Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-02-05 / 5. szám
38 MAGYAR FÖLDMIVELŐ KISGAZDA. Valamit az állatok idei teleltetéséről. Sok helyen meg úgy tesznek a szalma szecskával. hogy összekeverik szénaszecskával s hosszabb ideig állni hagyják, a midőn a mikor is a szalma fölveszi a széna szagot s a marha igy szívesebben fogyasztja azt. Végül meg kell emlékeznem még egy néhány abrak takarmányról is, melyeknek beszerzését ott, a hol olcsón juthat hozzájuk a gazda, annál is inkább ajánlom, mert ezek használata által mondhatom talán legtöbb szénát képes megtakarítani. Igaz, hogy rendes körülmények között az abrak mindig drágább mint a széna, de ma, midőn oly kevés széna termés volt mondhatni, hogy talán mégis olcsóbb az abrak. Igen, mert mig a szénát más országokból behozni szerfelett költséges s igy a szénával tisztán magunkra vagyunk utalva, addig abrakot még a legrosszabb takarmánytermő években is mindig elegendőt lehet kapni. Az abrak-félék között — bizonyára ők tudják miért|— különösen a korpát szeretik leginkább e- tetni a gazdák, a minek természetes folyománya az, hogy nagy lévén a kereslet, annak ára nagyon ingadozó s mindig feljebb emelkedik. A korpa mai tekintélyes ára mellett sokkal célszerűbbnek tartom, ha a gazda inkább olajpogácsát vásárol, mert tudnunk kell azt, hogy az olajpogácsából bőséges szalmaetetés mellett fél annyi kell mint a korpából, s igy ha az olajpogácsa drágább is mint a korpa, az árkülömbség busásan megtérül, a pogácsa sokkalta nagyobb tápéitékében. Olajpogácsát többfélét ismerünk a szerint, hogy milyen magból ütötték, vagy préselték, van napraforgó repcepogácsa stb. Igen természetes, hogy a gazda a sok közül mindig azt fogja megvenni, a melyhez legkönyebben és legolcsóbban hozzá juthat, mégis mindamellett óva intem a gazdái, hogy bármiféle néven nevezendő pogácsát vásárol, jól nézze meg azt, nehogy esetleg megdohosodott magból ütött avagy esetleg túlságos hevítés által megpörkölt keserű izü és kormos szagu vagy megavasodott és végül megpenészedett pogácsát vegyen, melytől az állat könnyen megbeteged- hetig; sőt gyakran el is pusztulhat, a mikor is a gazda vigyázatlansága esetleg fukarsága által évekre kiható kárt okozhat magának. Az olajpogácsát, mielőtt etetésre használnék, meg kell daráltatni. Etethetjük azt, akár száraz, akár leforrázott, akár pedig füllesztett szalma szecskával. Első esetben vagy szárazon vagy kissé megnedvesitve keverjük a szalmához, második esetben pedig akként járunk el, hogy a pogácsát forró vízben meglágyítjuk s azzal a szalma szecskát leforrázzuk, végül ha füllesztett szecskát kívánunk veje megjavítani, akkor előbb a szecskát megfüllesztjük s csak aztán,* illetve etetés előtt keverjük bele a pogácsát. Ugyanis a tapasztalat azt tanítja, hogy pogácsát együtt fülleszteni a szecskával nem tanácsos. Az adagolást illetőleg meg kell jegyeznem, hogy olajpogácsából ne sokat adjanak az állatnak, egy középnagyságú tehénnek naponta 1 és fél kilogramm untig elegendő. Ezekben kívántam rámutatni azon takarmányozási módokra, melyek által ha nem is valami kitűnő állapotban, de egy szűk takarmány esztendőhöz viszonyítva, elég rendesen áttelelhetjük jószágunkat. Igaz, hogy még sok más egyéb hulladék takarmány van, a melyek felhasználásával szintén igen sok szalmát, pelyvát és tőreket lehetne feletetni a jószággal, de mivel ezek rendesen nehezen s csak drága pénzen szerezhetők be, jobbnak véltem azokat meg sem említi. Ha végig tekintünk az elmondottakon, azt látjuk. hogy az idén, főleg a szalma etetésre kell a fősulyt fektetnünk, s mert ámbár igaz, hogy a szalma nem széna, de az is igaz, hogy a jó szalmát, ha el tud azzal bánni a gazda, teheti olyanná hogy felér a gyengébb minőségű szénával. No ha ez utóbbi igaz akkor nincs mitől tartani a gazdának. Szalma van hála Istennek elég, most már csak az a fődolog, hogy azt minél izletesebbé tegyük, erre pedig módot találhatunk mindazokban az eljárásokban, amelyeket itt felsoroltam és elmondtam. Ha nincs elegendő szénája a gazdának, étessen szalmát, de mivel a szalma egymagában nem elég tápláló, a hiányt pótolja abrakkal. A mi kevés szénánk van, azt adjuk a növendék állatoknak, mert hiába akárhogy spekulálunk, a szénát ezek nem nélkülözhetik, mig ellenben az erős kifejlett jószág meg él széna nélkül is, feltéve, hogy kevés abrak is jut neki a tarisznyából. De az abrakból is sokat megtakaríthatunk, ha gumós takarmányunk van és azt szecskával bőven keverve etethetjük az állatokkal. Mindenben a gazda jelszava az legyen: »Légy takarékos« s óvakodjunk attól, hogy állataink számát apasszuk, mert az Isten a megmondhatója annak, hogy mi lesz azzal a gazdával, ki jószág nélkül megy át a tavaszba. És most ne a múltakon gondolkozzunk, hanem a jövőn! Az idei szárazság igen sokra megtanított minden magyar gazdát. Ámbár ne adja a magyarok Istene, hogy még többször is az ideihez hasonló kemény megpróbáltatásokon menjünk keresztül, de mivel soha sem láthatunk be a titkos jövőbe, legyünk résen s igyekezzünk idejében mindent elkövetni arra nézve, hogy állatjaink teleltetése ne okozzon annyi gondot s nvughatatlan álmokat, mint az elmúlt 1904-ik esztendőben. Az Isten áldása kisérjen minden gazdát az uj esztendőben, legyen boldogabb, megelégedettebb. mint az elmúltban ! Kämmet Ferencz, áll. gazd. szaktanár. Nem fizettél elő még a Magyar Földmi velőre? MI ÚJSÁG? Mi lesz ? A választást befejezték. A nemzet ítélt és pedig akkép, hog}' a szabadelvű párt hihetetlen törpe kisebbségben maradt. E sorok után közöljük a választás eredményét, mindenki megítélheti annak tartalmát. ' Mi leszen tehát most P Ez a kérdések-kérdése. Mert a politikai helyzet magával a választással nincs ám megoldva. Hogy a kormányt ki és melyik pártból fogja megalakítani, azt ebben a percben senki sem tudja. Valószínűleg minden pártból. Választási mérleg. Lapuuk zártáig 406 választás volt. Mivel a 406 kerület közül tizennégyben pótválasztás les
