Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)

1905-09-17 / 37. szám

294 MAGYAR FÖLDMIVELŐ A vörösbor erjesztésére legalkalmasabb a 30—35 C-foku állandó hőség, mely 25 C-foknál soha ke­vesebb ne legyen és felmehet 40 C-fokig. Magától értedődik, hogy a hőség ilyetén szabályozása csak fűthető erjesztő kamarában történhetik. Erjesztésnél vigyázzunk rá, hogy a léből a tör­köly ne álljon ki, mert könnyen megecetesedik. Az ecetesedést megátolhatjuk azáltal, ha az erjesztő­kádba egy beleülő, kijuggatott feneket, vagy farostélyt alkalmazunk, mellyel a törkölyt a lé alá szorítjuk, o A szatmári baromfi kiállítás előkészületei lázas munkássággal folynak. — Az érdeklődés nagy s az ország minden részéből érkeznek bejelentések. Ezt az érdeklődést érthetővé teszi a kitüntetések és dijak nagy száma, valamint a tervezett nagy meny- nyiségü állami vásárlás. A bejelentések szeptember 15-éig küldendők be, az élőállatok pedig szeptember 22-ére. A 4 napos kiállítás szeptember 24-én nyílik meg. A vasúti szállítási kedvezmények engedélye­zése szintén killátásba van helyezve s már a leg­közelebbi napokban várható, amidőn is azonnal szét fognak küldetni a szükséges nyomtatványok. Gazdaértekezlet Pécsett, A Baranyamegyei Gazdasági Egyesület szeptember 30-án Pécsett gaz­daértekezletet tart a hitelértékesités és fogyasztás, ugyszinte a gazdatársadalmi szervezkedés megvita­tása végett. A rendezőség kérésére a Magyar Gaz­daszövetség Meskó Pál titkárt küldte ki, aki az ér­tekezleten a gazdatársadalmi szervezkedés jelentő­ségéről, a gazdakörök és szövetkezetek alakításáról fog előadást tartani. A repcepogácsát legegyszerűbben fejszefok­kal tördelik össze, de ez nagyon tökéletlen s szapo- rátlan munka s aki rendesen eteti a repcepogácsát, az jobb, ha e célra készült törőgépet szerez be, több gazdatárssal együtt. Áztatni a pogácsát azért nem helyes, mert igy a jószág nem igen rágja meg, inkább csak elnyeli, minélfogva nem is fogja jól megemészteni. Különben a repcepogácsából napon­kint egy-egy felnőtt szarvasmarhának legfeljebb egy kilót lehet adni. mert ha többet adnánk, emésztési zavarok állhatnának be, különösen, ha vadrepce is van a pogácsában. Sok helyen szecskával keverik a repcepogácsát, igy 25 óráig fülledni hagyják s csak azután etetik fel, a mi szintén helyes eljárás, mert a szecska miatt a jószág a pogácsát is jól meg fogja rágni. A zab megzuzásáról. Ha a lónak hibás fo­gai vannak, vagy a foga jön, azonkívül ha valami igen sürgetős dolog miatt nincs elég idő az etetésre, vagy ha a ló igen mohón eszik és emiatt nem rágja meg kellőképen a zabot, olyankor jó azt előbb va­lami mozsárfélében megzúzni, hogy a héja lepereg­jen és úgy abrakolni vele. De ha semmi ok nin­csen, akkor nem csak hogy nem szükséges, hanem még káros, meg vesződséges is volna ez az eljárás. Meddig él az állat? Természettudósok már régóta tanulmányozzák, meddig élnek el a különböző fajtájú álla­tok. A ló meg a szamár életének legvégső határa a har­mincöt esztendő. Ezt a kort azonban vajmi kevés éri el s ha meglesz a lóvágó hid — még sokkal kevesebb. Az ökör legföljebb harminc esztendeig él, akkor már olyan öreg, hogy végelgyengülésben múlik ki. A juhnak, macskának sertésnek az élete ideje már csak félakkora : legföllebb ti­zenöt esztendő. Ezt a kort azonban talán csak a macska éri meg. A kutya elél huszonöt évig, a tengeri nyúl 8—10 esztendeig, a liba elélhetne, ha hagynák, harminc évig, a kacsa meg a kakas tizenkettőig, a holló száz esztendőt is megér, a papagály meg az elefánt százötvanet, kétszázat. A leghosszabb életű állat az eddig szerzett adatok szerint a teknősbéka: hogy ez meddig él el, azt nem állapították meg, de egy londoni állatkerben van egy lekenősbéka amelyről bizonyos, hogy 1750-ben már megvolt, sót még akkor is koros legény volt és még ma is olyan jó erőben van, hogy elélhet akár még egy pár száz esztendeig is, ha — ha meg nem unja. HÁZI-A SSZONY. Sós ugorka télre. Az ugorkát nemcsak ecet­ben, hanem sós lében is el lehet tenni a télre, mi­kor ritkaságánál fogva talán több becse van, mint nyáron. Némely vidéken nemcsak a házi használatra, hanem eladásra, a piac számára is csinálnak be ugorkát sós vízbe egész hordókkal és van is jó ke­letje. A becsinálás kevésből áll, úgy amint követke­zik. Megválogatjuk az ugorkát, hogy nemcsak ép, ha­nem lehetőleg egyforma, szép egyenes legyen, mert igy tetszetősebb. Tiszta vízben jól megmossuk, hogy semmiféle piszok ne tapadjon rajta. Ha kell puhább kefével is megsurolhatjuk. Készítünk kaprot, szőlő-, meggyfalevelet és tormát. Ezeket is vízben megtisz­togatjuk, hogy általuk semmiféle piszok ne kerüljön az ugorkás edénybe. Mig ezzel dolgozunk, forralunk tiszta sós vizet, olyant, amelybe minden öt literre egy marék sót tettünk. Ha a viz fölforrt, félre tesz- szük kihűlni. Azalatt elhelyezzük az ugorkát az edénybe. Legalul jön eg}r réteg a fűszeres dolgok­ból, a kapor-, szőlő-, meggy- és tormából. Arra egy rétegben jól tömötten elrakjuk az ugorkát. Az ugor­kára ismét a fűszerek, végre legfelül a levélzet kö­rül, mire azután az edénybe a kihűlt sós vízből anyit töltünk, hogy az edény taétalmát egészen el­lepje és két ujjnyira fölötte áljon. Erre az üveget erős, hibátan marhahólyaggal lekötjük és négy-öt napig verőfényes helyen tartjuk, hogy megérjen az ugorka. Mig a napon van, a hólyagon folyton ned­ves ruha legyen, hogy meg ne repedjen. Hűs, szá­raz helyen egész télen eláll. A zöldség eltartása. Tavaszra már rendesen elpusztul a pincében tartott zöldség, a mit elkerü­lendő, én következőkép szoktam eljárni: Mikor őszön a zöldséget kiásom, még ott a földjén meg- tisztittatom s a pincébe lerakatom két hétre her­vadni. Egy száraz napon aztán a kertben arasznyi széles és ugyanolyan mély árkot ásatok, a zöldsé­get fej szerint külön bele állíttatom, földdel beta- kartetom, ha pedig nagy a szél, még egy kevés ha­mut is hintetek rá. Nálam a zöldség igy szépen el áll s tavaszi eladásra nagyon alkalmas, mert egé­szen friss. Háziasszony. Esővizcs hordók kímélése. Gondos háziasz- szony összegyűjti az esővizet, amelynek a kutviz fölött számos előnye van. Hogy az esővizet össze lehessen gyűjteni, hordót állít az eresznek valamely alkalmas szögletébe és abban fogja fel a lecsurgó esővizet. Nyáron azonban megtörténik, hogy hete­kig nincs egy csepp eső sem s az üresen álló hordó összeszárad, szétveti a forróság. Télen pedig, mikor vízzel van tele, fagyáskor a jég repeszti szét a hor­dót. Ezt a két bajt úgy kerülhetjük el, ha erős jó

Next

/
Thumbnails
Contents