beszédének nyila. — Most is, hogy kinn jártam gyönge lábaim­mal a temetőben, bánatba borult lélekkel szemléltem azokat a kis apró sírokat, melyekben azokat a kékre festett kis házikókat annyi könyhullatás között letet­tük. Oh azok a kékre festett kis házikók vezesse­nek már minket arra az elhatározásra, hogy fölépít­jük most nyomban — a kisdedóvót. Akkor aztán elmondhatjuk biró urammal, házakat építünk a magunk és gyermekeink számára * Bogárd község újonnan épül. És a megújult házak közt ott emelkedik a szép, tágas, magas kisdedóvó is. Oh, mert azok a kékre festett kis házikók sokra megtaníthatnák a községeket. A szófogadó katona. Egy német lap Írja a következő, mulatságos apróságot: Hadgyakorlaton történt. A német hadsereg egyik főparancsnoka ráparancsolt szol­gájára, hogy a törülközőkre jól ügyeljen s azokat el ne fe­lejtse magával vinni. Ezt a figyelmeztetést minden város­ban és faluban megismételte. A tisztiszolga váltig fogad- kozott, hogy úgy lesz, amint a főhadnagy ur parancsolja. »No azt akarom is — mondta a főhadnagy. — A törülkö­zőket, bárhol lesznek hozza magával. Jaj lesz neki, ha er­ről csak egy szálláson is megfeledkezik.« Mikor véget értek a hadgyakorlatok, a főhadnagy kérdőre fogta a szolgát, hogy nem felejtette-e magával vinni a törülközőket ? »Seholse felejtettem el — felelte önérzetesen a legény — itt vannak mind s ezzel harmincegy törülközőt tett a fő­hadnagy elé, aki csodálkozva kérdezte, hogy hol szerezte ezt a sok törütközöt ? — Kvártélyokon, főhadnagy ur — dicsekedett a szolga — ahol csak egy törülközőt meglát­tam, mindjárt elloptam. ISniEBETEK-TÁRA. Az időjós állatok. Mi igaz a leveli béka időjóslásából? — ezzel a kérdéssel foglalkozottjegy tudós professzor. Minde­nekelőtt természetesen az irodalmi forrásokat kutatta: és csakugyan már az egvptomiak írásában felfedezte a hitet, hogy a béka jeles időjós. Aztán a hagyo­mányos szokás szerint ő is befőttes üvegbe dugott egy békát és pontos följegyzésekkel egybevetette, igaz-e, hogy szép időben falmászik a létrán, rossz időre pedig alábuvik. Hát ez nem igaz. És főleg nem igaz, hogy az üveg fenekén tartogatott vízben ül. Mert a leveli béka egyszer-egyszer alábuvik ugyan, de a viz máskülönben neki kész tortúra. Tehát béka- kinzásnak jelenti ki azt, ha időjóslásért vízbe dug­ják ő kegyelmét. Ellenben igaz az, hogy van esze, hogy száraz időben a levelek felső lapjára üljön, esőben pedig alája kapaszkodjék. Világos, hogy nem szereti a bőrét áztatni. Hogy azonban mégis időjós, azt a professzor ur is elismeri. És pedig aképen, hogy ha esőre vagy viharosra áll az idő, akkor a béka brekeg. Évenként keresztül ez mindig pontosan bevált. De már most miért brekeg, honnan tudja hogy eső lesz ? A mi megfigyelőnk azt mondja, hogy nem lehetetlen ugyan, hogy a béka maga is meg­érzi az időváltozás készülődését,, de nagyobb részök volna ebben a röpködő rovaroknak. Tudniillik a ro­varok repülőképességére érhtető, ha a légnyomás változásának érzékeny befolyása van, hiszen ők a levegőben valóságos apró kis ballonok. A leveli béka pedig kizárólag rovarokkal táplálkozik. Rossz időben a rovarok a földhöz közel röp­ködnek, ahol pedig a leveli békát mindenféle más béka és egyéb állat annyira zavarja, hogy eszeágá- ban sincs brekegni, a borit félti és örül, ha egy-egy falatot elcsíp. Szép időben a legyek, bogarak ma­gasba repülnek, a béka meg fel a levelekre mászik, ott kapkodja őket; ha elég volt, pihen, semmi sem zavarja és vígan brekeghet. így mondja Zürn professzor ur. 0 a rovarok­nak inkább hisz. És ezek közt főleg a pókoknak. 0 meséli, hogy amikor 1694 ben Pichegru Amszter­damot ostromolta, az amszterdamiak úgy elárasz­tották a környéküket vízzel, hogy Pichegru közel se férhetett hozzájuk. Pichegru már-már ott akarta hagyni a hollandusokat, amikor Dijonval tábornok azt mondta neki: — Kár lenne, két nap múlva olyan fagy lesz, hogy a sok viz mind befagy. — Honnan tudod? — A pókjaim mondják. És csakugyan bekövetkezett a fagy, Pichegru pedig bevette Amszterdamot. Dijonval folyton be- cézgette a pókjait. Halálakor nem kevesebb, mint négyezer darabot találtak a lakásán. Zürn szerint a pók a hálóját védi az időjárás szeszélyei ellen. Ha nagy szél készül, menten leszakítja a feszitő szálait, hogy a háló szerkezete összezsugorodjék, nehogy a szél széttépje. Rossz időben csak a közepét foltoz­gatja. De ha megint kezdi a hálót kiteregetni, ha szélesen dolgozik, akkor tartósan szép időre lehet számítani. Ha hideg idő lesz, akkor sebbel lobbal sűríti valahol a szálakat, hogy melegebben tarthassa ott magát és igv tovább, minden gazdaságának meg van a maga jelentőségne. A póknak természetesen a háló csinálása lévén a legfőbb életfoglalkozása és gazdasága, Zürn szerint ehez alkalmazkodott az ér­zékenysége is. Nemzedékek hosszú során mindig azok maradtak fenn legjobban, amelyek a hálójukat legjobban tudták védeni. így fejlődhetett ki nagy érzékenységük az időváltozások iránt. KIS GAZ PA. Uj minta-kisgazdaság. A földmivelésiigyi minisztérium Zemplén vármegye Cirokbéla községé­nek határában Burik János birtokának népies min­tagazdasággá alakítását engedélyezte s annak köz­vetlen felügyeletével Lehocky Endre római katho- likus kanonok-plébános, szinnai lakost bízta meg. A Kodolányi-féle Gazdasági Zsebnaptár. 16-ik évfolyama az 1909-évre a gyakorlatnak telje­sen megfelelő, célirányos összállitásban megjelent. A naponkint szükséges tudnivalókon kívül a gazdasági bejegyzésekre szolgáló fontos rovalolt lapok nélkü-

Next

/
Thumbnails
Contents