Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-24 / 38. szám
VIII. évfolyam. Szatmár, 1905. szeptember 24. . 38. szám. _. ___^______________ '• t Me gjelenik minden vasárnap. Szerkesztősig és kiadóhivatal: SZATMÁR, Kisviz-utca 17. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS KIADÓTULAJDONOS: BODNÁR GÁSPÁR. Előfizetési árak i Egész évre ... 4 korona (2 frt.) Fél évre .... 2 » (1*1 | Negyed évre . . 1 » (50 kr) Munkára,... Észre se’ vesszük, egyszerre beleszaka- dunk a komor őszbe. Meglássuk... úgy leszen. A szeptemberi csudás kánikulából. . egyszerre... a kandalóhoz, a meleg szobába. A nagy mezei munka lassan-lassan befejezéshez közeleg. És immár ásít a gazda világ leié az a hosszú, zsibbasztó időszak, mikor a földdel egyetemben pihenni kénytelen a nyüzsgő gazda társadalom is. Legalább igy volt régen. Csak a közel múltban is. Hála Istennek, hogy ma már másképpen vagyon és másképpen lehet, amerre csak akarják, hogy másképpen legyen. Közeledik a gazdavilág számára egy másik munkakör. A legszebb, a legáldásosabb társadalmi munkakör. E munka mezejére kell most már készülnünk. Gondosan, öntudatosan, minden tétovázás nélkül készülnünk kell. E mezőre kell sietnie mindenkinek, akinek lelkében még él a magyar nép iránt való szeretetnek egyetlen parányi szikrája. E mezőn munkát kell vállalnia mindenkinek, akiben meg van még a szebb jövő iránt való reménységnek egyetlen sugárkája. Itt nincs, nem lehet kifogás. Itt le kell tenni a politikai és más nézeteltéréseket. E semleges területen buzgó munkásként kell dolgozni... az uj, egészséges társadalomért. Ne mondja senki, hogy várjunk, mig lecsendesednek a politikának magasan csapkodó hullámai. Minden késedelem, minden várakozás, ácsorgás... isszonyatos visszamaradás, visszaesés. Még épségben van, amit néhány esztendők alatt építettünk, szerveztünk, munkálkodtunk ... De meddig marad igy? Meddig várakoznak reánk azok az intéz- mények, melyeket éppen a politikába való tökéletes belefulás következtében már már eihanvagoltunk. Újságjaink hasábjai hosszú időkön keresztül csak a politikával foglalkoztak. Még azok a helyek is, hol bátorítást, irányítást kaptak a gazdák a gazdatársadalom szervezésére, lefoglalvák a napi tűnő események és találgatások számára. Hiába kerestek táplálékot a társadalom munkásai. Csak itt-amott csillant fel egy-egy biztató sugár. Mintha megzsibbadtak volna karjaink, érzékeink. Vesztegelve néztünk a kétes jövő felé. Itt az idő! Munkára tehát! Munkára fel! Mentői jobban belemerültünk a sokszor meddő politikai vitákba: annál serényebben foglaljuk el a mi portánk, a mi mezőnk munkahelyeit. Soha erre nagyobb szükség nem volt. Nyíljanak meg a Gazda-körök, Olvasókörök ajlai. Es népesüljenek be. Vegyük fel az uj társadalmi programún kiépítésének szálait ott, ahol elhagytuk. Hordozzuk körül a szövetkezeti eszmék lobogóit és keltsük életre a talán szunnyadozó munkásokat. Kipusztult falvaink, az adósságok téliéitől roskadozó ősi birtokok, az elkeseredett munkás nép kiáltanak felénk.
