Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-11-19 / 46. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÓ

363

Szomorú, nagyon szomorú tünetekre.

A családalapitási kedv, hajlandóság megcsappant a fiatalságban. A korán élés, az elsatnyulás, a

léha életmód megszokása, az otthon megvetése-----és s

ok más dolgok okai annak, hogy fogynak a házasságok.

Mit szóljunk a túlhajtott igényekről?

A fiatal ember visszariad ma a leányok nevelésétől. A hihetetlen igényektől, mikkel ma még falun is, az egyszerű falusi leányok el vannak telve. Nincs mersz, hogy tűzhelyet építsenek. Az otthonias- ság, a házi nevelés kihalóban. A jó gazdasszonyok hírében álló leányok száma nagyon megfogyatkozott. A városokba való özönlés, a városi cselédmánia, a mezők, földek iránt való meghidegülés is nagyban hozzájárul, hogy a családalapítás nagyon nehéz kérdés lett.

A fiatalságban gyenge az akaraterő. Nincs munkakitartás, erőslelküség, hit és bizalom az életküzdelem kitartására.

Az uj nemzedéket nevelni kell. Lehetséges-e még ? Lehetséges, sőt mulhatlanul szükséges. Uj vérkeringés, uj nézetek, uj élet fogja a fiatalságot a tisztes családi életre vezetni.

A nemzet jövője 'kívánja, sürgeti ezt. Különben az enyészet, pusztulás leszen osztályrésze a magyarnak is. Mester.

A szövetkezeti ember.*)

Miként a múltban, úgy ma is embervilágunkban igen sok bajnak, szenvedésnek lettek okozóivá azok a különböző válaszfalak, melyek az embert az embertől elválasztják. A vallási, faji, születési, vagyoni különbségek mindenkor fájdalmasan ékelődtek be a társadalom testébe és áldásosabb, üd- vösebb munkát soha senki nem végezhet, mintha olyan intézmények alapján igyekszik egyesíteni a különféle okok miatt egymástól egyébként távol álló csoportoknak igen sokszor békéden tagjait, amely intézmények keretén belől az egyes tagok között leomlanak a válaszfalak és eszményi célok gyakorlati megvalósítására egyesült erővel küzdenek olyan zászló alatt, amelynek jelszavai közt ott van ez is: »Az egyes az egészért és az egész az egyesért!« Ilyen intézmények a szövetkezetek s ha ezek tagjai igazán szövetkezeti emberek, úgy ők magasabb felfogással és mélyebb érzéssel csatlakoznak a szövetkezeti eszme harcosaihoz, mint azok, akik talán csak úgy felvilágosítás, elvi alapon történt megnyerés és minden nagyobb érdeklődés nélkül lépnek a tagok sorába. Ha szövetkezeti embert áthatotta az a jézusi gondolat, mely szerint az ember ne csupán a maga hasznát, hanem kiki az ő felebarátjának hasznát is nézze: nem veti ugyan meg azokat az anyagi előnyöket, amelyeket neki szövetkezeti tagsága nyújt, de egyszersmind lelkét belső megelégedéssel és örömmel tölti el az a tudat, hogy ő is közreműködik annak a szövetkezeti célnak megvalósításában, amely a mások felsegélését tekinti feladatának és igy min- denik szövetkezeti tag, mint szövetkezeti ember kész lesz odaállni szívvel, lélekkel ahhoz a táborhoz,

*) A perbenviki gyűlésen felolvasta Vass János ev. ref. lelkész.

amelyben a szövetkezeti eszme harcosai önzetlenül küzdenek annak a boldog időnek közelebbre hozataláért, amelynek eljövetelekor a társadalom minden tagja látja és érzi majd, hogy nincsen elhagyatva, nincsen számkivetve, sőt olyan szövetségbe vonatott be, amelyben csak akarnia kell, megtalálja mindazokat az előfeltételeket, amelyek alapján boldogulását elérheti.

Ha a szövetkezeti tagokat áthatotta a szövetkezeti eszme és ennek folytán szövetkezeti emberekké lettek: nem fogja többé egyik sem, vitatkozásra készen, azt kérdezni, hogy tulajdonképen mi haszna is van neki abból, hogy ő magát szövetkezeti tagul kötelezte le, mert akkor a szövetkezeti ügy iránt való meleg érdeklődése meggyőzi őt arról, hogy neki magának is hasznos az, szövetkezett társai közül pedig jóltevőjévé lett mindazoknak, akiknek a szövetkezet jótéteményét igénybe kell venniök és az ilyen szövetkezeti ember meg fogja becsülni a szövetkezetét, mint olyan intézményt, mely jó és balsorsban ott áll tagjai mellett segedelemre készen oly időben is, amikor az emberek barátok nélkül maradnak . . .

A szövetkezeti ember jellemének és hivatásának ilyen nagy vonásokkal történt feltüntetése is igazolja, hogy a szövetkezeti eszme olyan magasztos célok elérését tűzte maga elé, amelyekért méltó küzdeni és fáradni. Hiszen meg lehet állapítani, hogy a szövetkezeti ügynek olyan érvényesülése, a szövetkezeti eszmének olyan diadalra jutása, ahogyan ideálisan gondolkozó nagy lelkek annak képét elénk állították: átalakítani az emberek érzületét, hathatósabban bevinni a való életbe az igazi emberszeretet és ezáltal szebbé, boldogitóbbá tenni az emberi életet. Ám ennek dacára is a szövetkezeti ügy és eszme sem kerülhette és nem kerülheti el azt a sorsot, mely e földön a legszentebb ügynek is sorsa: a gáncsot, bizalmatlanságot, kicsinylést és közönyt, a melyekkel szemben nem könnyű feladat a győzelmet kivivni. Ezért kell a szövetkezeti eszmét, mint egy nagy arányú épületet minél szilárdabb alapokra fektetni, több és több szövetkezeti ember nevelése által, akiknek ez az eszme a szivükben és a lelkűkben verjen gyökeret, mert ott rakhatjuk le a szövetkezeti eszme igazi fundamentumát. Már pedig elsősorban is szilárd alapra van szükség, amire építeni lehessen, mert örökké igaz marad a Megváltó tanítása, hogy aki fövenyre épit, annak házát elmossa a zápor, de aki kősziklára épit, az olyan háznak a zugó viharok sem árthatnak.

A szövetkezeti eszmének ilyen szilárd alapot vethetünk, ha szövetkezeti embereket nevelünk, a kiket áthat a gondolat, hogy kiki az ő embertársában szeresse és becsülje az embert, Istennek legelső teremtményét és a társadalomnak olyan tagját, aki az eszével vagy kezével közreműködik a társadalom olyan sokirányú szükségleteinek kielégítésére, akiket áthat az a meggyőződés, hogy a szövetkezeti ember nagy emberi érdekeknek áll szolgálatában, de ezzel szolgálatában áll magának a hazának is, mely a maga erejét és fenmaradását fiainak erejében és előhaladásában találhatja fel.

Ha azért mielőttünk, miként a napkeleti bölcsek előtt fent ragyog már az a szépen fénylő csil-