Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-01-29 / 4. szám

MAGYAR FÖLDMIVELÓ

ül

képviselőjelölt, dr. Baránszky Gyula. Pártja bandériummal, lobogókkal és muzsikával fogadta. Egy csikó a zászlóktól és muzsikától megijedvén, nagyot ugrott s egy 4 éves s 6 éves gyermeket földreteritve, az előbbit orrán, az utóbbit fején megrugta. A gyermekeket vértől elborítva vitték megijedt szüleikhez. A ló a rajta ülő legényt is levetette; de ennek nem esett bája.

— Öreg ember nem vén ember. Egy nagy- szőllősi öreg ember vállalkozott arra, hogy újabb adatot szolgáltat ehhez e mindezideig még nem egészen tisztázott igazsághoz. Károlyi Sándornak hívják az öreg, de nem vén embert. Földműves és hetven esztendőt élt ezideig. Egymagában azonban ridegnek találta az életet s a napokban elszöktette egy Lieberman Sólem nevezetű polgártársnak szép huszonkétesztendős leányát. Amerikába mentek.

— Megölte a kolbász. Hogy senki sem tudhatja előre, minémii halállal szakad el az élettől, bizonyság erre a Gyoval Jakab, 85 éves, mindszenti tanyai aggastyán esete. Gyoval magas életkora dacára, vasegészségü ember volt, aki még fiatalos erővel dolgozott. Múlt héten disznótor volt az öregnél és ahogy a frissen sült kolbászt feltálalták, Gyoval olyan hatalmas falatokban kezdte nyel- desni a kedvenc ételt, hogy egy derekas falat a torkán akadt és dacára a közelében levők minden mentési kísérletének, meg is fojtotta. Nagy részvéttel temették el a kolbász által megölt aggastyánt, akinek halála nagyszámú családot, unokát és dédunokát döntött gyászba

— Négyes esküvő. A'yavaja István ceglédi földesgazda házánál nagy vigasságra készülődnek. Hogyne ! Mikor már egy lakadalom is oly nagy örömet és felfordulást hoz a házba, hogy elég a szegény embernek kiheverni. Hát még ha egyszerre négy gyermeknek kell lakodalmat csapni. Nagy öröm és nagy gond ez. Ez a nem mindennapi esemény történik meg Nyavalya István gazda házban, akinek István nevű fia Tóth Terézzel, Benjámin nevű fia Fiile Judittal és Mihálj' nevű fia Ayai Borbálával, végül Eszter nevű leánya Fiile Jánossal köt január végén házasságot.

— Küzdelem a farkasokkal. Fadta borsod- megyei község halárában az erdőben négy favágó munkás foglalatoskodott estig, amikor hazafelé indultak. Az er.dő- szélen két kóbor farkas állotta utjokat. A favágók a vállukon lógó fejszéhez kaptak s el akarták riasztani a fenevadakat, de az éhes farkasok nekimentek az embereknek s valóságos harc fejlődött ki a farkasok és favágók között. Végre is a négy ember agyonverte a két farkast, két munkást azonban összemartak a vadállatok. Sebeik azonban szerencsére nem veszedelmesek.

— A nagy világból.

A német trónörökös balesete. Potsdamban a trónörökös kocsija sétakocsisás' közben lelborult. A ló elesett, a trónörökös és a kocsis a zökkenés következtében kiestek a kocsiból, de nem lett bajuk. A baleset úgy történt, hogy a trónörökös maga hajtotta a lovakat a jégpályához, közben a kocsi nagyot zökkent és a herceg lebukott a bakról. de hamar felkelt, újra a kocsira ült és tovább hajtott.

— A szultán nagy beteg. A londoni »Times« írja, hogy a szultánt, a ki már hosszabb ideje nagyon beteg, a macedóniai zavargások végképp megtörték és a folytonos izgatottság következtében hátgerincgyulladása válságos lett. Az udvari orvosok sürgősen meg akarják operálni a szultánt, de az udvar hallani se akar műtétről, mert attól fél, hogy az csak siettetné a katasztrófát. A Bájram-ünnepen szultán háromszor elájult. A porta minden készületet megtesz a trónváltozásra. A szultán utóda fivére, Resad effendi lesz, a ki az V. Mohamed nevet fogja felvenni.

— Oroszországban sehogy sem állanak jól a dolgok. A japáni háború valóságos forrongásban tartja úgy is az országot, most pedig az oroszok Vizkereszt ünnepén valóságos bombamerényletet terveztek a cár ellen. A robbanás meg is történt, de a merénylet nem sikerült. — Oroszországban most már a forrongás valóságos forradalommá nőtt. Az orosznép alkotmányt kér a cártól. De a cárt környezete visszatartja attól, hogy a veszedelmes helyzetbe jól beláthasson.

— Az uzsora Angliában. Angolországban tudvalevőleg nem tiltják a törvények az uzsorát, mert a törvényhozók a személyes szabadság megsértését látnák abban, ha meggátolnák az embereket abban, hogy magukat kiszipolyozni engedjék. Az utóbbi években többször visszatért a parlamentbe az a törvényjavaslat, a mely az uzsorával foglalkozik és gátat akar neki vetni, de törvény nem tu- dott belőle lenni. Most azonban kezébe vette a kormány a dolgot s kemény törvényeket szándékszik hozni a munkás népet kiszipolyozó uzsorások ellen. Ezek az uzsorások különösen olyan munkásokra vetik magukat, a kik állami szolgálatban vannak, mert ezeknél nagyobb biztonságban hiszik a pénzüket. A leggyakoribb ezeknél a kölcsönöknél az ötszáz percentes kamatláb

— Hó és vihar. Velence fölött heves orkán vonult el, mely hóviharral járt. Gádorában a hőmérséklet 30 C. fok. Triesztben nagy bóra volt. Az utcákon köteleket húztak, hogy a járókelőknek biztosítékot nyújtsanak a bóra ellen. Mint Konstantinápolyból jelentik, a Fekete-tengeren a heves viharok miatt negyven kisebb-nagyobb hajó elpusztult. A belgrádi Stampa Írja, hogy a Valjevo-völgyben heves ciklon dühöngött, a mely házakat döntött romba. Egy házat felkapott a szélvihar s négyszáz méternyire sodorta. Hat ember, a kik a házban voltak, szörnyet halt és számosán megsebesültek.

— Hat napig1 tartó hóvihar. Az óriás-hegységben hóvihar volt, mely teljes hat napig tartott. Az utakat méter magaságig lepte el a hó s már az eddigi kutatások szerint is hat emberélet esett áldozatul, de valószínű, hogy az olvadás még több holttestet is napvilágra fog hozni. A vihar áldozarai többnyire gyári munkások; némelyiket alig pár száz lépésnyire lakásától temetett el a hó.

A japán-orosz háború.

Stössel búcsúja Port-Arthurlól. Egy Tokióba érkezett orosz tiszt elbeszélése szerint Stössel. mikor Port-Arthur átadása már elhatározott dolog volt, táborkara kíséretében még egyszer megszemlélte a várost s könnyezett, mikor az irtózatos pusztítást meglátta. A kapituláció föltételei szerint a helyőrség Vahungszutungnál gyülekezett s Stössel tábornok itt utoljára intézett beszédet katonáihoz. A »Daily Mail« szerint ezeket mondta : »Mindnyájan tanúi voltatok a mai eseménynek. Életünk és minden vagyonunk ma már tegnapi ellenségünktől függ. Csodálom hűségteket, bátorságokat s szivem mélyéből köszönöm nektek, hogy megengedtétek a kapituláció megkötését. Fájdalmas kötelességünk személyes összeköttetésünket megszakítani, de a további ellentállás lehetetlenség. A japánok az érdeketekben kötött feltételeket gondosan meg fogják tartani. Ne zúgolódjatok. Mint katonák megtettélek kötelességteket s a japánok teljesen elismerik hősi ellentállástokat. Ha a haza nem kegyesen ítélné meg magatartásokat, gondoljátok meg, hogy az átadásért egyedül én vagyok a felelős. Maradjatok bátrak, hűk, s meg ne feledkezetek arról, hogy a katonának sohasem szabad eltérni az egyenesség útjáról.« A katonákat a parancsnok szava könnyekig meghatotta, Stössel azután a kórházakba ment, a sebesülteknek megrázta a kezét s vigasztaló szavakat intézett hozájuk.

Mandzsúriái harctér. Azt hiszik, hogy a legközelebbi két héten belül nagy csata lesz Mukden környékén. Szent- pétervárott nagyon aggódnak a japán védelmi müvek miatt, amelyek rendkívül ügyesen vannak elkészítve s melyeknél a japánok dinamit-aknákat is alkalmaztak. Ezek a védelmi müvek óriás nehézségeket fognak az oroszoknak okozni.

Angol harctéri tudósítók, akik szemügyre vették Port- Arthurt és érintkeztek az orosz tisztekkel, jelentik, hogy meg voltak lepődve az átadáskor az orosz helyőrség katonáin, a kik egyáltalán nem soványodtak le s annyira harcképesek voltak, hogy a kapituláció után 20 kilométernyi utat tettek meg elég könnyen. A várban még elegendő ele- séget találtak a japániak s ha a nagy ostromágyuk muncir ója ki is fogyott, de a gyalogsági puskákhoz még bizonyos időre lett volna lőszer. Pórt-Arthur »maroknyi« népe köny-