Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-26 / 47. szám

A földbérletek.

Ma már szükségtelen azt bizonyítani, hogy gazdasági nyomorúságunknak, magyar községeink pusztulásának egyik legigazibb oka — a földbérlet.

Azok a rozoga kurialis épületek, azok az elhagyatott urasági lakok, melyekben ‘egykor olyan patriálkális, vig élet honolt — uton-utfélen erről beszélnek. Azok a kizsákmányolt, elsorvadt földek, melyek nem rég csak úgy ontották az acél búzát: a magyar gazdák felé integetnek.

Hiszen bérletek talán mindig voltak és lesznek. De a bérleteknek akkora elfajulása és főleg általánossá tevése: mulhatlanul meg kellett, hogy boszulja magát.

Oh, a föld nagyon jó, ha gazdája is jó. De a rablógazdálkodást sokáig tűrni némán, aztán — ti lássátok, mik lesztek nélkülük.

Szörnyűség az, hogy mit tettek a magyar földdel ezek a földbérletek. Legjobb földjeink irgalmatlan spekulációnak lettek áldozatai.

A fő, ál, alfél és ki tudja mi fajtájú bérletek — ha azok természetébe jól bele pillantunk — majdnem tudatosan végezték és végzik pusztító munkájukat.

Elsőben is végtelen erkölcsi károkat okoztak. Mert széttépték a köteléket, mi egy egy falu, vidék határát, földjét, uraságának vezető figyelmét, az urasági család jó szivét, részvétét a néppel szoros állandó viszonyban tartották.

A bérlet — bérlet. Mit törődik a néppel. Hiszen neki a népre csak addig van szüksége, inig albérlet tart. Hogy az ilyen

felfogásnak mi a következménye, arról szomorúan beszélnek elnéptelenedett falvaink. És sok más minden.

Emlitsük-e az anyagi károkat? A bérlő kipréseli a földnek utolsó csepp zsiradékát. Sok szép föld a sorvadás áldozata. És bizonyos, hogy ezt a lelketlen préselést nem csak a föld érezte.

Erezték legkülönösebben a kis emberek.

Mert a főbérlő nyerni akar az albérlőtől. Az albérlő meg sajtolja, sujkolja a földet és a földet verejtékkel munkálókat is.

Csudálkozunk-e ha bár későn is, de végre valahára nyílnak a szemek. Hogy a szövetkezeti erő végre bolygatni kezdi azt a szörnyű állapotot is, ami a földbérletekkel itt, e hazában történik.

Az eszme fel van vetve. Földbérlő szövetkezeteket kell alakítani.

És az eszme egyszerre megragadta az emberek lelkét.

A minap ezeket olvastuk a felvetett földbérlő szövetkezeti eszméről:

— Hol az a magyar gazdasági szövetség, mely a földbérlő szövetkezetek alakítását vette tervbe? Ez olyan kincs lesz a társadalomra nézve, amit ma még sok ember nem ismer. Ez a béke olajág, ami a két szélsőséget rendezni fogja. Életem egy tizedét utazással töltöttem. Mindig harmadosztályon utazom, mert ez a szegények országos kaszinója. Itt mindenki elmondja, hogy kinek, hol fáj ? A gyűlölet legnagyobb, hogy miért dobjuk a kis embereket a kegyetlen bérlőknek. Csaknem mind tudja, hogy holdjáért mit fizet a bérlő. Azt megérzik is. hogy