Magyar Földmivelö, 1905 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1905-09-17 / 37. szám
MAGYAR FÖLDMIVELŐ 291 De a beteg csak mosolygott, félemletesen mosolygott. Mintha szánta volna leányát, hogy olyan balga hiedelemben van. Mintha a túlvilágról kapott volna hirt, hogy hát ne félj te a kaszás embertől. Meg is ijjedt a leány; elment a szomszédhoz, egy tisztes öreg emberhez és annak könyörgött: venné reá édes anyját, hogy készüljön a halálra, gyónjon meg, béküljön ki a jó Istennel. Az aggastyán meg is jelent a betegnél. Komoly szavakkal tárta eléje a valót. Mit sem használt. — Ugyan jó lelkem — igy szólt a beteg — ne aggódjanak értem, hiszen én még sokáig fogok élni. — Honnan tudja ezt kigyelmed, hiszen halandónak nem adatott meg, hogy a jövőbe lásson. — Nem érti ezt kigyelmed. Éppen a múlt hónapban történt, hogy a kakuk megjövendölte: tizenkét évet fog még élni. Mert szent való, hogy az ember még annyi esztendőre számíthat, a hányat kérdésére a kakuk kiált. Fájdalmas sajnálkozással hallották a babonás asszonynak beszédét. Igyekeztek újra- és újra meggyőzni balga hiedelméről. Nem használt! Öreg estére azonban a beteg szerfölött rosszul lett. Az aggódó leány papért szaladt. A pap gyorsan jött, de már késő volt. A beteg eszméletét vesztette, A halál tusa csakhamar beállott. Csak háromszor emelkedett fel ágyában és vonagló ajkai e szavakat suttogták : — Kakuk, kakuk, kakuk! Aztán kiszenvedett! Lássátok atyámfiai, mily balgaság, sőt vétkes tudatlanság ilyen babonaságban bízni és hinni. Mester. A becsület. Apátfalván történt az eset, de Makóig nyúlt a vége. Egyik makói úriember Apátfalván volt künn egyik ottani ismerősénél. Jól elkocintgattak a házigazda meg a vendége, hogy az esteli vonatot elszalasztották. A makói ur Apátfalván rekedt. De sürgős dolga lévén Makón mindenesetre haza kellett mennie még akkor nap. Elindultak tehát a gazda és a vendége a faluba, hog3’ kocsit kerítsenek. Egyik fuvaros hírében álló polgártárshoz állítottak be. Mindjárt a kocsira került a beszéd. — Mennyiért visz haza Makóra'? — kérdi az utazni akaró ur. — Hát tiz korona az ára a makói fuvarozásnak, any- nyiért beviszem az urat — feleli az apátfalvai fuvaros. — Sok, sok. Annyit nem adhatok, inkább gyalog megyek haza. Apátfalváról Makóra négy korona a fuvar, nem vagyok bolond, hogy többet fizessek. — Hát inslálom, vigye az urat négy koronáért az, a ki akarja, de az is bolond, aki ennyiért elviszi. — Na, akkor nem kocsizunk — végzi be a szót a makói ur s ezzel tovább akar indulni az udvarból. Kifelé haladva, egy rakás gályát pillantott meg az udvaron. Éppen szüksége lévén ilyen galyakra, megszólítja a fuvaros gazdát: — Nem eladó-e ez a galy ? — Dehogy nem, aki megfizet érte, rögtön oda adom. — Hogy adja ? — Őt korona. — Annyit nem adok érte, hanem négy koronáért gazdája leszek. — Áll az alku, tessék kifizetni. — Na de aztán csak haza is szállítja kigyelmed a lakásomra — Makóra. — Hát hogyne szállítanám, hisz tudom én, mi a böcsület. Ezzel a makói ur kifizette a négy koronát, az apátfalvai fuvaros meg felrakta a gályát a kocsijára. A makói ur a galy tetejébe kuporodott s az apátfalvai magyar szépen még aznap este hazaszállította Makóra a gályát, meg a makói urat együtt — négy koronáért. VASÁRNAP DÉLUTÁN. Egy kis szünóra. Statisztika az emberiségről. A földkerekség egy millárd 650 millió embere közül évente meghal 23.033.033. A világon 3064 különböző nyelvet beszélnek és több mint ezer különböző vallásfelekezet létezik. A férfiak majdnem ugyanannyian vannak, mint a nők, az átlagos élettartam pedig körülbelül 33 év. Az emberiségnek egy negyed része a tizenegyedik életév elérése előtt hal meg. Minden ezer személyre egy esik olyan, aki a századik életévét eléri; száz közül csak hat éri el a 65 éves kort s 500 közül egy lesz 80 éves. Ha elfogadjuk a statisztikusoknak azt a valószínű állítását, hogy évente a földön 33.033,033 ember hal meg, akkor ebből minden napra átlag 91.874 személy, minden órára 3750, minden percre 60 és minden másodpercre egy halott jut. * A szemüveg eredete. Tapasztalat bizonyítja, hogy a vad népeknek kitűnő látásuk van. Az indián például észreveszi a levegőben repülő sast már akkor, midőn mi még egyáltalában nem, vagy kicsi pontnak látjuk. A mi szemünk látóképességének visszafejlődésére nagy hatással van a mesterséges világítás, az életmód és a foglalkozás. A művelődés folytán mindinkább finomodó, gyengülő emberi szervezet kevésbbé képes a természeti ellenhatásoknak megfelelni. Szükséges volt tehát gondoskodni oly eszközökről, melyek e hiányokat legyenek hivatva kisegíteni. így a meggyengült látóképességet üvegek alkalmazásával igyekeztek pótolni. Az üveg feltalá- * lássával tehát kezdetét veszi a szemüveg alkalmazása. Legelsőre Plinius történetíróra hivatkoznak, ki Neró császárról jegyzi föl, hogy a gladiátorig viadalokat színes üvegen szokta volt nézni. Az általános megállapodás azonban a mellett szól, hogy a szemüveg Salvino d’Armatotól származik a XII. századból; bár már az arabok is foglalkoztak nagyitó üvegek készítésével. A legeső szemüvegek csiptető- vel voltak a homlokra erősítve, csak később fejlesztették a kényelem szempontjából a mai alakjára, * A világ legdrágább bora. A legkiválóbb és legbecsesebb borok egyike bizonyára az, mely a brémai Városháza pincéjében külön tartányokban őriztetik s a »Rózsa« nevet viseli. Ez a rüdesheimi bor, mely az 1653. évi szüretről való, régi olaj színével bir, kitűnő illatja van, de az ize kissé kemény. Ezt a bort soha el nem adják, mert Bréma városának betegei számára szolgál; egyedüli kivételt képezett az a három eset, mikor egy-egy kis üveggel küldtek belőle I. Vilmos császárnak, III. Vrigyes császárnak és Bismarcknak. A bornak ára persze meg nem *) Bikaviadal.
